Bogyó ma reggel is ébresztett mindenkit, de ő nem jött jógázni, mert fájt a válla. Ma talán egy fokkal jobban ment, mint tegnap, bár most már a Marícsi D-ben is elég nehezen ért össze a kezem, úgyhogy Padma odajött segíteni. A Praszárita C-ben speckó igazítása van, megfogja az ember összekulcsolt kezét, és föl-le mozgatja, amíg le nem ér a földre. A skorpióra is ráment ma, megtanította azoknak is, akik még nem tudták. A fejenállást is nyomja, bár egy páran félnek tőle, mivel nincs fal, aminél lehetne gyakorolni. Egész gyakorlás alatt azon meditáltam, hogy utána még megyünk Kalarizni, bár a belső combközelítőimben még éreztem a tegnapelőtti Kalari hatásait. Végül az óra végére meggyőztem magamat meg a többieket is, hogy inkább holnap gyakoroljunk, és eleve hagyjunk még egy nap pihenőt, és inkább pénteken menjünk Kanya-kumáriba, ne csütörtökön. Ez lesz a leghosszabb kirándulás, bár összesen 170 kilométerre van, de több templomban megállunk megnézni őket. Kilenckor fogunk indulni, és este kilencre érünk vissza. Úgyhogy erre rá kell pihenni, erről fog szólni a holnapi nap.
Szóval ma nem volt Kalari, bár hallottuk Ambarísékat, ahogy botoztak a sálában. Astanga után gyors puja, majd reggeli következett. Bogyó és Bhaktipad már kezdenek belejönni a toast-evésbe, hatot-nyolcat simán benyomnak. Gyerekkoromban nekem is mániám volt a vajas-lekváros kifli, főleg nyáron a Balatonon, fejenként ötöt simán megettünk az unokatesóimmal reggelire. Most azért inkább a gyümölcsre szavazok. Reggeli után Bogyó tovább folytatta az intenzív pihenő-kúrát, vagyis horkolt a szobában, míg én kint az erkélyen internetezgettem. A lányok már rég kimentek a partra és berendezkedtek a napozóágyakon az ernyők alatt. Mi Bhaktipaddal fél 12-kor mentünk ki, természetesen ismét a legnagyobb UV-terhelésnek kitéve magunkat.
Hozzá kell tenni, hogy Bhaktipad elvből nem használ naptejet, és a Piroska-színe mellett már hólyagok tömkelege is megjelent a hátán, de abban bízik, hogy miután lehámlott, már szép barna lesz. Én is bevörösödtem a napon, pedig felhős idő volt ma is egész nap. Mikor kiértem, rögtön jógás pózokkal kezdtük a homokban. A fejenállás a legjobb, főleg, amikor jön egy nagy hullám, és telenyomja a szemeidet homokkal. De azért romatikus. Bhektipaddal verhetetlen badiszörf-bajnokok vagyunk, meg is alkottunk egy új fogalmat: Body & Mind Surfing. Amikor beleugrasz a hullámba, akkor meditatív állapotba kell merülni, mindaddig, amíg partra nem vetett. Utána ki lehet üríteni a sós vizet és a homokot a szemedből és az orrodból. A gatyádból már nehezebb. A többi fördőzőnek is tetszett a produkció, ők is kipróbálgatták a szörfözést. A baj csak az, hogy ha valaki gyakorlatlan, akkor könnyen lehorzsolhatja a homok a hasát vagy a térdét. Meg kell fizetni a tanulópénzt!
Kábé kettőig bírtam a strandolást, utána visszamentünk a hotelbe. Bogyó masszírozni volt, mi meg Bhaktipaddal pénzt váltottunk, meg szabót kerestünk, aki megvarrja neki a szép guru-selymet, amit tegnap Trivandrumban vettünk. Jók itt a szabók, ha bármilyen ruhát hozol nekik, akkor a kiválasztott anyagból megvarrják ugyanazt egy nap alatt, pár száz rúpíért. Kisebb kerülők után összefutottunk a Lonely Planet étteremben. Bogyó és Bhaktipad már szinte befejezték az ebédet, mi meg akkor rendeltünk Timivel. A jókora grillezett Vegetable Basket most valamivel kisebbre sikerült, és amikor reklamáltunk, azt mondták, hogy az Vegetable Sizzler, ami olcsóbb, kisebb. Végül azért kókuszos-kurkumás rizzsel és egy jókora Paper Dosával, meg az elmaradhatatlan Green Saladdal együtt csak elég volt kettőnknek. Főleg azt figyelembe véve, hogy délutánra még beterveztünk egy Muay Thai-edzést, ha már a Kalarit ellógtuk. Én az ebéd végére irdatlanul elálmosodtam, mivel délelőtt nem pihengettem, mint Bogyó. Más itt az életritmus, mint otthon, bár azt nem mondhatnám, hogy sokkal többet alszom. De azárt fel lehet töltődni ettől a levegőváltozástól.
Ebéd végére már majdnem elaludtam a széken ültő helyemben, a pincér meg csak nem akarta hozni a számlát. Végül azt álmodtam, hogy már szeretnék ágyban aludni, és hirtelen felkeltem, hogy most aztán azonnal ide a számlát! Visszabőcörögtünk a hotelig. "Egy óra pihi" - mondom - "utána edzés". Na ebből két óra lett, úgyhogy végül hétkor kezdtük az edézst a Kovalam Gym-ben, amit a teraszomon berendeztem. A plafonról lógó két kampóra felakasztottam egy jó vastag hajókötelet, ezen lehet húzódzkodni. Mivel télen nem gyakoroltam otthon, most kb. ötöt bírok csak egy huzamban megcsinálni. Háromszor három perc ugrókötéllel kezdtünk, jó kis Mortal Kombat-zenére. Utána 3x3 perc fekvőtámasz-guggolás kombó. Persze ekkor már szakadt rólunk a víz. Tíz fekvőtámasz, tíz guggolás váltogatva folyamatosan három percig, egy perc pihenő. Jó kis zsírégető edzés. A fekvőtámaszban lehet váltogatni a keskenyet, széleset stb. A guggolásból feljövet rúgásokat vagy ütéseket szoktam csinálni, hogy változatos legyen.
Végén két perc pihi, majd 3x3 perc felülés. Kábé 50-60-at lehet megcsinálni 3 perc alatt. Először sima, aztán oldalra kicsavarós, majd megint sima. Na ezek után már totál kész voltunk, pedig ez még csak negyvenöt perc edzés. Utána jött a zsákolás. Úgy döntöttem, hogy nem keresgélek boxzsákot tovább se Kovalamban, se Trivandrumban, hanem kiteszem az ágymatracomat a teraszra, nekitámasztom a falnak, és azt ütjük. Még egy fél óra zsákolást ráhúztunk, és 3x1 perc lengyeboksszal levezettük az egészet. Utána nyújtás és már kilenc óra is volt. Fürdés, blog, sebek ápolása, lefekvés. A felülésektől most nekem is kisebesedett a farokcsontom környéke, plusz a leégett felsőtestemet is be kellett kenni hámlásgátlóval. Most éppen Pink Pussycat-üzemmódban vagyok, de hajtok a Winnettou-szerepre. Barnára ugyanis soha nem szoktam lesülni, legfeljebb csak rézbőrűre. Holnap folytatódik a Kovalam-kiképzés, össze kéne hozni valamikor egy mesterhármast (Astanga-Kalari-Muay Thai egy napon). Még van időnk, be kell osztani az erőt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése