Volt egy híres jógi, aki mindig megkérdezte az asztrológust, hogy mi a legkedvezőtlenebb időpont arra, amit éppen csinálni akart, és akkor kezdett neki, amikor a csillagok is összeesküdtek ellene. Ezzel akarta bebizonyítani, hogy a jógi képes kivonni az elméjét a körülmények kényszerítő hatása aló.
Azt hiszem, hogy ez egy hasznos dolog, még ha nehéznek is tűnik a gyakorlása. Ekezdhetjük azzal, hogy nem leszünk elnézőek a saját gyakorlásunkkal szemben, és ha van egy tervünk, akkor azt minden körülmények között végrehajtjuk. Még ha az elején lesznek is gikszerek, amikor csak azért sem sikerül gyakorolnunk, bármennyire is szeretnénk, fokozatosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a karma "meghajlik" az akaratunk alatt.
Azt hiszem, hogy ebben a dologban nagyon fontosak a prioritások. Ha sikerül a jógát tartósan az első helyre raknunk, akkor számos akadály, amit én inkább kifogásnak neveznék, elhárul. Ugyanis ha nagyon elnézőek vagyunk, akkor például a heti hat gyakorlásunkból először egy marad el, aztán kettő, majd három, és néhán hét múlva csak azt vesszük észre, hogy hébe-hóba járunk gyakorolni.
Persze félreértés ne essék, az újrakezdőket ugyanúgy bárotítom, mint a rendszeres gyakorlókat, de az az igazság, hogy újrakezdeni azért egy fokkal nehezebb, mint minden nap gyakorolni és fejlődni. Persze annak is van egy fílingje, amikor újra és újra megküzdesz azokkal a dolgokkal, amik egyszer már simán mentek, de azért ez nem mindenkit lelkesít.
Szóval a lényeg mindig azon van, hogy megtaláljuk a megfelelő motivációt. Néha ez a legnehezebb dolog, de éppen ezen múlik az eredmény, amit elérhetünk egy területen. Ezeket a gondolatokat természetesen nem csak a jóga gyakorlásával kapcsolatban alkalmazhatjuk, hanem bármely más életterületen vagy életcél elérése érdekében. Ugyanis a legjobb dolgok nem hullanak csak úgy az ölünkbe, vagy ha igen, akkor általában nem tudjuk értékelni őket, csak azután, hogy már elveszítettük.
A legtöbb dolog eléréséhez bizony kemény és folyamatos erőfeszítést kell tenni, és ehhez fenn kell tartani a motivációt. Az igazán nagylelkű ember nagyon szigorú ünmagával szemben, és ugyanakkor elnéző tud lenni másokkal szemben, vagyis nincsenek elvárásai, amiket ráerőltet másokra. Az ilyen ember pontosan a saját példájával tud a leginkább tanítani és motiválni másokat, mert mindenki ilyen céltudatos és elhivatott szeretne lenni, és amikor látják, hogy mit ér el egy jógi, akinek egy pontra van kihegyezve az elméje, akkor mások is hajlandóak lesznek több erőfeszítést tenni.
Még egy gondolat a végére az idő múlandóságával kapcsolatban: minden pillanat, amit elvesztegetgünk, igazából örökre elveszett a számunkra, mert semmilyen módon nem lehet visszahozni, vagy megváltoztatni azt, amit elmulasztottunk. Úgyhogy érdemes minden nap olyan komolyan gyakorolni, mintha az lenne az utolsó gyakorlásunk ebben az életben, és amikor elmondtuk a befejező mantrát, akkor készen állunk akár meghalni is, nem csak tizenöt percet feküdni hullapózban. Ez az önmagában való megállapodottság teszi képessé a jógit arra, hogy legyőzze a halált, mivel nem menekül előle, hanem mindig készen áll szembenézni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése