Ambarísh elmagyarázta a minap, hogy az egyéni formagyakorlatokat és a gyógykezeléseket nevezik Kalarinak, a páros formagyakorlatokat pedig Payattunak, ami kicsit hasonlít az angol "fight" szóhoz. Ha jól tudom, három irányzata van a Kalarinak. Az északi, a déli és a keleti. Ebből csak az északiban van pusztakezes szabad küzdelem, amit talán 10-15 évnyi formagyakorlatozás és fegyveres gyakorlás után kezdenek oktatni. Ambarísh a déli irányzatot oktatja, itt csak formagyakorlatok vannak, egyénileg és párosan, fegyverekkel. Keddre ígért egy bemutatót, remélem a kígyó-szerű kardot is fogja használni, mert arra nagyon kíváncsi vagyok.
Nos, kanyarodjunbk vissza tegnapelőtti témánkhoz, a felszabaduláshoz, amit Patandzsali kaivaljának nevez, míg más helyeken a Puránákban és a Bhagavad-gítában moksának, vagy muktinak is neveznek. Egy bizonyos szempontból minyegyik megfogalmazás ugyanazt a tudatállapotot jelöli, vagyis amikor az elme mentes a gunák, a kötőerők hatása alól. Ez a felszabadulás megfogalmazása innen nézve, vagyis amikor a lélek kiszabadul az anyagi világ fogságából, akkor felszabadult léleknek nevezzük. Ehhez nem szükséges konkrétan elhagynia az anyagi világot, ezen belül maradva is elérhetzi ezt a tudatállapotot. A börtönben is vannak rabok és vannak fegyőrök, de ők nem foglyok, mert ők nem szegik meg a törvényeket.
Amonnan nézve viszont, vagyis az anyagi világon túlról, sokféle fajtája és szintje létezik a felszabadulásnak. Kezdjük azzal, hogy a felszabadulás eléréséhez valamilyen lelki folyamatot, jógafolyamatot kell gyakorolni, vagyis erőfeszítést kell tenni. A Bhagavata Purána szerint az Abszolút Igazságot három szinten lehet megvalósítani: Brahman (személytelen abszolút energia), Paramátmá (Felsőlélek, vagyis Isten kiterjedése mindenki szívében), és Bhagaván (az Istenség Legfelsőbb Személyisége). Mindhárom aspektus ugyanannak az Abszolút Igazságnak a megnyilvánulása, de a Brahman olyan, mintha a hegy fölött lebegő ködöt látnád, a Paramátmá olyam, mintha látnád már a hegy körvonalait, a Bhagaván szint pedig olyam, mintha rajta lennél a hegyen, és látnád minden egyes szikláját, fáját, a rajta lakó állatokat stb.
Ugyanitt olvashatjuk azt is, hogy ötféle felszabadulás létezik. Ezek közül az első a szájudzsja-mukti, vagyis a személytelen felszabadulás. Ezt kétféleképpen érheti el a lélek: az egyik mód az, hogy az anyagi univerzumokat elhagyva beleolvad a személytelen Brahman-ragyogásba. A másik pedig az, hogy Mahávisnu testébe olvad bele. Az advaita filozófia követői általában az elsőre törekszenek, míg a buddhisták a másodikat érik el. Érdekes dolog, hogy azok a démonok, akiket Krisna vagy valamelyik inkarnációja öl meg, szintén beleolvadnak a testébe.
A brahmanba olvadással kapcsolatban még azt kell tudni, hogy a lélek valójában nem oldódik fel, mivel egyéni létezése örök. Csupán tudatilag érzékeli úgy, hogy ez egyéni léte megszűnt. A buddhisták "kilobbanása", vagy a nirvánába jutás pedig a mélyálomhoz hasonló tudati állapot, amelyben a lélek nem érzékeli még azt sem, hogy létezik, míg a brahmanba olvadók azt érzékelik, hogy eggyé váltak vele.
Egyébként a személytelen filozófusokat két kategóriára különíthetjük el. A brahmavádík azok a filozófusok vagy gyakorlók, akik elismerik a Paramátmá és a Bhagaván aspektusok létezését, de ők a brahmanhoz vonzódnak. Sankarácsárja megjelenésével azonban ezt az irányzatot tulajdonképpen elnyomta a Sankara-féle Advaita Vedánta, amelyik kimondja, hogy a Paramátmá és Bhagaván aspektus, vagy a Brahmannak bármilyen attribúttummal történő felruházása szintén az illúzió terméke. Ezért a modern imperszonalistákat Srí Csaitanya Maháprabhu májávádíknak nevezte el, ugyanis a tanításuk arra redukálódik, hogy minden az illúzió terméke, és a Brahman az egyedüli valóságos létező, az viszont leírhatatlan és megnevezhetetlen, mivel nem rendelkezik attribútumokkal.
Nem megyek most bele Sankarácsárja tevékenységének történelmi és ezoterikus perspektívába álltásába, elég annyi hozzá, hogy a májávádík sértővé válnak Istennel szemben, mivel nem fogadják el a létét. Így a személytelen filozófia tulajdonképpen burkolt buddhizmus vagy materializmus. Tehát ennek a filozófiának a követése még a személytelen felszabadulásig sem tudja elvezetni a gyakorlóit, és általában a szavakkal történő bűvészkedés mellett különböző jótékonysági tevékenységekkel szoktak foglalkozni a imperszonalizmus nagy gurui, mivel képtelenek valódi spirituális tartalommal megtölteni az életüket.
Na jó, Isten országáig még mindig nem jutottunk el, úgyhogy a felszabadulás további négy formájának tárgyalása a holnapi blogra marad. Addig is egy kép Varkaláról, ahová viszont mi nem jutottunk el, de ahogy nézem, a mi partszakaszunk alkalmasabb a body-surfinghez :-).
