Káros-e az extrém nyújtás?

Szendi Gábor, kedvenc riogatós szakértőm mellé néha becsatlakozik Bene Máté barátom is, aki viszont az extrém gerinc-mozgások és ízületi csavarások esetén szokott riadót fújni, és fenyegetni a jónépet az ortopéd sebésszel. Amikor a mellékelt képen látható csípőnyitásról szóló videót meglátta (maga a videó a blogbejegyzés alján található), a következő kommentet fűzte hozzá:

"Dráma... Túlnyújtott szalagrendszer, szinte garantált kopás hamarosan. Ez az ember nem tűnik kezdő jógásnak, tehát valamit csak sejtenie kell róla, hogy túlmenni a normál mozgástartományon mindig bevasalja az árát később...Nem is értem miért erőltet ilyeneket magára valaki...Egy akrobata ebből él, de hogy hobbiból tönkre vágja magát valaki...Lehet azzal akarja büntetni magát a gonosztetteiért, hogy az ortopéd sebészeknek akar munkát adni...:)"


Na jó, kezdjük az elején. Kinek és mikor tudnak túlnyúlni a szalagjai? Alapesetben gyerekeknek, akiket 4-5 éves korban kezdenek durván nyújtani afelnőttek teljes fizikai erejükkel, például a csípőjüket vagy a derekukat. Az akrobatáknál és rg-seknél később előfordul, hogy lazák maradnak a csípőszalagok, de igazából jógával ezeket is vissza lehet erősíteni. Ne feledjük, hogy a jóga-ászanák egyaránt nyújtják és erősítik is a szalagokat. Jelen esetben az ízületi szalagokról beszélünk, amelyek két csontot kötnek össze a porcfelület körül. Valóban, a csípő és a térd szalagjai vannak a leginkább kitéve sérülésnek. 


Felnőtt emberek esetében azonban csak úgy lehet túlnyújtani a szalagokat, ha brutális erőkifejtést alkalmazunk, még sokkal többet, mint amit egy atmás tanár igazítás közben bevet :-). Plusz ez akkora fájdalommal jár, hogy a legtöbb ember úgysem fog kérni belőle. Rendben, jóga közben is le lehet sérülni, akár még igazítás nélkül is, de ezek a sérülések azért hamar elmúlnak, és az oktató mindig felhívja a gyakorlók figyelmét a fokozatosságra. 


A térdszalagokkal valóban sok baj van, és a legtöbbször pontosan a kötött csípőből eredően szokták túlhúzni a külső vagy belső térdszalagot. De ez bármilyen sportolóval előfordul, sokkal gyakrabban, mint a jógásokkal, és a szalagok túlterhelése valóban eredményezhet kopást a térdízületben. A csípőnél azonban merőben más a helyzet, mivel durván körül van véve izmokkal. Az izom 5-10-szer jobban nyúlik, mint az ínszalagok, az ízületi szalagok meg sokkal kevésbé. Szóval aki felnőttként elkezd csípőt nyitni, az hamarabb szalad bele valamilyen hamstring- vagy izomhúzódásba, mint a laza szalagok problematikájába. 


Tehát, a felnőttek közül ki az, akit valóban fenyegethet a csípővápa kikopása? Először is azokat, akik eleve csípőficammal születtek, és a járás már olyan terhelés nekik, amitől kikopik az ízület. Másodszor is a túlsúlyosak, harmadszor azok, akik sokat ülnek és keveset mozognak, negyedszer pedig azok a sportolók, akik sokat futnak vagy urgálnak. 


A jógások a legkevésbé veszélyeztetett csoport, sőt, bártan ajánlanám a jógát olyanoknak is, akik már kialakult csípő- vagy más ízületi problémával rendelkeznek. Ugyanis a csípő csavargatása nem csak hobbi, hanem fontos terápiás hatású gyakorlat. Az ízület és a csont megfelelő működéséhez fontos az, hogy használjuk. Ezáltal a szövetek anyagcseréje javul, és regenerálódik a proc, a csont, a szalagok és a környező izmok. 


Hogy kinek mi a normál mozgási tartomány, az pedig valóban az egyéni adottságoktól és a gyakorlástól függ. Szerintem egy egészséges ember simán ki tud fejleszteni ennyi hajlékonyságot a csípőjében. de persze ezt fokozatosan kell megtenni, és nem kell erőltetni. A rendszeres gyakorlás meghozza a gyümölcsét. 

Végül pedig nézzük a konkrét gyakorlatot, ami ekkora szürnyülködést váltott ki. Emberünk először beteszi a talpát a hónalja alá, ezt tulajdonképpen némi gyakorlás után bárki meg tudja csinálni. A neve: jógadandászana. Utána tovább tolja a talpát hátra, amíg el nem éri a gerincét vele. felhívnám a figyelmet, hogy igazából nem a térdét csavarja, hanem a combcsontját a medencéhez képest. A gyakorlat másik változatát ezen a képen láthatjuk. Ez pedig az ékapáda-sírsászanából indul ki, vagyis a bokádat teszed először a tarkód mögé (szintén nem térdcsavarás, hanem csípő), és utána próbálod a lábszáradat lefelé dolgozni a hátadon. Itt a térd nem áll ki annyira oldalra, vagyis ez a változat talán valamennyivel könnyebb. Sok sikert mindenkinek a gyakorláshoz! Ha egy vagy két évig minden nap gyakoroljuk (persze némi belemegítés után), akkor a legtöbbünknek meglesz a dolog, kopás nélkül.