A fél órával korábbi időpont miatt, és vélhetőleg amiatt is, hogy előző nap nem volt felhős az ég, néhány fokkal hűvösebb volt a reggel, mint szokott lenni. Kapucnist húztam, úgy mentem át Padmához gyakorolni, amit aztán a napüdvözletek közben levettem, majd a relaxra visszavettem. A mai gyakorlás nem volt kiemelkedő. Egyrészt felfedeztük, hogy a tegnapi Kalaritól farizomlázunk van, ámde ez a kisebbik baj volt. A nagyobbik az, hogy nekem még mindig sebes volt a fenekem, és nem volt túl kellemes így gyakorolni a fenéken egyensúlyozó pózokat.
Úgyhogy a mai gyakorláson minél előbb túl akartam lenni, hogy időben tudjunk indulni. Végül a kilencre betervezett indulásból fél tíz lett, és elkezdtünk zötykölődni a kb. 130 kilométerre lévő városka felé. Tizenkettő előtt befutottunk Nagercoil-ba, ahol megnéztük az ottani templomot. Férfiaknak az inget le kell venni, és odabent nem lehet fotózni. Sikerült egy-egy olajlámpást ajánlani a templomban lévő ötméteres Hanumán-múrtinak, és megnéztük az összes oltárat is. Amikor kijöttünk a templomból, leálltunk kókuszt inni, amire már egész nap készültünk, és utána kerestünk egy ebédelő helyet.
Egy szálloda éttermébe vittek a sofőrök, ami persze nem volt vegetáriánus. Azért megrendeltük a dolgokat, amiket a pincér enyhén összekevert, de végül csak sikerült megebédelnünk. Utána Kanya-kumári felé vettük az utat, a sofőr a hajóállomásnál rakott ki. Láttuk, hogy pont egy több száz fős iskolás csoport csűr befelé a pénztárhoz, és a sofőr mondta, hogy szaladjunk eléjük, mert különben álldogálhatunk a sorban. Szerencsére most sokkal hamarabb feljutottunk a hajóra, mint tavaly. Viszont a hullámok is sokkal nagyobbak voltak, és Évit meg Timit már tengeribetegség kezdte gyötörni, miközben a hajó himbálózott az öbölben.
Végül csak odaértünk a Vivekananda Rock nevű szigetre, amelyik arról híres, hogy Swami Vivekananda itt meditált élete utolsó napjaiban. Van itt egy kis templom, ahol Parvati devi lábnyoma található, mert itt végzett lemondásokat, hogy Siva a felesége lehessen. Utána megnéztük Vivekananda szobrát, és beültünk egy meditációs helyiségbe, amelyben az Óm zengett folyamatosan, illetve egy neonzölden világító Óm szimbólum díszelgett a falon. Elmondtuk a déli Gayatrinkat, és kijöttünk. Szerencsére a visszafelé vezető sor sem volt vészes, sikerült felszállni a második hajóra. A visszaúton ismét a hatalmas hullámokkal viaskodtunk, és mivel a hajó oldalának háttal ültünk, még telibe is kapott egy nagy hullám, mielőtt partot értünk.
Utána a Kanya-kumári templomot vettük célba. Tavaly itt is vagy másfél órát kellett sorba állni, vagy pedig 200 rúpít fizetni, hogy soron kívül bejussunk. Idén viszont nem volt sor, úgyhogy öt percen belül bent voltunk a múrti előtt, még olajat is öntöttünk a lámpásba. Kijövet után egy óránk maradt bazározni, aminek a végén lementünk a tengerpartra, hogy beáztassuk a lábunkat a három óceán találkozásába, és egy kis vizet öntsünk a homokban magasodó Siva-lingamra. Miközben ezt próbáltuk végrehajtani, egy-egy nagy hullám derekasan hátba kapott bennünket, így csurom vizesen ültünk be a kocsiba.
A Gandhi Memorial meglátogatása és a naplemente nézése ezúttal kimaradtak, viszont újabb kétórás zötykölődés után éppen akkor értünk vissza a Kovalam Beach-re, amikor az itteni egyhetes fesztivál utolsó mozzanata zajlott. Bhadrakálí múrtiját a templomból egy nagy menettel vitték le a tengerpartra, és megfürdették a vízben. Éppen hozták kifelé a vízből, amikor odaértünk. A parton egy rögtönzött pálma-kunyhóban további szertartásokat végeztek, miközben három beöltözött Kathakali-táncossal fotózkodtak a turisták.
Hazajöttünk, jó alapos fürdés, blog és alvás. Holnap pihenőnap, ami három edzést jelent. Jó éjszakát mindenkinek a napfényes Kovalamból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése