Hóból is megárt a sok...

Hazajöttünk a nyárból a télbe. Persze ez nem lep meg, mert tavaly is fagyos-havas márciusunk volt. A hideget is viszonylag jól viselem, bár az Atma Center óráinak magas látogatottsága arra enged következtetni, hogy rajtam kívül sokan mások is szívesen melegszenek a jó kis fűtött teremben jóga közben. Szóval igazából nem zavar a hideg, simán kibírom májusig, talán akkor már elkezd olvadni :-).


A szürkeség jobban zavar. Indiában verőfényes napsütés volt, de még a borúsabb napokon is elég világos volt. Itthon viszont félhomályos az égbolt, és még mindig nagyon rövidek a nappalok. Mindenesetre nem az időjárás miatt akarok panaszkodni, a mai blogbejegyzésem inkább a téli sportok szerelmeseinek szóló óvatosságra intés akarna lenni. Amint visszatértem, vagy három olyan sérülésel szembesültem, amit snowboadrozás vagy síelés közben szereztek az illetők. 


Ezekben a sportágakban a leggyakrabban a csukló, a boka és a térd sérül. A fejen ugye bukósisak van elvileg, a sípcsont majdnem mindent kibír, egy bordatörés meg kit érdekel! Félre a tréfát, én tudom, hogy sok mindenkit vonz a lesiklás öröme, az egekbe szökkenő adrenalin-szint és a szikrázó hófödte csúcsok. De azért, még ha ezt nem is hajlandó valaki teljes egészében lecserélni a jógamatracra, mindenkit szeretnék óvatosságra inteni. 


Jómagam is kivettem a részemet a téli sportokból, amikor a gyerekkoromat Moszkvában töltöttem. Igaz, hogy akkor még nem nyomtuk olyan extrémben, jobbára a sífutás jutott, abból viszont kilométerek, ropogós hóban, libasorban, mínusz 20 fokban, dupla tornaóra keretein belül. Mondanom sem kell, hogy az immunrendszerem az árnyéka sem volt a mainak, minden télen 2-3 megfázás, influenza dukált. Az óriás lesikló sáncot óvakodva nézegettem, és próbáltam odaképzelni egy embert, amint elindul, lecsúszik a majd' fél kilométer hosszú, 55 fokos lejtőn, majd elrugaszkodik, és siklik a város felett. Aztán valahogyan földet ér, remélhetlőeg egyben...


Tudom, a hegyi síelők nem urganak ekkorákat, de a snowboardosok közül a bevállalósabbak már igen! Szűzhó, ismeretlen hegyoldal, aztán irány lefelé, és örüljünk, ha elég vastag a hó a sziklán, vagy ha nem indul el a lavina a hátunk mögött.


Idén télre csak korcsolyát vettünk, az még talán nem olyan veszélyes. Legfeljebb egy kicsit beköt az ember hamstringje, ha sokat köröz vele, maximum egyszer-kétszer térdre esik. Nyáron görivel is szoktam nyomni, az már veszélyesebb a városban, főleg ha nincs rajtad térdvédő és nem figyelsz az autósokra. Egy szó, mint száz, én a magam részéről maradok a matracnál, itt kevesebb a sérülésveszély. Nem mondom, hogy nincs, mert azért mindent ésszel kell csinálni. A hamstringeket itt is el lehet ...ni, de erről majd holnap. Addig is 99% gyakorlás, 1% adrenalin!