A tegnapi 3x3 perc felüléstől kisebesedett fenekünk iszonyúan fájt ma az ülő pózoknál, például csónak, embrió és halpóz, de ettől eltekintve már reménytkeltő fordulatot kezd venni a gyakorlás. A kezdők is nagyon sokat fejlődnek, mert Padma sokat foglalkozik velük. Hétfőre megbeszéltünk egy rögtönzött főzőtanfolyamot, amit Padma fog tartani, a lányok meg figyelnek. A csapat férfitagjai pedig mennek fogyasztani az eredményt.
Az astanga után javasoltam, hogy azonnal menjünk Kalarira, mert így legalább megspórolhatunk egy fürdést. Az első alkalom ingyenes volt, a második már fizetős volt. De Ambarish alaposan meg is dolgozott a pénzéért. Egy jó magas kigyúrt, szanaszét tetovált Robert nevű srác (ausztrálnak vagy aminak saccoltam) és egy Mai Ling-kinézetű silent assassin kínai vagy Thai csaj edzett már a sálában, éppen bambuszbotokkal hadakoztak, amikor megérkeztünk. Nagyon durván nyomták. Ambarish beállított minket is, elkezdtük a formagyakorlatokat.
Az, hogy ott volt a haladó páros, előny volt olyan szempontból, hogy voltak szünetek a fel-le vonulósdi alaki gyakorlatok között, így nem tudott minket Ambarish teljesen lezúzni 45 perc alatt, csak másfél óra alatt. És közben jókat tudtunk fotózni meg videózni a nemzetközi páros gyakorlatozásáról. A hátrány viszont az volt, hogy háromnegyed tízig nem engedett el Ambarish, így reggel kapásból három és fél óra testmozgással kezdtük a napot.
A tavalyihoz képest Ambarish már második alkalommal is sokkal cifrább lépéseket tett be, sőt, elkezdtük gyakorolni az elefánt-formagyakorlatot is. Majd csinálunk egy pár fotót belőle. Robert és Mai Ling kisvártatva átváltott bunkósbotra, ami gondolom a buzogányt hivatott helyettesíteni. Nem kis erővel püfölték egymás botját, még jó, hogy nem vertek egymás kezére. Mi közben alaki gyakorlatoztunk. Az egyik gyakorlatnál a két alkart kell zárni a fej előtt, én meg nyitva hagytam. Ambarish mutatott, hogy zárjam össze, különben berepül a jobbegyenes :-) Úgy látszik vágja a pitét, nem csak légtornász!
Volt köríves rúgás befelé-kifelé, forduló egyenes meg mindenféle más is. A végén Robert és Mai is átváltottak a formagyakorlatokra, bődületesen nyomták. Robert a függőleges egyenes rúgásoknál mindig odacsapta a térdét a mellkasához, méghozzá nyújtott térddel. Na jó, a spárgánk talán egy fokkal jobb az övékénél, de a többiben igencsak fel kell kötni a gatyánkat.
Utána reggeli, majd irány ki a partra. Én ismét fél tizenkettőre értem ki, ráadásul mostantól nem lesz eső meg felhők, csak a szikrázó napsütés és a tenger! A hullámlovaglás előtt és után folyamatosan kentem magamat, sőt, az árnyékba is bevonultam, mégis jó piros lettem. Bhaktipadnak az a filozófiája, hogy az ő bőrét nem károsítja a nap, így nem is keni magát semmivel. A vállai már durván felhólyagosodtak, de reménykedik benne, hogy el fog múlni. Miközben a napozóágyakon henyéltünk, a csoport fele elment a Durga-templomba ebéd-osztásra, mert úgy hírlett, hogy ma van a fesztivál utolsó napja.
Jót ebédeltek az előzőhöz hasonló keralai vegetáriánus ebédből, majd visszatértek a partra. Nekem már éppen akkor kezdett elegem lenni az aszalódásból, így még egy fürdés után hazafelé vettem az utat Bogyóval és Bhaktipaddal. Elmentünk a szabóhoz, majd ismét a Lonely Planetben kötöttünk ki ebédre. Este még kujtorgás a parton, blogírás, és készülődés a holnapi öt órási kelésre. Korábban megyünk jógázni, mert holnap vár ránk a nagy utazás Kanya-kumáriba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése