Azt mondják, a név meghatározza az embert. Természetesen az örök lélek a reinkarnációs ciklusai során különböző neveket kap, de talán igaz lehet, hogy az a név, amivel az adott inkarnációjában illetik, bizonyos tartalmat hordoz az életcéljait, ha úgy tetszik küldetését illetően (bár ezt a new age-es "életfeladat" motívumot nem annyira szeretem, mert szerintem az ember önmagának választja a feladatokat, és nem valami külső erő rója rá, hogy mit kell elvégeznie az életében).
Mindenesetre születésemkor a Gábor nevet kaptam, ami végülis nem rossz,mert azt jelenti: "isten embere". Valóban igaz, hogy spirituális ébredésem első pillanatától kezdve Istent kerestem, és az én kapcsolatomat Vele, és mindmáig ezt teszem. Az alábbi blogban közölt jellemzés például többé-kevésbé rám is illik.
1992-ben azonban avatást kaptam lelki tanítómesteremtől, Őszentsége Srila Sivarama Swami-tól, és ő örvendeztetett meg (vagy tüntetett ki) a Gauranga Das névvel. A krisna-hívők nevének második tagja mindig a das vagy a devi dasi, ami szolgát, vagy szolgálólányt jelent. A lelki avatással együtt elfogadjuk lelki azonosságunkat is, mint Isten szolgái. Végülis a Gábor is majdnem ezt jelentette, de Isten formái közül nekem valóban Gauranga, vagyis Caitanya Mahaprabhu a legkedvesebb, így az Ő szolgája lettem.
Krisna minden korszakban megjelenik valamilyen inkarnáció formájában, és legutoljára Sri Caitanya Mahaprabhu formájában jelent meg a nyugat-bengáli Navadvípa városkában, i.sz. 1486-ban. A védikus írások azt írják, hogy az emberiség legsötétebb korszakát, a Kali-júgát éljük, és ebben a korban a legnehezebb az önmagvalósítás. Éppen ezért Krisna ebben az inkarnációjában a legkönnyebb, ugyanakkor a leghatékonyabb jóga-folyamatot tanította meg nekünk, ez pedig a kírtana, vagyis a mantra-meditáció. A Hare Krisna mantra éneklése a krisna-hívők legfőbb meditációs, vallási és jóga-gyakorlata. Manapság már nagy nemzetközi jógafesztiválokon is egyre központibb helyet kap a kírtana, a mantrák közös éneklése.
A "Gauranga" név szó szerint azt jelenti: "Akinek aranyszínű teste van." Sri Caitanya Mahaprabhu transzcendentális teste ugyanis az olvasztott aranyéra hasonlította legjobban, míg Krisna formájában kékesfekete a teste. Az olvasztott arany Srímatí Rádhárání, Krisna örök társa és belső öröm-energiája testének színe, amit ebben az inkarnációban magára öltött, ezzel is kifejezve túláradó szeretetét és indokolatlan kegyét az összes élőlény iránt, akik az anyagi lét óceánjában küszködnek.
A mantra-meditáció filozófiája szerint mindenki spirituális haszonban részesül, ha kimondja Krisna neveit, attól függetlenül, hogy hisz-e benne vagy sem. A Gauranga név azonban még különlegesebb, mert ebben a formájában nem lehet sértést elkövetni Krisna neve ellen. Vagyis, ha valaki tiszteletlenül, gyűlölettel, irigységgel vagy bármilyen negatív indulattal is mondja ki a nevemet, még az is lelki haszonban részesül. Úgyhogy nem bánom én a gyűlölködő kommenteket, ha ez az ára annak, hogy minél többet kimondjátok Gauranga nevét. Ezt a szót egyébként köszönésként is használni szoktuk, kedvező hatása miatt, és az egyszerűség kedvéért néha úgy fordítjuk, hogy "Légy boldog." Ez sem hazugság, mert aki sokszor mondja, az bizonyára boldog lesz.
Személy szerint én meglehetősen toleráns vagyok az iránt, hogy mások hogyan szólítanak, és nem várok el különösebb verbális tiszteletet. Van, akinek Főni vagyok, van, akinek Góri, esetleg Góré, sőt, a legújabb, az a Gau volt. Mellesleg megjegyzem, hogy a "Gau" szanszkritül tehenet jelent, de sebaj. Mindemellett a legjobban természetesen annak örülök, ha valaki Gaurangának szólít, a fentebb vázolt okok miatt. És nem utolsósorban azt is gondolom, hogy ez egy jól hangzó, és könnyebben megjegyezhető név egy jógaoktató számára is, mint a Szücs Gábor. Úgyhogy köszönet érte a lelki tanítómesteremnek, és remélem, továbbra is a figyelem középpontjában tudok maradni, hogy így minél több ember mondhassa ki a nevemet, ezzel akarva vagy akaratlanul is elősegítve a saját lelki fejlődését :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése