X-akták 3. rész

"Szeretném hangsúlyozni, hogy a khecsarí mudrával kapcsolatos személyes tapasztalataim korlátozottak. Megtapasztaltam a folyamat elejét, egészen a nyelvredő spontán (esetemben részleges) szakadásáig. Mivel az életkörülményeim azt diktálják, hogy jelen pillanatban korlátozzam a szádhanám intenzitását, általában "behúzom a féket", amikor a prána kezdi felgyorsítani a folyamatot. A következő annak az összefoglalása, amit az én hagyományom mesterei leírtak ezzel kapcsolatban.

Tíz mudra van, amelyek specifikus sorrendben fejlődnek ki, és szervesen hozzájárulnak a felébresztett Kundaliní felemeléséhez. Akkor nyilvánulnak meg, amikor a prána általában lefelé és kifelé irányuló mozgása megfordul, és és elkezdenek felfelé áramlani a szusumná mentén. A khecsarí mudrá sorrendben az ötödik, a múla bandha, uddíjána bandha, dzsálandhára bandha és a sakti-csalana után.

A khecsarí mudrát specifikusan három folyamat előzi meg: a dzsihvana krijá, a dólana krijá és a nábhó mudra. A Dzsihvana krijá azokra a spontán mozdulatokra vonatkozik, amelyek miatt a nyelvredő megnyúlik vagy elszakad. Az első repedés általában akkor következik be, amikor a nyelvet maximálisan kinyújtjuk, és jobbra-balra mozgatjuk az alsó fogsorunkon,  mint egy fűrészen. Amikor ez nálam is kezdett bekövetkezni, megdöbbentem, hogy ez a mozdulat mennyire emlékeztet a tardív diszkenéziában szenvedő betegek mozdulataira (az évek során több pszichiátriai intézetben is dolgoztam, ami némileg hozzásegít ahhoz, hogy neurológiai szinten is tudjam értelmezni e folyamatok hatását.

Ismét hangsúlyoznom kell, hogy ezek a mozdulatok mindenféle erőltetés nélkül következnek be. Amikor elkezdődnek, az ember kísértést érez, hogy szándékosan "elősegítse" a folyamatot, de ez katasztrófához vezethet. A nyelv megerősítésére irányuló gyakorlatok kifejlesztése segíthet, de nem szükséges, és valamennyi nézeteltérés van azzal kapcsolatban is, hogy ezek akadályozni fogják-e a meditációt a későbbiekben. 

Az ujjainkkal megfoghatjuk a nyelvünket és tovább növelhetjük a kezdeti bemetszést. Egyes olvasók számára rejtély lehet, hogyan következhet be egy ilyen dolog anélkül, hogy az illető szándékosan meg akarná csinálni, ezért még egy párhuzamot szeretnék vonni az ideggyógyászattal. Bizonyos jellegű kényszeres zavarok esetén a beteg erős késztetést érez arra, hogy egy bizonyos testrészét megcsípje vagy húzza. Ez a késztetés a belső feszültség állapotából fejlődik ki, amin utána a kényszeres viselkedéssel enyhít. A Saktinak történő meghódolás meditációja során is hasonló dolog történik, azzal a különbséggel természetesen, hogy bármikor tudjuk kontrollálni, és a meditációs gyakorlat végén a késztetés megszűnik. Azonban az megdöbbentő, hogy a fájdalomérzetet megkönnyebbülésként éljük meg, miközben a nyelvredő elszakad, mintha egy viszkető érzésen enyhítenénk. Természetesen a megkönnyebbülés érzése nem lesz ott a továbbiakban, amint a meditációnak vége aznapra, és a nap többi részében egészen kellemetlenül érezhetjük magunkat (illetve a nyelvünket - a szerk.).

A nábhó mudra abból áll, hogy a nyelvet viszatekerjük a szájpadlás felé olyan módon, hogy megnyújtsa a nyelvredőt. Ez a kis mudra más folyamatok részeként is történhet, de ebben az esetben kifejezetten azért végezzük, hogy növeljük a nyelvredő szakadását. Amikor a dzsihvana krijá kiszabadítja a nyelvet a szájüreg aljából, akkor elkezdhetjük megvalósítani a dólana krijá célját, vagyis rendkívüli mértékben megnyújtani és megerősítani a nyelvet. A prána irányítása alatt ez olyan módon történik meg, hogy a kötőszövetek, az inak stb. erősek maradnak, miközben megnyúlnak. Amikor az emberek akaratlagosan próbálják kinyújtani, akkor a kötőszövetek megsérülnek. Ennek következtében a nyelvet olyan sérülések érik, hogy sohasem leszünk tökéletessé tenni a khecsarí mudrát. 

Maga a khecsarí mudra akkor kezdődik, amikor az átalakult nyelv képes visszatekeredni, mind a nábhó mudrában, de most már fel tudjuk dugni a lágy szájpadlás mögé. Ezen a ponton találkozuk a koponyaalap csontjával. A Jóga-kundaliní Upanisad a Brahman Kapujának nevezi, és azt állítja, hogy még a félistenek is képtelenek megnyitni. Más szövegekben a "tizedik kapunak" nevezik.

Ilyenkor az történik, hogy a megnyújtott és megerősített nyelv erőteljesen elkezdi nyomni ezt az ízesülést, és tulajdonképpen megnyitja azt. Amikor ez megtörténik, a nyelv képes behatolni a koponyaalapba és közvetlen nyomást gyakorolni az agy különböző részeire."


(Folyt. köv.)