"A khecsarí mudra tökéletesítése után a "mélanának" vagy "mauthunának" nevezett folyamat következik, ami a jóga egyik legféltettebben őrzött titka, a sakti-csalana mudrával együtt, ami által a felébresztett kundalinít fel tudjuk vezetni. A nyelvet itt metaforikusan lingamnak (fallosznak), a koponyaalapot pedig jóninak (vaginának) írják le.
Ez azonban több puszta metaforánál. Sigmund Freud elmélete szerint az újszülött csecsemő szopóreflexe lényegében egy erotikus indíttatású működés, és az nemi szervek kifejlődése során ez az erotikus érzés leereszkedik a nemi szervekhez. van egy nádí, amelyik összekapcsolja a nyelvet a szvádhisthána csakrával, vagyis a szex-központtal. Én megtapasztaltam az erotikus energia áttevődését a szvádhisthána zónájából a nyelv felé, bizonyára ez az, ami ilyen erőteljes mozgásra kényszeríti a nylevet. Őszintén szólva nem hiszem, hogy képes lettem volna legyőzni a hozzá kapcsolódó félelmet és fájdalmat, ha nem nyújtott volna ugyanakkor intenzív beteljesülést is.
Annak a ténynek, hogy a különböző sásztrák szexuális metaforákat használtak a khecsarí mudrá és a belőle kifejlődő folyamatok leírására, vannak nemkívánatos következményei is. Azok az emberek, akik úgy olvassák ezeket az idézeteket, hogy nem értik, mit is jelentenek valójában, arra a téves következtetésre jutnak, hogy valamiféle módosított vagy rituális szexuális aktust írnak le. Azok, akik ennek a félreértésnek a nyomán fogtak kísérletezésbe, néhány elképesztően bizarr szexuális praktikát fejlesztettek ki, amiket utána a kundaliní felébresztéseként vagy szamádhiként interpretáltak. Ennek következtében alakultak ki a "tantrikus szexuális jóga" különböző irányzatai, amelyek nyilvánvalóan rendelkeznek bizonyos marketing-előnyökkel azokkal szemben, akik megértik a brahmacsarja (cölibátus) jelentőségét és gyakorolják is azt.
Muniji leírása szerint a lágy szájpadlás egy gyűrűvé alakul, ami bezáródik, amikor a nyelv újra leereszkedik. A saját spekulációm szerint a dura mater nevű erős védőmembrán a helyén marad, és körülveszi a nyelvet, miközben az felfelé törekszik. Ez a nyomás az agy alsó részének közepére hat, amit limbikus rendszernek nevezünk. Rajarshi Muni leírta, hogy a nyelv egy "idegköteget" nyom, aminek az eredménye az, hogy az érzékszervi észlelés teljesen megszűnik. Az elhelyezkedése és a funkciója miatt azt gondolom, hogy a "köteg", amire Muniji utalt, a retikuláris aktiváló rendszernek nevezett struktúra felső része lehet, amelyek keresztül továbbítódik az összes érzékszervi információ a magasabb agyi területek felé.
Ez a pratjáhára, vagyis az érzékszervek tökéletes izolációjának teljes formája. A dhjána és szamádhi teljes formái, azoknak a sásztrákban leírt hatásaival egyetemben teljes mértékben a folyamat spontán módon történő beteljesítésétől függenek. Azt is vegyük figyelembe, hogy a khecsarí mudrának az agyalapi és tobozmirigyre kifejtett aktivitása nagyon mély hatással van az egész testre, egyfajta "fordított pubertásként" hat, ami az úrdhvarétasza-jógivá válás egy része. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a "nektár megízlelése" valamilyen kapcsolatban állhat ezzel. A legtöbb ember úgy tűnik, azt gondolja, hogy a "nektár" vagy édesség az orrüregbe nyomott nyelv által ízlelt váladék íze. De ez nem amrita!"
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése