Trivandrumba készültünk indulni tízkor, de a taxisok valamiért már kilenckor itt voltak. Mindenesetre jobban jártunk, mintha nekünk kellett volna rájuk várnunk. Trivandrum kevesebb, mint egy órányi útra van. Először a királyi palotát céloztuk meg, illetve mi ketten Bogyóval, mivel már láttuk a palotát, közben elmentünk a trivandrumi kis ISKCON-templomba, hogy megszerezzük az engedélyeket a Padmanabha Swami templom meglátogatására. Az ISKCON templomban két kedves bhakta fogadott minket, odaadtuk az útleveleink fénymásolatát, és megígérték, hogy hétfőre el lesznek intézve az engedélyek.
Déltől fogadott bennünket az ájurvédikus orvos, egy ötvenes, szűkszavú bácsika. Megkérdezte, hogy mi a porblémánk, majd egyenként nekiállt vizsgálgatni bennünket. Bogyónak persze azt mondta, hogy le kell fogynia, plusz felírt egy csomó gyógyszert a cukrára, vérnyomására és az ízületeire. A többiek is kaptak legalább kétoldalas listát, de azért volt, akinek sikerült egy-kétezer rúpiával megúsznia a gyógyszer-vásárlást.
Kettő felé már mindenki le volt konzultálva (persze a doki szívesen ott marasztalt volna bennünket egy kis pancsakarmára, de mi inkább elbúcsúzkodtunk tőle), és mivel alaposan megéhezett a társaság, a Padma által ajánlott Arya Nivas vendéglő felé vettük az utat. Ez egy "Meals Ready" étterem volt, vagyis egy jó nagy thálit szolgáltak fel mindnekinek, vagy tízféle étellel rajta. Először jó nagy forró csapátikat adtak, azzal kellett enni, majd rizst is hoztak, sőt, egy nagy ropogós papadamot is. A rizsből és a zöldségételekből hoztak még repetát annak, aki kért, de az eredeti adaggal sem volt könnyű megbírkózni, főleg azt figyelembe véve, hogy úgy csípett, mintha ghí helyett napalmmal főzték volna meg. Valahogy túléltük azért, sőt, egyeseknek még tetszett is. Barbara nem bírta a fűszereset, így neki külön hoztak párolt zöldséget.
Ebéd után a Prabhus könyvesboltba mentünk, hátha kapunk egy-két CD-t. Én híresen könyvfüggő ember vagyok, de ez alkalommal valahogy én sem találtam semmi újat és izgalmasat a több száz jógás könyv között, aminek csupán az átnézése is majdnem fél óra volt.
Szárivásárlás következett, illetve a többiek szétszóródtak a belváros boltjaiban, és mindenféle ajándékokat keresgéltek. Ötre kivásároltuk magunkat, és ki is merültünk a klimatizált helyiségek és a város fülledt utcái közötti hőingadozástól. Nekem meg nem sikerült megtalálnom azt a Gym-et Trivandrumban, ahol boxzsák is van. De a sofőr beígérte, hogy hazafelé útközben van egy profi Gym, na jó, adjunk neki egy esélyt.
Egészen közel van a szállásunkhoz, 10-15 perc sétára, de boxzsák sajnos nem volt benne, sőt, még húzódzkodó rúd sem, csak gépek meg súlyzók, bár azokból egészen elfogadhatóan fel volt szerelve. Úgyhogy nem maradtam ott gyúrni, mert itthon a hotel teraszán különb workoutot tudok bármikor lenyomni.
Hazaértünk, be is esteledett. Most éppen elkezdett szakadni az eső, amolyan trópusi zivatar, bár nincs még itt a monszun. Egyre fülsiketítőbb a hangja, miközben a teraszon ülök, és a blogot gépelgetem. Még jó, hogy csak este esik, remélem holnapra szép strandidő lesz. Közben kiderült, hogy annyira feljött a víz, hogy elárasztotta Bhaktipad szobáját, és a hotel tulajdonos egy kisebb mentőegységgel nekiállt felbontani a csatornát, hogy elhárítsák az árvizet. Közben Bhaktipad szemjóga-leckét tartott a lányoknak, mire hazaérnek, sasszemű lesz mindegyik! Kábé éjfélig kommentáltak a munkások, miközben mi már elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése