Véget ért a három hetes kovalami tartózkodás, indulunk hazafelé. Az előző napi bejegyzések alapján persze feltehetjük azt a kérdést, hogy tulajdonképpen hol is van az otthon, de egy a lényeg, hogy megyunk haza Magyaroszágra, mert van még dolgunk ott. Úgy érzem, hasznosan sikerült eltölteni ezt a három hetet, sok olyan impulzust kaptam, ami továbblök bizonyos irányokba. A legjobban ugyanis a stagnációt utálom, mert abban nincs fejlődési lehetőség. Az utolsó napra a hullámok is elcsendesültek, és még egy jó kis zápor is kerekedett délután három felé, csak hogy ne fájjon a szívünk itthagyni Kovalamot. Ez volt az első alkalom, hogy három hétig egyfolytában astangáztam, szünet nélkül.
Padma megkérdezte az elején, hogy akarunk-e pihenőnapot a teliholdra meg a szombatra. Mivel azt mondtuk, hogy nem, maradt a gyakorlás minden nap. Timi meg én ott is voltunk végig, a többiek is egy-két napos kihagyásokkal. Volt, aki még a délutáni jógaórákra is elment. Padma nagyon kedves és segítőkész. Egy kicsit fél a "haladóktól", minket is annak nézett, de azért belehajtogatott egy-két pózba, és kikövetelte a 2. sorozatot is. Tíz napig nyomtuk egyfolytában a kettest, ami szintén ritkaság, mert otthon ugye váltogatni szoktam a sorozatokat. Aki még nam gyakorolta az astangát, vagy csak otthon, azok nagyon sokat tudtak fejlődni Padma irányítása alatt.
A Kalari is kellemes színfolt volt. Én magam is nehezen indultam be az elején, de aztán, amikor elkezdtük, onnan már lelkesen jártunk gyakorolni. Ambarish belehasított tavalyhoz képest, egy csomó új dolgot tanultam én is. Sőt, a stickfight-akcióval igazán meglepett. Mondjuk jó volt nézni Tamamit és Robertet, akik már azért jó pár hónapot beletettek a gyakorlásba. De azt nem gondoltam volna, hogy Ambarish nekem is elkezdi tanítani a botos formagyakorlatokat. Ma, utolsó nap tartott még egy jó kis bemutatót is nekünk. A bemelegítést a spárgával kezdte, ott, ahová mi még másfél óra gyakorlás után sem szoktunk elérni. Utána csinált egy puszta kezes üdvözlést, meg egy kardos formagyakorlatot. Tekergette maga körül a kardot, mintha a saját bőrét akarná lenyúzni. Szerencsére nem éles a kard, de nagyon jól néz ki, ahogy forgatja. Én ezt két karddal is láttam, talán jövőre csinál egy ilyen bemutatót is.
Csináltunk egy pár délutáni edzést is, Bhaktipaddal a kertben iskoláztunk, illetve a teraszon volt erőnléti edzés meg zsákolás a falhoz támasztott matracon. Csak hogy ne érjen felkészületlenül Roland következő edzése. A tenger kifejezetten jó volt, és volt még néhány olyan nap is, amikor erőteljesebb hullámok voltak. A napozással szintén nem volt baj, idén nem égtem le. Csak Bhaktipada hátáról hullott le a bőr, mivel ő egylátalán nem akarta kenni magát naptejjel.
A masszázst idén kihagytam, bár lehet, hogy nem kellett volna. Bogyó kétnaponta ment masszíroztatni, és meg is akarja hívni a masszőrt Magyarországra. Egy csomó olajos hajú, magukra csavart lepedős nőt láttam Kovalamban, gondolom éppen ájurvédikus masszázsra mentek vagy onnan jöttek. Szóval a wellness idén az edzésre és a tengerben fürdőzésre korlátozódott nálam, de azért ájurvédikus kapszulákból mindannyian bevásároltunk.
Jövőre ismét jövünk. A tegnapi lúzerségről szóló gondolatokhoz még hozzáfűznék egy impressziót. Kovalamban nagyon sok nyugdíjas nyaral, angolok, amerikaiak, európaiak. A mi szállodánkban is volt jópár belőlük. Édrekes életmódot élnek. Reggel felkelnek, beülnek az étterembe reggelizni és cigizni. Közben megbeszélik, hogy mit fognak ebédelni. Halat, csirkét, miegymást. Utána kifekszenek a hotel udvarában a medence szélére, és napoznak estig. Mi nem nagyon voltunk a szállóban egész nap, de este ugyanazokat az arcokat láttuk mindig a szálloda éttermében vacsorázgatni. Nekem nem tűnik túlzottan fantáziadús dolognak az, ha valaki kijön Indiába, és csak a hotel kertjét látja, még a tengerpartra sem megy ki.
Szerintem minden helyen ki kell használni a lehetőséget azokra a dolgokra, amikre máshol nincs lehetőség. Persze nyilván egy utazást a saját értékrendünk szerint kell megtervezni. Itt Kovalamban találkozik az Astanga, a jó idő, a tengerpart, a Kalari és a jó társaság is, plusz remek helyekre lehet kirándulni. Szóval én egyelőre nem keresgélek tovább, jövőre biztosan ugyanide jövök vissza. De most már vár Magyarország, sok dolgom van még ott. Remélem, mindenkivel találkozunk az órákon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése