2011. április 26., kedd

God is Dead

Na jó, ezt nem szó szerint gondoltam, természetesen Krisna örök és halhatatlan. A mai bejegyzés (ha úgy tetszik, nekrológ) Sathya Sai Babának (1926-2011) lesz szentelve, aki a napokban halt meg szívrohamban. Ebben semmi különös nem is lenne, és azért 84 év az ma is szép kornak számít, ha nem állította volna Sai Baba saját maga, hogy ő (többek között) Krisna inkarnációja, és nem lesz beteg, és meghalni se fog. Ahhoz képest egy hónapja szállították kórházba és egyből vastüdőre is pakolták, valamint vesegépre csatlakoztatták. Az anyagi test múlandó, valljuk be önmagunknak, bármennyire is ragaszkodunk hozzá, egyszer el kell engedni. 


A fanatikus hívők persze erre azt válaszolhatják, hogy "De hát Krisna is meghalt." Igen, amikor Isten alászáll egy inkarnáció formájában, akkor utána el is távozik. Krisna 125 éves korában távozott el, miután egy vadász nyílvesszője a talpának ütődve a földre hullott, és a vadász remegve borult le előtte imádkozni. Krisna meditációba merülve megnyilvánította ötfejű Jógésvara formáját, majd eltűnt (lásd a mellékelt képet). Hát nem hiszem, hogy Sai Baba halálát ugyanilyen misztikus  jelenségek övezték volna. Egy izzadó, a fájdalomtól eltorzult képű, szenvedő alakot tudok elképzelni, akinek halálhörgése ugyanolyan volt, mint bármelyik másik földi halandóé, amikor az utolsót rúgja. Tegyük hozzá azt is, hogy Krisna 125 évesen is max 16-nak nézett ki, míg Sai Baba az utóbbi években azért eléggé leépült, egy jó hetvenes nyugdíjas benyomását keltette, Jimi Hendrix-féle mikrofon-frizurával megspékelve. 


Na de maradjunk a nekrológnál. Rövid áttekintésemben Tanya Datta írására fogok támaszkodni, és csak a leghúzósabb állítások tárgyalásába megyek bele, mert ugye halottakról vagy jót, vagy semmit. Az kétségtelen, hogy Sai Baba korunk egyik legnagyobb számú követővel rendelkező guruja volt, tehát az biztos, hogy a tömegekre tudott hatni, és tudott a nyelvükön szólni, mint megannyi más karizmatikus szónok. A filozófia, amit előadott, kábé Osho-szintű, bár annyira nem provokatív, inkább ájtatos, mézesmázos, az egyszerű köznép hitére rájátszó, mindent megbocsájtó ezó-mix, egy kis modern globális New Age-fílinggel megfűszerezve. Hiába, haladni kell a korral!


Követői szerint egy szent, Krisna, Siva, Jézus Krisztus, valamint egy korábbi neves guru, Shirdi Sai Baba inkarnációja, kritikusai szerint egy csaló, aki ügyes trükkökkel kápráztatta el a közönséget, amikor a semmiből Rolex karórákat és vibhútit, azaz szent hamut varázsolt elő. Sőt, őt magát és főbb vezetőit több esetben is meggyanúsították kiskorúak szexuális molesztálásának gyanújával is, jogi eljárás azonban nem indult ellene az élete során. Ellenségei ezt páratlan mértékű politikai befolyásának tudták be, de persze elképzelhető, hogy a jövő még fényt deríthet egy-két dologra.


Kezdjük az elején. 1926 november 23-án született Sathyanarayana Raju néven, saját állítása szerint szeplőtlen fogantatásból, mint Jézus Krisztus (hoppá!). Na ezt aztán nem tudom, hogy ki ellenőrizte, és hogyan :-). Már 1950-ben elkezdte építeni spirituális birodalmát Puttaparthiban. Ez egyébként jellemző az indiaiakra, ha valaki tud egy pár csodát, akkor az már guru, meg isten. Pedig lehet, hogy csak kijárt egy bűvésziskolát David Copperfield-nél.


