Bólints, Tibi!

Így bíztatták gyerekkoromban a focidrukkerek Nyilasi Tibit a fejelésre, amikor repült felé a labda. Sohasem voltam egy nagy focidrukker, de így visszagondolva eszembe jutott, hogy végülis a focisták így gyakorolták a dzsalandhara bandhát. A tegnapi blogbejegyzést követően egy kicsit motoszkált a fejemben, hogy mi is a szerepe a dzsalandhara-bandhának az astanga gyakorlásában.


Ehhez a gondlatmenethez hozzájárult egy beszélgetés, amit két oktatóval folytattam, illetve két blogbejegyzés is. Az egyik Grimmlytől, aki azt firtatja, hogy a dristi rendszere, amelyet ma az astanga triszthánájának (három alappillérének - dristi, bandha és uddzsájí) tartunk, mikor is lépett életbe. Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy Krisnamácsárja és még Pattabhi Jois is nagyon sokat változtatott az oktatási rendszerén az évek során. Grimmly azt mondja, hogy Krisnamácsárja Jóga-makarandájában nem esik szó a dristiről, viszont enyhén lefelé kell billenteni a fejet a pózokban, vagyis végezni kell a dzsalandhara-bandhát. Ez általában meghatározza a dristit. A Jóga-málában szintén nem olvasunk sokat a dristiről, viszont a legtöbb képen Pattabhi Jois is lebillenti a fejét. Lásd a mellékelt ardhabaddhapadma-pascsimóttánászanát Gurujitől.


David Williams, Jois egyik korai tanítványa szerint végig tartani kell a dzsalandhara bandhát, következésképpen lehetetlenség az előrehajlító pózokban a lábujjakra irányítani a dristit. Ha jól emlékszem, Manju is azt mondta, hogy lehet a lábszárra vagy a térdre is nézni. Egy másik blog szerint (No Sleep Til Mysore) Lino Miele viszont úgy tanítja, hogy a dzsalandhara bandhát nem használjuk ászanázás közben, csak a pránájámánál. Ezáltal az előrehajlítóknál az álladat a sípcsontra tudod tenni, a tekintetet a lábujjakra irányítod, és a gerincedet teljesen bele tudod nyújtani.


Nos, ebből az kristályosodik ki számomra, hogy itt is két trend van, és szerintem fölösleges azon vitatkozni, hogy melyik az "eredeti". Inkább arra bíztatnék mindenkit, mint ahogyan én magam is teszem, hogy kísérletezzünk, és találjuk meg, hogy számunkra melyik a legmegfelelőbb végrehajtási mód.


Én személy szerint úgy érzem, hogy a dzsalandhara bandha is fontos, és ha már a múlát és az uddíjánát is végezzük, ez se maradjon ki a sorból. Azonban azt ne feledjük, hogy például egy lézgésvisszatartásos pránajámánál, amikor a három bandhát teljesen behúzzuk, a gerinc szintén egyenes marad, és nem hajlik be annyira, mint Pattabhié a képen, akinek a keresztcsontja majdnem függőleges. Vagyis a múla bandha behúzása stabilizálja a medencét és a csípőket, míg az uddíjána bandha behúzása nyújtja és egyenesíti a derekat. 

Előrehajlításnál azt tapasztaltam, hogy ha maximálisan aktiválom az alsó bandhákat, akkor a keresztcsont ráfekszik a combokra, és ezzel elérjük a póz célját, vagyis a test hátsó oldalán lévő izmok maximális nyújtását. A hamstringek megnyúlnak és megerősödnek, a derékcsigolyákat pedig tehermentesítjük. 


Érdemes megnézni a bal oldali képet is, ahol Krisnamácsárja végzi a három bandhát. Itt látjuk, hogy a derék már nincs annyira agárszerűen kidomborítva, vagyis a bandhák végzéséhez (szerintem) egyáltalán nem szükséges a hátat begörbíteni, sőt. 


Akiknek kötött a hamstringjük, eleve úgy végzik az előrehajlításokat, hogy nem billen előre a medencéjük, hanem szinte függőleges marad. Ennek az a hátránya, hogy a hamstring sérülékenyebb marad, ha nem nyújtjuk meg, illetve a derkécsigolyák összetorlódnak. A nyaki szakasz szinén érzékeny. Ne feledjük azt sem, hogy a dzsalandhara bandha eléréséhez két dologt tehetünk: 1. Egyenes nyakkal előrebillentjük a fejünket, és így közelítjük az állat a kulcscsonthoz. 2. Az egész nyaki szakaszt bebillentjük, neadjisten be is domborítjuk, és az állat teljesen ráhúzzuk a mellkasra. Próbáljuk ki a különbséget a kettő között! Én az elsőnek vagyok a híve, mert így nyújtani tudjuk a nyaki szakaszt is és védjük a porcokorongokat, még ha hosszú nyakúak esetén az áll nem is fekszik rá teljesen a mellkasra. 


A dristi persze kérdéses, avagy bólintsunk, vagy ne? A dzsánusírsászana neve szó szerint azt jelenti, hogy "fej a térdhez", és ha belebólintunk, akkor tényleg teljes bandhát tudunk végezni. Az astangán kívül is vannak olyan irányzatok, például a Bikram iskola, ahol így tanítják az előrehajlításokat. A másik szélsőség pedig az "áll a sípcsonthoz" verzió, amelyben egyesek annyira előretolják az állukat, hogy a nyakuk teljesen hátrafeszül, és így a nyaki gerincszakasz ismét blokkolódik.


Szóval én azt gondolom, hogy az igazság valahol középen van, és a legtöbb pózban érdemes nyújtózkodni a fejtetővel és hosszítani a nyaki gerincet, viszont az állat kissé leszegni, hogy meglegyen egy finom dzsalandhara bandha. Az alapvető két dristi az orrhegy és a homlok, és ha előtted van a lábad, akkor előrenézhetsz rajta, ameddig látsz, a nyakad túlerőltetése nélkül. 


Azt pedig végképp nem értem, miért mondja valaki, hogy a dzsalandhara bandha nem jelenik meg a sorozatokban. Nénáhy példa, ahol szerintem igenis karakteresen jelen van: a befejező sorozatban a gyertyapóz és társainál, bár én itt is hangsúlyozom a fejtető felé nyújtást, a padmászana-gyakorlatsorban végig, a 2. sorozatban a gaumukhászanánál, illetve a 4. sorozat elején a múlabandhászana és társainál. 

Végül nézzük meg a harmadik képet, Pattabhi lefelé néző kutyáját. Itt azt hiszem, hogy a legtöbb mai tanár belejavítana, és kiegyenesítené Guruji derekát. Elképzelhető, hogy végképp titok marad, miért  domborítja a hátát. Azért-e, mert kötött a hamstringje, vagy azért, mert szó szerint veszi a dristit és a köldökére akar nézni (bár mivel az uddíjánát is alkalmazza párhuzamosan, ez gyakorlatilag lehetetlen), vagy esetleg más energetikai okai vannak. 


Én a józan paraszti eszemre hallgatva általában annak az irányzatnak vagyok a híve, hogy minél inkább egyenesítsük ki a gerinc természetes domborulatait, mert akkor a csigolyák távolodnak egymástól, és szabadabbá válik a prána áramlásának az útja. Plusz ez az egészséges, mert a legtöbb greinc-panasz pontosan a kötött izmok miatt egymásra torlódó csigolyák következtében alakul ki. De persze mindenki eldöntheti, ahogy érzi, nem hiszem, hogy ebből vallási vitát kellene csinálni, mint Lilliputban, hogy melyik végénél kell a tojást feltörni.