Reggel 6:30-kor kezdtünk Padmánál, ez volt az utolsó reggel, amikor teljes létszámban együtt gyakorolt a csapat, mert Évi és Barbi este indulnak vissza Szlovákiába. Úgy éreztem, hogy ők is nagyon sokat fejlődtek, és ők is elégedettek voltak a jógaórákkal. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy Padma nem a leghaladóbbakhoz igazította a mércét, mint ahogy például Lino szokta, hanem kifejezetten sokat foglalkozott a kezdőkkel, és így jó inspirációval térhetnek haza. Egyikőjök lakóhelye közelében sincsen astanga-stúdió, így Barbi otthon fog gyakorolni videó alapján, Évi már eddig is ezt tette, de most még inspiráltabb, hogy tovább gyakoroljon.
Ma áttörés volt, mert a bal lábamat már egy kicsit tudtam tartani a fejem mögött, úgy, hogy elengedtem a kezemmel. Ez otthon menni szokott, itt viszont valószínűleg a Kalari és a sok thaiboxos guggolás miatt valamivel kötöttebbé váltak a combizmaim, sőt, meg is vastagodott a combom a sok mély kalaris guggolástól és lépéstől. A dvipadában és a jóganidrászanában is segített Padma, Bogyó meg közben fotózgatott. Meglátjuk, mennyi használható fotó van, mert néha tíz-húsz légzésig is ki kellett tartanunk az ászanákat, mire képes volt elkattintani a fényképezőgépet, és közben még remegni is szokott a keze.
9:30-ra ismét taxi volt rendelve, mert Trivandrumba akartunk menni a Padmanabhaswami-templomba. Már múlt héten leadtunk az útlevelünk másolatát, mert az ottani ISKCON-templomban ígérték, hogy szereznek belépési engedélyt a templomba. Ugyanis külföldieket nem engednek be, csak avatott ISKCON-bhaktákat, mint utóbb kiderült. Az ügyet intéző prabhudzsível többször is beszéltem telefonon, és csak annyit mondott még, hogy mindenkinek dhótiban meg száriban kell lenie, csak akkor engedélyezi a belépést a maharadzsa.
Nos, megérkeztünk a kis ISKCON-központba, ahol majdnem egy órás várakozás után előkerült az illetékes bhakta, és leültetett minket. Timire Padma reggel ráadta a szárit, úgyhogy ő nagyjából elfogadható volt. Verának még szereztek volna kölcsön-szárit, de Bogyó nadrágjával és szakállával is bajok voltak. Plusz kiderült, hogy az engedélybe bele kell írni mindenkinek az avatott nevét és a guruja nevét. Abban is bene volt a prabhu, hogy adnak nevet nekik, és kitöltik a papírt, egy kis adomány fejében. Ámde a kitöltött papírokkal és teljes hindu harci díszben még el kell vonulnunk a maharadzsa titkárának irodájába, aki rányomja a pecsétet azzzengedélyre. Mindezenközben már fél tizenkettő lett, és a prabhuka azt is megmondta, hogy a templomba bizony már csak délután ötkor tudnánk bemenni azzzengedélyek birtokában is, mert addig pihen az Úr Visnu.
Végeredményben úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg a dolgot, és mielőtt elhagytuk volna az ISKCON-templomot, a prabhuka még odaevetette, hogy a Varahaswami-templomba, ami egyébként a fekvő Visnu-múrti eredeti otthona is volt, engedély nélkül is be lehet menni. Miért nem ezzel kezdted? Nos, irány oda, hátha még nem zárt be. Oda is értünk kisvártatva, de sajnos a templom már be volt zárva, csak az udvaron tudtunk körülsétálni. Az is szép volt, és volt egy elefánt is a szomszéd ház udavarán. Nagy fényképezgetésünk közepette megjelent a templom papja és leállította, merthogy idebent nem lehet fényképezni ugyebár. És egyébként is kitessékelt bennünket, mivel már zárja a külső kaput is.
Varahadeva történetében az áll, hogy amikor a föld a bűnös tettek miatt lesüllyedt a garbha-óceán mélyére, akkor Varahadeva, a vadkan alámerült, és az ormányán felhozta a felszínre. Nos, ezt a toló hatást mi is éreztük a mai napon, reméljünk, tisztultunk is benne egy kicsit, ha már ennyit erőlködtük konkrét eredmény nélkül.
Utána kettéváltunk a két taxival, mert Vera meg szerette volna nézni az állatkertet, ami nagyon tetszett is neki utólag, mi pedig beültünk ebédelni az Annapurna vega étterembe, ahol ismét "meals ready", vagyis tháli művek voltak. Ez alkalommal percek alatt elibénk került a tizenhárom féle kis edényben gőzölgő levesek és szabdzsik tömkelege (természetesen a csilit nem sajnálták belőle), plusz a csapádi, a ropogós papadam, és kétféle rizs közül lehetett választani. Bhaktipad ügyesen feldöntötte az ásványvizes üveget, és megfürösztött engem és Timit a joghurtban, amit kitettünk a tálcáról az asztalra.
Az étkezés végére még egy kis vanília-fagyit is kaptunk, és mindezt potom hatvanöt rúpíért, banánlevélen. Szóval jó volt, bár nekem délutánra ismét feljött a gyomosrav a torkomba a sok csípős ételtől. Ebéd után egy kis soppingolás, vettünk ajándékokat, üres dvd-ket, márkás gyerekruhát (az apukák már csak ilyenek), és a végén még egy édesség-boltba is bementünk, ahonnan kesudióval, aszalt datolyával és egy-egy doboz jégbe hűtött alkoholmentes Becks sörrel távoztunk. Nem szeretem a sört amúgy, mert keserű, de a nagy melegben azért jól esett.
Kettő után értünk vissza Kovalamba, azonnal irány a part. Délután mér nem éget a nap annyira, úgyhogy idén megúsztam a nagy leégést, Bhaktipadnak viszont nem maradt bűr a hátán, mert nagy vagányan nem kente magát az elején. Most bezzeg már az ötven faktoros bébinapozót nyomatja, de még egy pár hét lesz, mire rendesen begyógyulnak a sebei. A parton egy angol néni tegnap elkezdett egy tájképet festeni, amibe minket is belevett, de ma tudtam meg, hogy engem kihagyott sajnos. A nagy hullámozgatással, napozással, jógázgatással meg akrobatikával el is ment az idő. A sarkam reggel fájt a tegnapi kézenátfordulás-kísérlettől, úgyhogy ma ezt nem erőltettem.
Ötkor a napágyas fiúk mindenkit letessékeltek a napozóágyakról, mert ők most azt beszedik, mivel jelenésük van a mecsetben, ahol ma kezdődik egy nagy muszlim ünnep. Ennek hangjait hallottuk is reggel meg este, de mivel egy fokkal messzebb van, mint a Bhadrakáli-templom, inkább csak háttérzajnak érzékeljük már, és nem szigetes hangorkánnak.
Este vacsorázni készültünk egy új ismerőssel, Bettinával együtt, aki a napokban költözött át Goáról ide a kutyusával. Már két éve kint van Indiában, egy vállalkozást próbál beindítani, és közben kitanulta az ájurvédát, a jógát, sőt, a Kundalini energiával is foglalkozott. Csak azt mondta, hogy amikor elindul felfelé, akkor nem tudja irányítani, és mindenféle furcsa dolgok történnek vele. Kétszer is volt már motorbalesete, amiben a feje sérült, illetve ma este, amint kilépett a háza ajtaján, szikrázva meggyulladt az elektromos vezeték a feje fölött, és egész Kovalam fél órára sötétségbe borult. Jó lesz vigyázni vele :-). Ez volt Éviék búcsúvacsorája, amiből kábé tízre értünk haza. Utána még pakolgattak, és várták a taxit, hogy kivigye őket a reptérre. Éjfél után indultak, és estére már otthon is lesznek.
Nekünk még van egy hetünk, illetve Anita, Vera és Bhaktipad holnapután indul vissza. Majd' elfelejtettem, a strand és a vacsora között ismét tartottunk egy brutális Muay Thai-edzést, mivel ma nem volt Kalari. Megnézzük, holnap hogyan bírunk lábra állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése