Take it Easy!

 Első éjszaka mély álomba zuhantam, azt hiszem, mert hajnalban elkezdett szakadni az eső, de én erre csak abból jöttem rá, hogy reggel az összes növénynek vizes volt a levele. 6:25-kor mindenkinek sikerült felsorakoznia Bhaktipada kivételével, aki ilyenkor alvó üzemmódba kerül. Át is sétáltunk Padmához a Pink Flowers jógastúdióba, ami pont a szállodánk mögött van. Rajtunk kívül egy jó hatvanas, szintén Padma nevezetű szőke német hölgy jött még az órára. Inkább vezetett volt az óra, mintsem Mysore. De azért jólesett végigcsinálni a napüdvözleteket, és Padma nem siette el a dolgokat, a legtöbb pózt 8-10 légzésig sikerült kitartani. 


Meg is izzadtam, persze nem úgy, mint itthon szoktam, de azért még a Mysore szőnyegemen is volt némi víz. Padma jelszava az, hogy "Take it Easy", nem kell erőltetni semmit, de azért próbáljuk meg. Én azért megpróbáltam felmenni kézenállásba a napüdvözletek közepette, ami Padmának nagyon tetszett is. A féloldalas pózok között "half vinyászát" csináltunk, vagyis csaturanga-felfelé néző kutya-lefelé néző kutya és előreugrás. A többieknek sokat segített és magyarázott is, ami rájuk fért, mert például Barbi ma volt élete első jógaóráján, ráadásul Kovalamban, reggeli astangán. De derekasan helytállt ő is, és ledaráltuk az egész első sorozatot két óra alatt. 


A bréking nyúz az volt, hogy első nap sikerült felállnom a hídból, ráadásul háromszor, és azután csináltam egy skorpiót kézenállásban, amiből dropbackeltem hídba, majd abból is felálltam. Okés, ez otthon nem nagy szó, de például tavay itt Kovalamban csak mintegy egy hetes gyakorlás után sikerült, szóval valamennyire működött a "Take it Easy" mantra. Mindenki elégedetten távozott a reggeli gyakorlás után, mivel Padma egy valóban kedves, jóva ötven fölött járó hölgy, aki ráadásul az összes ászanát mutatta is, amit itt Indában utoljára Kamaltól láttam, aki egyébként az Atmában is tiszteletét teszi júniusban (részletek hamarosan). 


Szóval Padma jó kondiban van, jól magyaráz, keveset igazít. Rajtam konkrétan egyet sem igazított, pedig a szuptakúrmászanám eléggé gyengén muzsikált. De a többieknek legalább segített a Maricsjászanákban meg itt-ott. A fejenállást természetesen fal nélkül kellett csinálni, mivel nem volt fal. A végén egy jó relax a dzsungel hangjaival keveredő varjúkárogás és kutyaugatás közepette, maid vissza a szállásra reggelizni.


Ananász-dzsúz, gyömbértea és vajas-lekváros pirítós az üzemi reggeli. Mire ezt megettük, olyannyira elálmosodtam, hogy kénytelenek voltunk két órás csendes pihenőt venni, mielőtt elindultunk az újabb kalandok felé. Délben valahogy kivakartak engem is az ágyból, és nekiindultunk a városnak. Éviék a parton aszalódtak a felhős időben, mi pedig vettünk egy indiai telefonkártyát a könnyebb ügyintézés érdekében, majd bazároztunk egy kicsit az ismerős boltokban. Egy körül az egyik tengerparti étteremben kötöttünk ki, némi snacket magunkhoz véve. Zöldségpakora, sajtpakora, csipsz, szeletelt zöldségsaláta és chowmein (kínai zöldséges makaróni) volt a könnyed ebéd, lime-szódával.


Ebéd után fölfelé indultunk a Junction Road felé, hogy elintézzünk némi bevásárlást. A meredek emelkedőn kaptattunk felfelé, és közben a nap is kisütött. Rátaláltunk Kovalam úgy tűnik egyetlen sportcentrumára, a Multi-Gym névre hallgató padlásszobára, ahol három rozsdás kondigép fogadott, plusz néhány súlyzótárcsa, ami a sarokban hevert. Bokszzsáknak persze nyoma sincs, így hát máshogy kell majd megoldanunk a Muay Thai-edzéseket. A szupermarkethez érve beszereztünk néhány fontos kelléket, közte egy jó vastag hajókötelet, amit a teraszom plafonjában található kampókba fűzve húzódzkodó alkalmatosság gyanánt szeretnék használni.


Visszafelé már riksával mentünk, de mivel túlzottan lealkudtuk az árat, a motoros egy óvatlan pillanatban az eggyel távolabbi strandon rakott ki, mint ahová igyekeztünk. Újabb húsz perces menetelés a homokban, és mire hazaértünk, fél öt volt. Úgy döntöttünk, hamarjában mi is kimegyünk a partra, mielőtt teljesen lemegy a nap. Jó nagy hullámok voltak még így is, kellemeset lehetett fürödni és tarajozni. Közben a csapat másik fele Padma délutáni óráját is meglátogatta, hadd fejlődjenek.


Este hat körül kezdetét vette a rögtönzött Muay Thai edzés, amire már Bhaktipada is belelkesedett. Én lenyomtam 3x3 perc ugrókötelet, amitől jól el is kezdtem izzadni, Bhaktipada csak egy-egy perccel kezdte. Utána bandázs, kesztyű, és lementünk a hotel kertjébe iskolázni. Tanítgattam Bhaktipadnak, hogy milyen ütéseket és rúgásokat tanított a Roland, és utána iskoláztunk. Kiderült, hogy Bhaktipada iszonyú gyors és erős, és folyamatosan jön előre, mint egy tank. Nagyon robbanékonyakat tud ütni, még meg kell szoknom, hogy tudjam állni az ütéseit, akárcsak a kitartott kezemmel is. Kábé negyvenöt perces edzés után, amit az indiai szálodatulajdonosok is lelkesen fotóztak, visszavonultunk még egy kis húzódzkodásra, majd átöltözve felderítettük a hegy tetején álló templom mibenlétét.


Kiderült, hogy egy Bhadrakálí templomról van szó, és a tegnap esti nagy zenebona egy egy hetes fesztivál kezdetét jelezte, vagyis több éjszakán keresztül tartó dáridóra lehet számítani. Holnap még lecsekkoljuk, mert állítólag a főpap valami eksztatkius sámán-táncot fog lejteni, azt mindenképpen el kéne kapni. Estére kissé megéheztünk, és a döntés az lett, hogy beülünk a Volga étterembe Hello to the Queen-ezni. Ez egy olyan édesség, aminek az alján forró kekszdarabok vannak, a tetején pedig hideg fagyi. Plusz még a mentás limonádé mellé, csak az az egy baj volt, hogy több, mint egy óráig tartott, mire mindezt kihozta a pincér. 


Este visszavánszorogtuk a szállásra, és mindenki eltette magát holnapra, mert még ugye akklimatizálódni kell a sok repülőzés után. Holnap megtervezzük a kirándulásokat, aztán belecsapunk a lecsóba.