Ami azonban foglalkoztat, az maga a jelenség, illetve az, hogy milyen kihívásokkal kellene szembenéznie valakinek, aki egy ilyen hivatást választ. Egy érdekes mellékszál például a business coaching. Még több ismerősöm van ugyanis, aki az elmúlt évek során különböző hálózatokba akart engem beléptetni, tulajdonképpen nulla sikerrel. Két dolog van benne, ami nem jön be. Az egyik az agitáció, ugyanis egy hálózati aktivista elkezdi az összes kapcsolatát annak fényében látni, hogy mennyi embert tud maga alá "beszervezni", és azok mennyi pénzt fognak neki hozni.
A másik pedig a mentalitás, amit minden ember elkerülhetetlenül belevisz a munkájába is. Egy nagyon hasznos tanácsot adok mindenkinek, teljesen ingyen és bérmentve: Ha bármiben sikert akarsz elérni, akkor azt csak nagyon sok és kemény munkával tudod elérni. A hálózati mókusoknál azonban sok esetben pontosan az ellenkező mentalitás érvényesül: "Csak két jó embert kell beszerveznem magam alá, és utána hátradőlhetek, mert magától dől majd a lóvé!" Sajnos én azt láttam, hogy aki nem hajlandó erőfeszítést tenni, az nem is megy általában semmire.
Persze egy life coach az más, ő nem arra hajt, hogy valahova beszervezze a kuncsaftjait, hanem csak tanácsot ad, amit a kliens ugye vagy követ, vagy nem. Az egyetlen dolog, amire legfeljebb hajthat, az az, hogy a klienst valahogy magához láncolja, vagyis elhitesse vele, hogy minél több és minél gyakoribb tanácsadásra van szüksége jó hosszú időn keresztül ahhoz, hogy az élete sínen legyen. Azt hiszem, ebben a törekvésben a pszichoterapeuták járnak élen, akik nem egyszer éveken keresztül terápiázzák tehetősebb ügyfeleiket, csak sajnos a ragaszkodás néha más jellegű kapcsolatokba csap át, amelyek már nem annyira egyeztethetők össze egy tanácsadó munka-etikájával. De hát emberből vagyunk ugye, valahonnan a coach-nak is merítenie kell néha egy kis inspirációt.
Tehát eltekintve attól, hogy nyilván az a coach lesz hiteles a kuncsaft szemében, aki azért néminemű eredményeket felmutatott az életében, és egy boldog, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, nyilván nem egyszerű a dolga, ha működőképes megoldásokat akar ajánlani a kliens életének működésképtelen területeire. Például egy szingli kliens életét nyilván megoldaná, ha lenne egy partnere, de coach legyen a talpán, aki egy-két héten belül le tud akasztani neki egy hozzáillőt. Addig is marad a vigasztalgatás, hogy "fogadd el a helyzetedet, ez a karmád stb." Vagy esetleg egy kis érzelmi pátyolgatás, hogy azért a kliens legközelebb is jöjjön és fizessen.
Na jó, nem filozofálgatok tovább, inkább beszámolok arról, hogy nekem milyen tanácsadási tapasztalataim voltak eddig az életem során. Krisna-hívő prédikártorként kezdtem ugye, és a filozófia az oké, meg a lelki értékek, de az elmúlt húsz év alatt arra jöttem rá, hogy a legkönnyebben általában arról tudjuk meggyőzni az embereket, amiben mi is hiszünk, és hajlamosak vagyunk (főleg én) túldimenzionálni a saját értékrendünket, és mindenek felett állónak kikiáltani. Egyrészt azért, mert minél több követőt szerzünk a saját eszmerendszerünknek, annál biztosabbak vagyunk az igazunkban, másrészt azért, mert nehéz más fejével gondokodni, és egy lájf kócsnak bizony ezt nagyon meg kell tanulnia.
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése