baddham vimukta-csáncsaljam náda-gandhaka-dzsáranát
manah páradam ápnóti nirálambákhjaké' tanam /95/
Az elme a kénezett higany tulajdonságaira tesz szert. Amikor mentessé válik az ingatagságától, a Náda kénjének hatására, akkor eléri a független állapotot az Ákásában vagy a Brahmanaban.
A higany egy folyékony halmazállapotú elem, amely a kénnel reakcióba lépve megszilárdul. hasonlóképpen, az elme a Náda hatására megszilárdul, és így megszűnik a kapcsolata az anyagi megjelölésekkel, és folyamatosan a Brahmanra, a lélek eredeti azonosságára tudjuk rögzíteni.
náda-sravanatah ksipram antaranga-bhudzsangamah
viszmritja szarvam ékágrah kutracsin nahi dhávati /96/
Az elme olyan, mint egy kígyó, amelyik minden ingatagságot feladva és a Nádát meghallva nem mozdul el sehová.
A náda hangja úgy hat az elmére, mint a kígyóbűvölő furulyája a kígyóra, amely elveszíti ingatag természetét, és a hangban elmerülve a transz állapotába kerül.
kásthé pravartitó vahnih kásthéna szaha sámjati
nádé pravartitam csittam nádéna szaha líjaté /97/
A tűz, miután meggyújtotta a tűzifát, azzal együtt kialszik (amikor elégett); így a nádára rögzített elme is inaktívvá válik, ha a náda megszűnik.
A náda olyan mértékben vonzza az elmét, hogy az elme elveszíti az érdeklődését minden más iránt. Ha a náda megszűnik, akkor az elme aktivitása is megszűnik.
ghantádi-náda-szakta-sztabdhántahkarana-harinaszja
praharanam api szukaram sara-szandhána-pravínas csét /98/
Amikor az antahkarana [elme], mint az őz, elmerül a csengők stb. hangjának hallgatásában, és mozdulatlanná válik, akkor az ügyes íjász nagyon könnyen meg tudja ölni.
anáhataszja sabdaszja dhvanir ja upalabhjaté
dhvanér antargatam gjéjam gjéjaszjántargatam manah
manasz tatra lajam játi tad visnóh paramam padam /99/
A megismerendő [a lélek] áthatja az Anáhata hangot, amelyet az elme hall, az elme pedig áthatja a megismerendőt. Az elme elmerül abban az állapotban, amely az Úr Visnu lakhelye.
A Puránák leírásai szerint az anyagi univerzumok a létező világmindenségnek csupán az egy negyedét alkotják. Amíg a lélek az anyagi világban tartózkodik, az átmeneti anyagi testtel és elmével azonosítja önmagát. A jógafolyamatok célja az eredeti önvalónk megismerése. Amikor az elme megismeri az önvalót, amely az Úr Visnu örök parányi része, akkor képessé válik arra, hogy az anyagi világból kikerülve, eléje eredeti otthonát, a Visnu-padát, vagyis Visnu számtalan lelki bolygóinak valamelyikét.
távad ákása-szankalpó jávacs cshabdah pravartaté
nihsabdam tat param brahma paramátméti gíjaté /100/
Amíg a hangok folytatódnak, addig jelen van az Ákása elképzelése. Amikor abbamaradnak, akkor az a Param Brahman, vagy Paramátmá.
Az Anáhata hangokat az éter közvetíti, mivel a hang az éterben keletkezik. Az éter egy anyagi elem, még ha finomabb is, mint a föld, víz, tűz és a levegő. Az ákása hangok elcsendesülésekor az elme már a transzcendens szinten van. Az Úr Visnut Param Brahmannak, legfelsőbb Brahmannak nevezink, mivel a személytelen Brahman-ragyogás az ő energiája. A Paramátmá, vagyis Felsőlélek az Úr Visnu azon formája, amelyben mindeki, így a jógi szívében is jelen van. A meditációnak ezt a szintjét elérő jógi megpillantja a Paramátmá formáját a szívében.
yat-kincsin náda-rúpéna srújaté saktir-éva szá
yasz tattvántó nirákárah sza éva paramésvarah /101/
Amit a náda formájában hallunk, az a Sakti. A forma nélküli, a tattvák [elemek] legvégső formája a Paramésvara.
A Paramésvara szó az Úr Visnu másik elnevezése, ami azt jelenti, hogy "Legfelsőbb Irányító". Ő az összes megnyilvánulás és energia ura, amelyeket saktinak nevezünk. Az öt elem (föld, víz, tűz, levegő és éter) szintén az ő energiájának megnyilvánulásai.
szarvé hatha-lajópájá rádzsa-jógaszja sziddhajé
rádzsa-jóga-szamárúdhah purusah kála-vancsakah /102/
A hatha-jóga összes módszerének az a célja, hogy sikert érjünk el a rádzsa-jógában, mert az, aki megszilárdult a rádzsa-jógában, felülkerekedik a halálon.
