Neyyar Dam

Ma is eseménydús napunk volt. Most például másodszor ülök neki begépelni ezt a blogbejegyzést, mert elszállt az internet és a blogger.com nem mentett el semmit. Reggel jógáztunk Padmánál, méghozzá elkezdtük a második sorozatot, legalábbis ketten a Timivel. A hátrahajlítások nem mentek valami jól, meg az ékapáda- és dvipada-sírsászanák sem. Valahogy mintha bekötött volna a belső combizmunk a Kalaritól, rá kell nyújtani. A másik pedig az volt, hogy fáztunk ma reggel. Amint 25 fok alá esik a hőmérséklet, az Atma Centerben edzett hőérzetünk számára az már extrém hideg, és nem tudunk teljes komfortban ászanázni. 


Reggeli után elindultunk Neyyar Damba, ami a hegyek között található. Itt az első úticélunk egy elefánt-rezervátum volt, ahol meg akartuk fürdetni a kis elefántokat. Volt egy hat- illetve egy hétéves bébi, és egy 76 éves aggastyán is. A fürdetés sajnos már véget ért, mire odaértünk, de még meg tudtuk etetni az elefántot, aki az ormányát a fejünkre helyezve osztotta az áldását nekünk. Csoportfotó, majd megnéztük a többi elefántot. Volt egy elefánt, amelyikre fel lehetett ülni, és menni vele egy kört. Amíg ezt mindenki megcsinálta, elmentünk jógapózokat fotózni a kedvenc tóparti bambuszviskónkba. 


A következő célállomás a Sivananda Ashram volt, ami a Neyyar Dam tó partján fekszik, festői környezetben. Amikor bementünk, egy argentín származású jógaoktató aktivista elkapott bennünket, és felajánlotta, hogy körbevezet az egész birtokon. A fő szentélyben kezdtük, ahol a reggeli és esti szatszangok szoktak zajlani. Ott beszélt Sawami Sivanandáról és Vishnudevanandáról. Utána megnéztük az alatta lévő gyakorlóteret, ahol one-on-one oktatás zajlott, és az oktatók egy-egy tanítvánnyal foglalkoztak, különböző ászanákat gyakoroltak. Persze olyan csiliviliket nem láttunk, mint amilyenek az astanga-videókon szoktak lenni, de azért dolgoztak rendesen. 


Nagyon szép csendes hely ez az asram, de vannak szabályok, amiket be kell tartani. A férfiak és a nők külön laknak, a vállat és a lábakat el kell takarni, mindenkinek vegetáriánus étrendet kell folytatnia és részt kell vennie a közös szatszangokon és gyakorlásokon. Van egy büfé is hátul, de egyébként egyszerre, közösen étkeznek, és mindenki végez valami szolgálatot a közösségnek. Van egy ájurvédikus kezelőrészleg is, illetve egy templom, ahol a reggeli szertartások zajlanak. Az asram a Neyyar tó partján van, oda is lementünk. Itt kialakítottak egy tehántrágyával kikent placcot, ahol szintén lehet jógázni. A szélén a tizenkettő sivanandás ászana szobrai állnak. Odaálltunk eléjük és mi is megcsináltuk a pozókat. A tóban is meg akartunk fürdeni, de aztán észrevettünk egy táblát, hogy tilos a fürdés, mert krokodilok is vannak benne. Úgy látszik, kiszökött egy pár a másik oldalán található krokodil-rezervátumból.


Továbbindultunk taxival Padmanaphapuramba, ahol a hollandverő Marthanda Varma király ötszáz éves palotáját akartuk megnézni. Éppen akkor értünk oda, amikor az utolsó turnus iskolásgyerek befelé ment a palotába. Szépen körbenéztük az egészet. Belülről nem olyan nagy szám, eléggé üresek a helyiségek. Viszont a faragott kőoszlopokkal körülvett táncaréna az udvaron az nagyon szép. A palotához tartozik még egy múzeum is, ahol kábé 1000 éves szobrok, faragások, fegyverek meg pénzérmék is vannak. Éppen zárásra végeztünk.


Amikor kijöttünk, megittunk még egy-egy kókuszt, majd újabb másfél órás rázkódás hazafelé. A farsebeim mág nem gyógyultak be teljesen, és elkezdtem érezni az izomlázat is az egész felsőtestemben a tegnapi edzés után. Szóval már alig vártuk, hogy visszaérjünk Kovalamba, ahol még meg akartunk fürödni a naplementében. Amikor kicaplattunk a partra, a nap már lebukott a tenger feletti felhősávba, de még világos volt. Amint a vízbe indultunk, a lájfgárd rácuppant a sípjára és elkezdett fütyülni. Mi van? - kérdeztem oda. "Overtime" - intett, vagyis őszerinte naplemente után az óceán már nem fogad látogatókat. Szerintunk meg igen, és csakazértis bementünk, hogy az egész napos ragadós koszréteget leáztassuk egy kicsit. 


Valamit még vartyogott, hogy nem vállal felelősséget vagy ilyesmi, és a kisszékét meg a napernyőjét összehajtogatva hazaindult. Még párszor hallottuk a sípszóját, ahogy a többieket próbálta kitessékelni a vízből, több-kevesebb sikerrel. Végül nem fulladtunk bele, de nem is maradtunk sokáig, mert már egy kicsit fázós idő volt. 


Haza a szállóba, zuhany, majd vacsora a közeli California ájurvédikus étteremben. Éppen egy magyar csapattal találkoztunk, amikor beléptünk. Mindig van itt egy pár magyar, bár nem nagyon akarnak szóba állni egymással. Ma ekadasit tartottunk, vagyis nem ettünk gabonát és hüvelyest, így vacsorára csipszet, zöld salátát, palak panírt, okrát, padlizsánt és zöldséglevest rendeltünk. Jó sokára hozták ki, én már majdnem elkezdtem rágni az asztalterítőt, mivel egész nap nem ettünk, csak banánt meg gyümölcsöt. Este még egy kis blogolás, skype meg hasonlók, aztán alvás, rá kell pihenni a holnapi napra is.