6 megjegyzés:
Hálásan köszönjük a sokadik gyűlölködő és sértő hangvételű bejegyzést a buddhizmusról és az advaitáról, illetve annak tanítóiról.
Nyilván az MKTHK által is deklaráltan fontosnak tartott vallásközi párbeszédhez próbálsz hozzájárulni a magad sajátos módján...
Most már egyébként részemről is nagyon érik az, hogy hivatalos útra terelem az ügyet, és állásfoglalást kérek (pl. ombudsman, médiahatóság) hogy beleférnek-e az ilyen bejegyzések a véleménynyilvánítás szabadságába, vagy megvalósul-e ezzel valamilyen bűncselekmény... Erre már múltkor is bátorkodtak felhívni a figyelmedet (a büdösadvaitahívőzős bejegyzésednél, de azt a hozzászólást rögtön törölted). Gabi, a kritikára is igaz az, hogy nem az a legény, aki adja, hanem aki állja... :))
Sajnálom, hogy le kell írnom ezt, de a magyar jógaélet szégyenfoltjának érzem ezt a sorozatos gyűlölködést a részedről, ami a blogodon folyik...
"A buddhisták "kilobbanása", vagy a nirvánába jutás pedig a mélyálomhoz hasonló tudati állapot..."
Mennyi badarság: kilobbanás meg mélyálom.
Nirvána (páli: Nibbana) = ellobanás, tűz kialvása.
Amikor a pálihoz hasonló (a mágadhít) nyelvjárást beszélő emberek tüzet raktak, és fogyóban volt a fájuk, akkor azt kiabálták egymásnak, hogy "āditta nibbindati!" "a tűz kialszik!" — és ha nem tettek rá fát, akkor azt: "āditta nibbāna" "a tűz kialudt".
Kedves Anatta!
Lehet, hogy tévedek, de a "nirvána" szónak van szanszkrit értelmezése is, mégpedig úgy szokták fordítani, hogy "ki az erdőből". Vana - erdő, nir - fosztóképző. Az erdő ebben az esetben az anyagi lét, a szamszára szövevényes dzsungelére utal, amiből a gyakorló igyekszik kiszabadulni. Krisna is használja a brahma-nirvána kifejezést, ami szintén az anyagi kötőerők alóli felszabadulásra utal, tehát a kifejezés bizonyítottn régebbi eredetű, mint a buddhizmus.
Névtelennek pedig sokadjára azt üzenem, hogy én kiállom a kritikát, de vajon te is hajlandó vagy-e nagy legényként kiállni a nyilvánosság elé, az arcodat vállalni, és úgy fenyegetni engem sajtóperrel? Mellesleg én pontosan részedről és némely advaita-filozófiát hirdető részéről érzem az intoleranciát a személyes istenhívők felé. Engem nem zavar az, ha valaki bele akar olvadni a Brahmanba, és nem is tagadom ennek a lehetőségét. Akkor másokat miért zavar az, amikor én a hiteles forrásokra hivatkozva arról beszélek, hogy van valami, ami ezen is túl van?
Mellesleg értek már olyan vádak is, ha nem tévedek, részedről is, hogy én a vallási és filozófiai nézeteimet ráerőltetem a tanítványaimra. Hát aki az Atma Centerben járt, az tudja, hogy ez messzemenően nem igaz. Még az oktató kollégáimtól sem várom el, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, mint én, nem csak a filozófia, de akár még a jógával kapcsolatos kérdések terén sem.
Mindenkinek megvan a szabad akarata és a magához való józan esze, nekem pedig nem kenyerem a zsarolás, manipuláció vagy érzelmi terror. A blogomban leírtak pedig az én személyes nézeteimet képviselik, nem pedig az MKTHK hivatalos álláspontját.
Pont te vádolsz másokat intoleranciával, Gauranga? És hogy bármilyen intoleráns dolgot írtam volna a személyes istenben hívőkről? Ez olyan vicces. :)
"Mellesleg értek már olyan vádak is, ha nem tévedek, részedről is"
???
Amúgy köszönöm a hátam mögötti, facebookos sértegetést, megtisztelő. A felajánlott könyvet köszönöm, de nem kérem, egyrészt most már nem olvasok szektás irodalmat, másrészt Prabhupada is épp eléggé intoleráns hangnemben írt (sok könyvét olvastam, és mások is kifogásolták nála ezt), így sajnos nem tudom őt tekintélyként elfogadni vallási-filozófiai témában.
De úgy látom, hogy ti sokkal szívesebben támadjátok a vélemény helyett magát az embert, így az ahimszá jegyében nem látom értelmét ilyen szinten tovább kommunikálni.
Névtelen, most miért rágod magad ezen? Ne az ombudsmannak írj, hanem írj a BHF rektorának, Dr. Tóth-Soma Lászlónak. Azt hiszem Gauranga még tanít ott. Ha ebben a stílusban folytatja más vallások és értékrendek becsmérlését, az nem vet túl jó fényt a főiskola jövőjére. A másik megoldás, ha egyenesen Sivarama Szvámi vezető lelkésznek írsz. Ha nem lehet Gaurangát jobb belátásra bírni, lépni kell...
Mi lesz a további sorsa annak, aki Mahávisnu testébe olvad bele? A következő anyagi teremtés alkalmával újra kiválik, mint jivatma, és kap egy valamilyen testet, vagy megszűnik, mint egyéni lélek? Úgy tudom, az egyéni lélek nem szűnhet meg soha.
Üdv, szép napot!
Megjegyzés küldése