Sai Baba materializációival kapcsolatban többször kapott felkérést arra, hogy ellenőrzött, tudományos körülmények között is ismételje meg őket, ám ezeket a felkéréseket mindig elutasította. Azt is hallottam, bár személyesen nem láttam, hogy ha Sai Baba képének füstölőt ajánlalank fel a hívek, akkor a képből is hamu szóródik. Ez már érdekesebb trükknek hangzik.


A szexuális zaklatás vádjait illetően úgy néz ki, hogy inkább a fiúkat kedvelte. Egyik híve, Alaya Rahm szerint Sai Baba többször is félrehívta, levetette vele a gatyáját és olajjal masszírozta be a nemi szervét. Ejnye-bejnye, azért a petting az nem szép dolog egy inkarnációtól! Akit érdekelnek az érintettek személyes tanúvallomásai, annak a BBC "Secret Swami" című dokumentumfilmjét ajánlom a figyelmébe. 1993-ban négy, késekkel felfegyverzett orgyilkos hatolt be Sai Baba hálószobájába, ám "Istennek" még idejében sikerült elbújnia a gardróbszekrényben. Úgy látszik azonban, ha "Istenre" fegyvert emelsz, jobb, ha nem véted el, mert a haragja utolér. A kiérkezett rendőrosztag "önvédelemből" agyonlőtte mind a négy támadót.


Hogy a végére valami jót is mondjunk, Sai Baba híveinek száma világszerte több, mint 30 millióra tehető, és mintegy 1200 Sai Baba-központ működik számos országban. A hívek vasárnaponkét összejönnek meditálni és a Mester tanításait tanulmányozni, illetve hindu bhadzsanokat (odaadó himnuszokat) énekelni. A hívek adományaiból több jótékonysági intézményt, kórházat, iskolát is létrehoztak, sőt, a Sai Baba Nag Champa füstölő illatát is sok millióan élvezik világszerte nap mint nap.


Mindettől eltekintve azt gondolom, hogy ha már Satya volt a felvett neve, azért nem kellett volna annyira rájátszani erre az Isten-imidzsre, valamivel szerényebb is maradhatott volna, és akkor kevesebb embert vezetett volna félre. Az óra-trükköt pedig hagyjuk meg az illuzionistáknak, ha lehet. A végére még beszúrok azért egy kis magyarázó videót az öreg trükkmester fogásairól.

4 megjegyzés:

Szamóca írta...

Hát ez nagyon jó írás lett!
Jómagam keresztény vagyok és most, hogy keresztény ismerőseim is istenítik ezt a manuszt, nagyon jó volt olvasni a te véleményed is. Igazán üdítő. ;-)

Névtelen írta...

Szerintem meg előbb nem ártott volna az "öreg trükkmester" tanításait jobban megismerni, mielőtt ilyen "üdítő" cikket ír róla a szerző...

Ferenczy Gábor

Gauranga Das írta...

Kedves Gábor,

Szép szavakat bárki tud mondani, de a tettei jobban jellemzik az embert, mint a szavai. Én nem értem, hogy a médiában közkézen forgó vádakkal miért nem nézett szembe se maga Sai Baba, sem az elvakult hívei, és miért nem tisztázták a mesterüket jogi úton, amennyiben tényleg alaptalanok. Talán majd utólag...

Unknown írta...

Az igazság az, hogy nem lehet tudni, mi az igazság. Persze, véleményt formálni lehet, de annak módja rólad is sokat elmond. Persze, ez is csak egy vélemény, és olyan mindenkinek van. Mégis úgy érzem, a rossz vélemény rossz hatású, akárhogyan is nézzük. Egyszóval, ítélkezni nem helyes. Mindenki a saját tetteiért, gondolataiért felelős, ilyen értelemben nem számít, mit tesznek mások, az minket semmire nem jogosít fel..

Tisztelettel, Maya