Amikor a lélek megtapasztalja eredeti, örök önvalóját, és szerves kapcsolatát az Úr Visnuval, akkor a tudata az átmeneti szintről az örök szintre kerül, és az anyagi test végső elveszítését (amely elkerülhetetlen), csupán egy akadály elhárulásaként fogja átélni. Ellenben azok, akiknek a szíve tele van anyagi vágyakkal, a halált olyan veszteségként élik meg, amit nagyon nehezen tudnak feldolgozni, és ezért félnek tőle.
tattvam bídzsam hathah ksétram audászínjam dzsalam tribhih
unmaní kalpa-latiká szadja éva pravartaté /103/
A tattva a mag, a hatha a mező, a közömbösség [elkülönülés] pedig a víz. E három hatására a növény [az unmaní] nagyon hamar növekszik.
szadá nádánuszandhánát ksíjanté pápa-szancsajáh
nirandzsané vilíjété niscsitam csitta-márutau /104/
A bűnök összes következménye megsemmisül, ha mindig gyakoroljuk a nádát, az elme és az életlevegők pedig természetesen tétlenné válnak a Paramátmában.
A jógi kötődése az anyagi világhoz, illetve az elme nyugtalansága egy okból fakadnak, ez pediz az előző anyagi tetteinek összesített visszahatása, ami a jógi szívében szunnyad. Ha a náda gyakorlásával sikerül keresztülvágni a bűnös visszahatások csomóját, akkor a jógi tudata képes megszilárdulni a Paramátmában.
sankha-dundubhi-nádam csa na srinóti kadácsana
kásthavadzs dzsájaté déha unmanj-avaszthajá dhruvam /105/
Az ilyen személy már nem hallja a kagylókürt és a csörgődob hangját. Mivel az unmaní avaszthában van, a teste olyen lesz, mint egy darab fa.
szarvávaszthá-vinirmuktah szarva-csintá-vivardzsitah
mritavat tisthaté jógí sza muktó nátra szamsajah /106/
Kétségtelen, hogy az ilyen jógi megszabadul az összes állapottól, az összes aggodalomtól és olyan lesz, mint aki meghalt.
khádjaté na csa káléna bádhjaté na csa karmaná
szádhjaté na csa kénápi jógí juktah szamádhiná /107/
Nem pusztítja el a halál, és nem kötik meg a tettei. A szamádhiban lévő jógin senki sem tud felülkerekedni.
na gandham na raszam rúpam na csa szparsam na nihszvanam
nátmánam na param vétti jógí juktah szamádhiná /108/
A szamádhiban lévő jógi nem érzi az illatokat, ízeket, színeket, a tapintható formákat és a hangokat, és nem is tudatos az önvalójáról.
Mivel a szamádhiban a tudat működése tulajdonképpen megszűnik, a jógí nem önmagáról tudatos, hanem az úr Visnuról, akinek a parányi része. Ez a laja, vagyis az elmerülés állapota.
csittam na szuptam nó dzságrat szmriti-viszmriti-vardzsitam
na császtam éti nódéti jaszjászau mukta éva szah /109/
Az, akinek az elméje nem is alszik, és nincs is ébren, nem is emlékszik, és nem is felejt, nem tűnik el és nem is jelenik meg, az felszabadult.
na vidzsánáti sitósnam na duhkham na szukham tathá
na mánam nápamánam csa jógí juktah szamádhiná /110/
Nem érzi a meleget, hideget, fájdalmat, örömöt, tiszteletet vagy tiszteletlenséget. Az ilyen jógi elmerül a szamádhiban.
szvaszthó dzságrad-avaszthájám szupta-vad jó' vatisthaté
nihsvászóccshvásza-hínas csa niscsitam mukta éva szah /111/
Az, aki bár éberen van, úgy néz ki, mint aki alszik, és nem lélegzik be és ki, az bizonyára felszabadult.
avadhjah szarva-sasztránám asakjah szarva-déhinám
agráhjó mantra-jantránám jógí juktah szamádhiná /112/
A szamádhiban lévő jógit semmilyen fegyver nem sértheti meg, és semmilyen lény nem uralhatja. A mantrák és varázslatok sem hatnak rá.
jávan naiva pravisati csaran márutó madhja-márgé
jávad bindur na bhavati dridha-prána-váta-prabandhát
jávad dhjáné szahadzsa-drisam dzsájaté naiva tattvam
távadzs gjánam vadati tad idam dambha-mithjá-pralápah /113/
Mindaddig, amíg a prána nem lép be és nem áramlik a középső csatornában, és a bindu nem válik szilárddá a prána mozgása által, és amíg az elme nem képes minden erőfeszítés nélkül a brahman állapotába kerülni kontempláció közben, addig a tudásról és a bölcsességről szóló összes beszéd csupán egy őrült értelmetlen motyogása.
Ezzel véget ér a Hatha-jóga Pradípiká negyedik, szamádhiról szóló fejezete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése