Egy-két imádkozó ember borulgatott Mekka felé a férfi imateremben. Amikor ők befejezték, akkor már csak a két alvó delikvens maradt bent, akik szigorúan Mekka felé fordulva húzták a lóbőrt az imaszőnyegeiken. Úgyhogy felbátorodtam, és én is nyomtam egy-két pascsimóttánászanát, baddhakónászanát meg lótuszülést. nem mertem azért nagyon akrobatikázni, nehogy Allah haragja sújtson véletlenül, vagy esetleg felébredjen a két hívő muzulmán testvér.
Kint is folytattam még egy kicsit a tekergetést, aztán elmentünk Bogyóval a dobálós fagyizóba. Ma egyedül volt a pultban a mongol koma, és úgy látszik, ő nem volt annyira rutinos dobálgató, mert nem merte túl magasra dobni a fagyigombócokat, hátha nem sikerül elkapnia. De azárt a fagyi jó volt. Utána leültünk skypolni, facebook-olni stb.
A Dubai-Trivandrum utat szinte egyhuzamban végigaludtam, csak arra emlékszem, hogy állandóan tekergettem magamat jobbra-balra, hátha találok valami kényelmes fekvőhelyzetet. Bogyóék még az én vacsimat is megették a gépen, annyira nem voltam magamnál.
Trivandrumban érkeztünkkor meggyőztük a taxist, hogy vigyen be egy ájurvédikus gyógyszertárba, mert inkább az indiai malária-gyógyszert akartuk szedni, mint a Malarone-t. Sikerült is az egyik legnagyobb keralai ájurvéda-cég vezérigazgatója elé bekerülni, akivel szívélyes barátságot kötöttünk, főleg miután megtudtuk, hogy ingyenesen végeznek ájurvédikus konzultációt, ami Kovalamban minimum 500 rúpíba fájna. Megvettük tőle a három heti gyógyszer-adagot és elégedetten távoztunk. Még biztos fogunk majd találkozni vele.
Útban Kovalam felé megálltunk még a helyi szupermarketben, mert ugye vásárlással kell kezdeni a nyaralást. Egy-két alapvető élelmiszer és kellék beszerzése után meg is érkeztünk a Golden Sands Beach Resort-ba és be is rendezkedtünk. A szobák egyszerűek, de a célnak megfelelnek. Tévé és hűtő nincs, viszont van wifi, és egy kis medence a kertben a hűsöléshez. Plusz tele van egy csomó nyugati fiatallal.
Röpgyűlést rendeztünk az udvaron arról, hogy az evést, alvást, fürdőzést és jógázást ki milyen sorrendben gondolta. Végül győzött a strand-láz, és nekikerekedtünk felderíteni a világítótorony túlsó oldalán található "private" beach-et, ahol nincs olyan tömeg, mint a fő Lighthouse Beach-en. Persze nem private a beach, amint erről a kékruhás lájfgárd próbált bennünket meggyőzni. Szóval megállapodtunk vele, hogy nekünk lehet itt fürödni, és Bhaktipaddal neki is vágtunk a hullámoknak.
Rutinosan nyomtuk a badiszörföt, miközben Timi a nagylábujjával kóstolgatta a tengert, azon sápítozva, hogy milyen erős a sordás. Ez való igaz egyébként, mert minden szezonban legalább egy tucat embert elsodor a víz, amit a lájfgárd általában a sípjának fújásával próbál megoldani, úgyhogy jobb, ha az ember önmagára vigyáz, és nem megy be annyira mélyre, ahol nem ér le a lába. A többiek elsősorban napfürdőt vettek.
Némi edzést próbáltam végrehajtani a parton, például a vízben futás nagyon jó kis dolog. Egy-két hosszat sikerült lenyomni a szerintem 200, a többiek szerint 400 méter hosszú öbölben. A homokból kiálló köveken egy pár sorozat Badri Hari fekvőtámaszt is sikerült lenyomni. A dropback még nem ment így első nap, pár órás repülőgépen alvás után.
Délután négyre visszamentünk a szállásra, mert ki akartuk próbálni Padma délutáni óráját. Ketten vállaltuk be a Timivel, míg a többiek inkább a soppingolást és az éttermezést választották. A jógasála szokás szerint a ház tetején van, de Shiva tetőjétől eltérően itt legalább körbe van véve szúnyoghálóval. Ez kellemesen csökkentette a szúnyog-koncentrációt gyakorlás közben, bár én befújtam magamat előtte.
Egy plusz ászanákkal teletűzdelt Shivananda-óra volt az első kovalami jógaóránk, ami bemelegítésnek éppen jó volt. Pránajámával kezdtük azórát. 3x60 kapálabháti, de ez alkalommal még ettől sem sikerült felébrednem. Utána váltott orrlyukas légzés, akkora szünetekkel, amit számomra képtelenségenk tűnt betartani. Közben folyton az elalvással küzdöttem. Az aktívabb ászanáknál felébredtem, a közbeszúrt savászanáknál megint elaludtam. Az astanga-sorozathoz képest eléggé meg vannak kavarva az ászanák, például a trikónászana a legvégén jön, a talajpózok az elején. Padmának tetszett a skorpióm, bár elég nehéz volt most egyensúlyban maradni benne.
Valahogy megneszelte, hogy képes vagyok a bakászanából felmenni kézenállásba, és azt is látni akarta, persze most nem sikerült. De az egész óra alatt az járt a fejemben, amit Padma mondott az óra előtt, hogy nem kell erőltetni semmit, de meg kell próbálni. Ez jó lehetőséget adott nekem arra, hogy az egyes ászanák részleteire koncentráljak, tudatosítsam, hogy mely aspektusuk nem megy még. Plusz a légzésre és a bandhára is lehetett figyelni, mivel kevesebb volt a vinyásza, és tovább tartottuk ki a pózokat.
Holnap reggel mindenki megy, astanga-óra lesz. A jóga után haladéktalanul elindultunk a Califorina étterembe, ahol tényleg egy fokkal jobban szánt a wifi, mint a hotelben. Megrendeltünk egy ájurvédikus vacsorát, ami forró gyömbér teából, hölgyujj-levesből, masala dósából, kókusz-csatniból, szambárból és zöldséges szabdzsiból állt. Mire mindezt megettük, már bőven jóllaktunk, de akkor jött még a desszert, ami banános palacsinta volt, illetve pudingos lepény, vagy almapép, ki melyiket választotta. Vacsi befejezve, blog megírva, álom, édes álom, és holnap következik az első teljes nap Kovalamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése