Házi koszt

 Ma ismét pihenőnapot tartottunk. Ami azt jelenti, hogy kelés 5:30-kor, Astanga 6:30-tól, Kalari 8:30-tól és reggeli 10-től. Második napunk, hogy a második sorozatot nyomjuk. Az izomlázam lassan múlik, de egyre egyértelműbbé válik, hogy a Kalari edzésektől kötött be a belső combunk, legalábbis nekem, és ezért a dvipada-sírsászanámat jelen esetben inkább sírásó-ászanának nevezném. De bele fogunk jönni ebbe a másodikba, érzem, és talán a kapótászanám is elfogadható lesz egy hét alatt. Padma szomszédjában van egy emberke, aki minden reggel összeszedi az erdőben a száraz pálmaleveleket és nagy tüzet rak belőlük, mi meg szívjuk a füstöt fent a tetőn. Ma csak fél nyolckor kezdte a füstölést, de az is elég volt. 

A Kalari ma különösen kemény volt, Ambarish simán három köröket csináltatott velünk minden lépésből. Közben Robi és Mai Ling a szokásos módon püfölték egymást a bunkósbotokkal meg a bambuszbotokkal. Ha minden igaz, ők itt naponta három órát nyomnak. Tíz-tizenöt kör gyakorlatozás után már imádkoztunk, hogy vége legyen, de legalább háromnegyed tízre túl voltunk mindenen, és a továbbiakban már csak pihenni kellett. A harmadik edzést ma kihagyjuk, hadd pihenjenek az izmok, lesz még időnk gyakorolni. 

Reggeli után úsztam egy pár kört a szálloda medencéjében, és utána napoztam a kertben, majd dolgoztam egy kicsit a számítógépen. Bogyó masszázsra ment, a lányok meg részint a parton lazultak, részint Padmánál tüsténkedtek, mert bejelentkeztek nála egy rögtönzött főzőtanfolyamra. Hát ez jól sikerült, mivel az eredményt mindannyian jöttünk letesztelni. Főtt rizs volt és párolt zöldségételek Keralai módra. Nem volt túl csípős, de én azért elcsíptem benne pár ropogósra sült csilit. Majdnem mindenben volt kókuszdió, mert ez itt nemzeti eledelnek számít. Volt jó keserű karela joghurtban, babos dhal, céklás szabdzsi, természetesen okra, káposztás szabdzsi és papadam is. A végére volt még édes tejben főtt rizstészta kesuval és mazsolával, összesen kilenc féle étel, amit Padma házának teraszán elfogyasztottunk. Mindenki nagyon elégedett volt. Az édességes fazék alatt elrejtettünk neki egy kis adományt, mert amúgy ingyen hívott meg minket az ebédre.

Ebéd után sürgős jelenésünk volt a parton, mert hát strandolni kellett egy kicsit, mielőtt lemegy a nap. A szokásos hullámlovaglás, cigánykerék meg szaltók a parton, illetve napozgatás a lemenő nap sugaraiban. Közben a napágyas indiai fiú elmesélte Dryfish történetét. Ez egy jómódú angol úriember, aki minden évben legalább egy hónapot tölt Kovalamban. Arról lehet felismerni, hogy a jógikhoz hasonló ágyékkötőben tartózkodik a strandon, és reggel kilenctől este hatig ott feszik és napozik egy nejlonzacskón. Nem eszik, nem iszik, csak kint van, és néha bemegy a tengerbe. Ilyenkor a hullámok rendre leszedik az ágyékkötőjét, és a napágyas fiúnak kellett összeszednie reggel is, máskülőnben nem tudott volna kijönni a vízből. Este visszajöttünk, ma korai fekvés lesz, holnap folytatjuk a kalandokat.