Dósa-jóga

A közelmúltban hallottam egy ötletről, ami igazából nem új, mert korábban már egy könyvet is olvastam róla. Az ötlet lényege az, hogy az emberek ugye különböző testalkattal rendelkeznek az ájurvéda szerint. Ezt dósának nevezik, és a három dósa a váta, pitta és a kapha. Ráadásul a három dósa nem tisztán jelenik meg egy-egy ember testalkatában, hanem egy bizonyos arányú keverékben, ami még változhat is az idők folyamán.


Az ájurvéda szerint mindenkinek arra kell törekednie, hogy fenntartsa az egyéni testalkatára jellemző dósa-arányt, és ebből az következik, hogy ami az egyik ember számára hasznos, a másik számára nem biztos, hogy jó hatású. A különböző ászanák is különböző módon hatnak a dósákra, vagyis igazából mindenkinek személyre szabottan kellene gyakorolnia az ászanákat, és olyan körülmények között, ami neki a legmegfelelőbb.


David Frawley és Sandra Summerfield Kozak egy egész könyvet is írt erről. A váta típusúak például törékenyek, merevek, kevés az izomerejük és a kitartásuk. Számukra a leginkább a jin-jógát tudnám elképzelni, ahol nem kell sok fizikai erőt belevinni a pózokba, viszont több idő van arra, hogy belelazuljunk. A meleg is jót tesz nekik, bár alacsony vérnyomás esetén nem mindig bírják. 


A pitta típusúaknak elvileg nem jó a meleg, és a túl dinamikus gyakorlatsorok sem. Pedig nekem a Hot Ashtanga a kedvencem! :-) Viszont mivel szeretik használni az erejüket, a nagyobb erőt és ügyességet igénylő ászanákat szívesen gyakorolják. 


A kapha típusúak általában nagy testűek, vastag csontúak és lusták. Vannak köztük merevek, de meglepően lazák is. Nekik például kifejezetten hasznos a sok vinyásza, mert meg kell mozgatni a nagy passzív tömegüket. Mivel a kapha is hideg, ők is jógázhatnak melegben, ha nem túl magas a vérnyomásuk.


A dósa-jóga remek dolog, de igazából van egy pár hátránya is, ugyanúgy, mint mondjuk az ájurvédikus étkezésnek, ahol egy családban négy fő számára négyfélét kellene főzni, ha ájurvédikusak akarunk lenni. Az egyik hátrány az, hogy csak nagy felkészültségű és tapasztalatú tanár tudnak ilyen személyre szabott programokat összeállítani, és magánóra keretein belül tudnák csak tanítani, amit ugye itthon nem igazán hajlandó megfizetni a nagyérdemű. 


A másik az, hogy sokan szeretnek csoportban jógázni az egyéni gyakorlás helyett, ott meg általában közös gyakorlatsort oktat a tanár, legfeljebb némileg módosíthatja az egyéni igények szerint. Szóval nem igazán marketingolható az ilyesfajta jóga. 


Én az Atma Centerben átmeneti megoldást találtam ki: többféle jógaóra közül lehet választani, és így mindenki megtalálhatja azt, ami jól esik neki, és ami éppen a pillanatnyi igényeit kiszolgálja. És mindenkit bátorítok a kísérletezésre, mert a Hot Ashtanga tényleg nem minden pszichofizikai alkat, életkor és egészségi állapot esetén ajánlott, és vannak más dimenziói is a jógának, ami egyik vagy másik embernek igazán hasznos lehet. Én azért egyelőre maradok az astangánál, mert amíg a hatodik sorozat végéig el nem jutottam, azért még van kihívás.