Mesterhármas

 Ma reggel ismét 6:30-kor volt a Mysore class, és csodák csodájára a Hindu Mantra Művek is csödben maradtak. Úgy látszik, nem csak mendemonda, hanem tényleg véget ért a fesztivál, a mantrák helyett csak a kovalami kutyák vonítását hallgattam a hajnali sötétségben, miközben a medence partján sétálgatva japáztam és vártam a többiekre. Bogyó ma sem jött, mert még mindig fájlalja a vállát, de a többiek teljes létszámban felvonultak. Végülis ma nem ment olyan rosszul a gyakorlás, a szervezetem kezd átesni a holtponton. Úgy látszik, elfogadta a gondolatot, hogy három hétig nem lesz pihenőnap.


A farsebeim még mindig fájtak, de azért végigküzdöttem magamat a vinyászákon. Holnaptól a kettes sorozatot gyakoroljuk Timivel, mert az utolsó tíz napban arra szeretnénk koncentrálni. A többiek maradnak az egyesnél, még ott is sok megtanulnivalójuk van, Padma pedig mindent mutat lelkesen. Kamalon kívül ő volt eddig az egyetlen indiai jógatanár, aki minden ászanát meg is mutatott, és aki mondta, hogy a Mysore class előtt meg után szokott gyakorolni. 


Az óra után egyből belecsaptunk a Kalariba, pontosabban én, mert Timi és Bhaktipada ma kihagyták. Mai Ling (a silent assassin) és Robert ismét ott gyakoroltak már a sálában a bunkósbotokkal. Robert német akcentussal odaköszönt (úgy látszik, mégsem amerikai), Mai Ling csupán egy biccentésre méltatott, aztán hadakoztak tovább a bunkósbotokkal. Közben Ambarish engem is elővett, és előre-hátra masíroztatott. Ma is volt egy kis rész az elefánt-katából, de a többi az mind különálló gyakorlat volt, egyenes rúgás, keresztrúgás, köríves befelé-kifelé, egyenes rúgás fordulóval, meg jó kis mély kitörések, némelyiekből még hátra is kellett ülni a sarkamra. 


Közben Robertnek egy óvatlan pillanatban sikerült a kínai csaj orrára vernie a bunkósbottal, mire az a könnyeivel küszködve elkezdte dörgölni. Úgy látszik legalább ekkora impulzus kell neki ahhoz, hogy megszólaljon, mert utána vagy öt percig mesélte a kitetovált Robertnek az élettörténetét. 


Gyakorolgattunk tovább, közben ők átváltottak bambuszbotra. Ezzel is egy párszor rávert Robert Mai Ling ujjaira, de az meg se nyekkent. Közben Bogyó átjött fotózni, és Ambarísh majdnem másfél óra múlva engedett el. Eddig három óra edzés volt a mai napon, jöhet a reggeli. Tegnap hosszas szervezkedés után megálltunk egy zöldségesnél és vettünk egy dinnyét, de kiderült, hogy nem túl érettet sikerült választanunk. Mondjuk ez sejthető volt, mert Indiában még nem nagyon ettem jó dinnyét. De azért legyűrtük reggelire, és utána irány a part.


Hősies sütkérezésünkhöz én már 50 faktoros babanapozót vittem, mert ez az egyetlen, amivel nem égek le. Bhaktipada válla annyira lehámlott, hogy már majdnem kilátszik a hús, úgyhogy végre ő is elkezdte kenni magát az 50 faktorral. Némi hullámlovaglás, sziklákon és parton fotózkodás, eszmecsere az ernyő alatt, közben további napozgatás. A parton két bennszülött focizott, aztán elkezdtek akorbatikázni, Bruce Lee-féle felugrásokat produkáltak hanyatt fekvésből, meg szaltókat is. Mi meg fotóztunk, aztán fél kettő felé kereket oldottunk, még mielőtt odajöttek volna pénzt kunyerálni a lesifotósoktól. 


Kettő felé a Suprabhatam étterembe indultunk ebédelni, Bogyót meg összeszedtük masszázs után. Egész jót sikerült ebédelni, spenótos okra, joghurtos okra, babos házisajt, dál, zöldségleves, háromféle rizs, butter naan (kemencében sütött kenyérlepény), zöldségsaláta és egyéb nyalánkságok kerültek az asztalra, méghozzá elég gyorsan és elfogadható áron.

Ebéd után irány a szupermarket, főleg, hogy holnap ekadasit tartunk, vagyis nem eszünk gabonát és hüvelyest. Naptár szerint hétfőn lenne, de akkor Padmához megyünk főzőtanfolyamra, és így szerencsésebb vasárnap tartani a böjtöt. Még feketeerdő-fagyit is kaptunk, és az ATM csodák csodájára elfogadta a Mastercardunkat, szóval minden remekül alakult. Visszafelé még egy adag bazározás, mert ugye sok ajándékot kell venni az otthoniaknak, majd irány haza, vár még a Muay Thai edzés.


Ma Anita is beszállt az edzésbe, így hárman szorongtunk a kis teraszon. Ismét 3x3 perc ugrókötél, 3x3 perc fekvőtámasz-guggolás kombó, majd 3x3 perc felülés. A guggolásoktól mér kezd egészen megvastagodni a combom. A felülést nem a hagyományos módon végeztük, mert nem akartam, hogy teljesen lejöjjön a bőr a hátsómról. Helyette beakasztottuk a lábunkat a terasz korlátjába és úgy emelgettük a felsőtestünket. Ez sokkal jobban húz hasra, úgyhogy csak 3x másfél percet bírtunk ki belőle. 


Aztán jött a zsákolás, pontosabban matracolás, mert simét a kockás ágybetétem volt az áldozat. Még a köríves rúgásokat is sikerült gyakorolni, mert Bogyó beállt a matrac mögé, és akkr tudtuk oldalról rúgdosni. A kábé másfél órás edzés közben jól leizzadtunk, és a végén még le is nyújtottunk. Este blogírás, Skype az otthoniakkal, és lefekvés, mert holnapra ismét kirándulni megyünk. Megvolt a mesterhármas, legalábbis nekem, most már nyugodtan hajthatom álomra a fejemet.