A lábam éjszaka nem okozott gondot, már csak kozmetikai okokból tartom rajta a kötést. Reggel azért még ráhúztam a Thai-boxos bokaszorítómat, hogy le ne essen a kötés a nagy vinyászázás közben. Padma meg is kérdezte, hogy mi van, fáj a bokám? A mai gyakorlás a tegnapihoz hasonlóan telt, azzal a különbséggel, hogy továbbra is lefelé ívelő tendenciát mutatok, és a szuptakúrmászanában tanúsított bénáskodásom ma még a legvadabb rémálmaimat is meghaladta. Két fatéglát tettem a lábam alá, és arra egy kispárnát, Padma pedig szenvedésemet látva odajött segíteni és próbálta a kezeimet hátul összeakasztani.
Ez katasztrófa, úgyhogy holnap a bícsen rámegyek egy kicsit a csípőnyitásra, mert ez már nem állapot. Amikor reggel felmegyünk a Pink Flowers tetejére, a padló kicsit hűvös, és relax közben is fázni szoktam némiképp. A Durga-fesztivál második napján már korán reggel lelkes nyenyerézéssel kísérték az astanga-óránkat. A templom környékén egy Omega-koncertet meghazudtoló mennyiségű hangszóró van különböző irányokban felállítva, amikben felváltva nyomják a klasszikus, népi és bollywod stílusú zenéket. A DJ nem pihen! Szokásos negyed kilences végzés után még beszélgettem pár szót Padmával és újabb részleteket tudtam meg az életéből. Óra közben egyébként szintén szokott sztorizni, amibe Veráék is nagy lelkesen bekapcsolódnak, így kellemes teadélelőtt alakul ki, miközben mi erőlködünk a pózokkal. Na jó, azért nem hagyott senkit sem lazsálni, sőt, már második napja meghúzkodta a fejemet-karomat-vállamat relaxáció közben.
Szóval Padmának két gyereke van, a nagyobbik, Vijay már rég olyan korban van, amiben az indiai srácok már nagy jóga-karriert szoktak befutni, ha odateszik magukat. Vijaynak jó lazasága is van hozzá, de nem nagyon érdekli a jóga. Padma Sri Lankán és Angliában is szokott tanítani, és Lankán gyakorolt astanga-tanárokkal. Most azt mondta, hogy az én gyakorlásom annyira belelkesítette, hogy ha elmegyünk, akkor Mysore-ba látogat egy hónapra, és ott fog gyakorolni. Ötven éves múlt novemberben (ahhoz képest nagyon jól tartja magát), és elvált a férjétől, a gyerekei pedig már majdnem felnőttek, úgyhogy ráér ide-oda menni.
Reggeli után a csajok kimentek a partra, én pedig bent maradtam a szálló kertjében blogolni, mivel ma még nem akartam a vízbe menni, nehogy elfertőződjön a lábam. Kicsit napoztam is, fő a fokozatosság. Bhaktipada már rákvörös, így ő a Piroska, én még fehér vagyok, én vagyok a Hófehérke, Bogyó pedig a Rumcájsz. Dálután némi bazározás, alkudozás a színes szarongokra, majd Bogyóékat leadtuk ájurvédikus masszázsra, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megnézzük az ingyenes ételosztást a Bhadrakáli-fesztiválon. Előtte még felhennáztattunk egy-egy Óm-ot a karunkra, majd elindultunk a templom felé. Épp az ételosztás vége felé érkeztünk, gyorsan leültettek. Nagy adag helyi barnarizs, szambár levessel, kókuszos avijál szabdzsival, célkás kókuszcsatnival és pickle-lel, ami olajban érlelt gyömbér- és zöldségdarabokból állt. Príma, könnyű keralai ebéd, banánlevél helyett ugyanolyan formájúra vágott zöld papírra felszolgálva. Kézzel kellett enni, és a végén még kaptunk egy édesriszhez hasonló tejes ételt, meg egy banánt.
Bogyóékat megvártuk a parton (közben égtünk, mint az olimpiai láng), és utána velük is beültünk a Lonely Planet étterembe. Bogyó kedvence a lángoló kosár, amiben grillezett zöldségek, csipsz és vega fasírtok vannak. Ezt ették paratával, rizssel és zöld salátával. Mi pedig szürcsöltük a szokásos lime szódát, illetve ananászlevet. A végére azért rendeltem még egy banana split-et, mert a Hello to the Queen mellett ez a másik kedvenc desszertem.
A hotelbe visszatérvén könyrtelenül belecsaptunk a lecsóba, Muay Thai edzés következett. A 3x3 perc ugrókötél után 3x3 perc fekvőtámasz-guggolás kombó, majd 3x3 perc felülés lett volna még, de ennek a felét már lespóroltuk. Addig Bhaktipada Búvár Kundot játszott a kerti medencében, és a víz alatt úszkált oda-vissza. Utána kesztyűt fel, és iskoláztunk egyet a kertben, ma már rúgásokat is gyakoroltunk, kezdünk egészen összeszokni.
Estére még megtekintettük a ceremóniákat a templomnál, ahol a papok különböző felajánlásokat végeztek, egy kislány pedig önfeledten táncolt a templom udvarán. Mindent összevetve eléggé sovány volt a buli, maximum 25 ember volt jelen. Kiderült, hogy a nyenyerére emlkézetető klasszikus zene (engem a Muay Thai meccsek alatt játszott idegnyugtató zenére is emlékeztet) szintén csak a DJ keze munkája volt, és így lassan hazasétáltunk. Holnapra beígérkeztünk Ambaríshez egy kis Kalari gyakorlásra is, úgyhogy Astanga-Kalari-Thai hibrid edzés lesz, de lehet, hogy kesztyű helyett csak a parton fogunk gyakorolni különböző nyújtásokat és jógás elemeket. Jó éjszakát Kovalamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése