Az áldozat

Az egyik leghasznosabb és legfontosabb könyv, amit az életem során olvastam, az a Bhagavad-gítá. Azok számára is nagyon sok bölcs tanítást hordoz, akik jógáznak, és azok számára is, akik bármi másban sikeresek szeretnének lenni az életükben, és boldognak szeretnék érezni magukat. Az egyik dolog, amit Krisna nagyon sokat sulykol Arjunába, az a kötelesség fogalma. A mai ember nem igazán hajlandó elhinni azt, hogy ha valamit kötelességszerűen végzek, akkor is, ha éppen van hozzá kedvem, és akkor is ha éppen nincs, az boldoggá fog engem tenni. Általában lázadozunk minden ellen, ami kötelező.


Pedig az astanga gyakorlása is akkor fejti ki igazán a hatását, ha kötelességszerűen végezzük. 5% élvezet, 50% fájdalom, ez a formula, ne felejtsük el. Ha valaki csak az élvezet miatt akarja gyakorolni, akkor max hetente egyszer fog megjönni hozzá a kedve, és akkor is a fele fájdalom lesz. Szóval a mai világban a legtöbb ember boldogtalanságának az az oka, hogy elhanyagolja a kötelességét, sőt, sokszor fogalma sincs róla, hogy mi az. Felelőtlenül cselekszik, és mivel a lelkiismerete természetesen furdalja közben, azzal nyugtaja meg magát, hogy valaki mást okol a saját szerencsétlensége vagy helytelen döntései miatt.


Nagyon sokszor belemenekülünk az áldozat-szerepbe, és ezt persze nem abban az értelemben tesszük, ahogyan Krisna a Bhagavad-gítában tanítja. Mert Ő azt mondja, hogy az egész életünket áldozat gyanánt kell élni, viszont tudatosan kell eldöntenünk, hogy mit áldozunk fel, és milyen cél érdekében. Amikor az életeseményeinket úgy éljük meg, hogy szenvedő alanyai, ártatlan áldozatai vagyunk valamilyen vélt igazságtalanságnak, akkor a felelősséget valaki másra hárítjuk. Más tehet róla, hogy ebben a helyzetben vagyunk, a sors, Isten, vagy bárki más, csak nem önmagunk.


A tétlenségnek és a halogatásnak ez az egyik pszichológiai csapdája, mert az ember azt gondolja, hogy ha nem cselekszem, akkor nem is lehetek oka a tetteim visszahatásának, és így fokozatosan egy semleges, a "semmiben függő" helyzetbe kerülök. Igen ám, de a lélek nem lehet teljesen tétlen ebben a világban, és még ha törekszik is erre, ezáltal nem tudja megszüntetni az előző tetteinek érlelődő visszahatásait. 


Érdemes tehát megérten a karma törvényét, ahogyan Krisna ismerteti. Bármilyen helyzetbe is kerülünk a jelenlegi életünk során, az az előző életeink összessége alatt hozott döntések eredménye. Ha rossz döntéseket hoztunk, akkor keserű a gyümölcs, ha jókat, akkor édes. persze mindez viszonylagos, mert a legédesebb gyümölcs romlik meg a leghamarabb. Ha az ember épen olyan pillanatokat él át, aminek nagyon örül, abban elkerülhetetlenül benne van az az érzés, hogy ennek nem sokára vége lesz, és az embert ez aggodalommal tölti el. 


Az első lépés tehát az, hogy elfogadjuk a megváltoztathatatlant: a múltunkkal nem tudunk mit kezdeni. A jelenben és a jövőben viszont tudatosíthatjuk a döntéseinket, és nevelhetjük magunkat arra, hogy felelősségteljesen és ragaszkodásoktól mentesen cselekedjünk. A képlet egyszerű: a rendszeres jóga-gyakorlással felelősséget tudunk vállalni az egészségünkre, és többé nem leszünk a betegségek áldozatai, hanem életképes, tetterős egyének leszünk. Ezt az erőt kiterjeszthetjük a többi életterületünkre is, és ott is megtanulhatunk felelősségteljesen cselekedni. Az ember legnagyobb ellensége a lustaság, nem csak a jógában, de az élet minden más területén. 


Ha felelősségteljesen cselekszünk a munkánk, karrierünk területén, akkor esélyesebbé válik az anyagi boldogulás is. Ha felelősségteljesek vagyunk a családi életben, akkor a kapcsolataink tartalmasabbak lesznek. Ha felelősségteljesek vagyunk a spirituális fejlődésünkben, akkor az életünk végén nem fogjuk úgy érezni, hogy elvesztegettük az emberi születésünket. Az áldozat szerepéből át kell lendülnünk a tudatos áldozathozó szerepébe, és így megtalálhatjuk a boldogság kulcsát.