Rozmár-jóga

A tegnapi téma folytatásaként szeretném felsorolni az öt leggyakoribb érvet, amit a melegben való jógázás ellen fel szoktak hozni, és reagálnék is rá. Menet közben még hozzátenném, hogy amikor blogot írok, az üzenet sohasem egy embernek szól, mert ha csak rá lenne érvényes, egész egyszerűen odamennék és megmondanám neki, amit gondolok. Másokkal ellentétben nekem ez nem nehéz és nem kellemetlen. Inkább az a kellemetlen, amikor valaki más nem képes nyíltan közölni velem azt, amit gondol rólam, de azért valahogy közvetve a tudomásomra juttatja. Mert ha nem közli, az sem baj, kit érdekel, mit mondanak az ember háta mögött. De a célozgatásokat nem szeretem annyira. Mindenesetre a blog-bejegyzésekben általában olyan jelenségeket szoktam tárgyalni, amelyeket a környezetemben több példán is tapasztalok.


Azt szokták mondani, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára, és persze, akinek inge, az vegye magára, és szűrje le a megfelelő konzekvenciákat. Így lesz ez a mostani bejegyzéssel is. Vagyis a célom nem az, hogy valakit, aki nem bírja a meleget és nem szeret melegben jógázni, meggyőzzek arról, hogy az igenis jó. Inkább az a célom, hogy ne engedjem megfélemlíteni, elbizonytalanodni azokat, akik szeretnek melegben jógázni, olyan dolgokkal, amikkel a legtöbbször rájuk szoktak ijeszteni. Nos, akkor a toplista:


1. A melegben túlnyúlnak az ízületek és sérülékenyek lesznek.


Ne feledjük, hogy a 36 fok feletti hőmérsékletet én sem tartom előnyösnek. A testhőmérséklet viszont ideális ahhoz, hogy az izmok bemelegedett állapotban hatékonyan tudjanak dolgozni, és ez lecsökkenti a sérülésveszélyt is. Ha például egy zongorát behangolnak, az nagy melegben vagy hidegben elhangolódik, és csak egy bizonyos hőmérsékleten lesz képes ideálisan megszólalni. Ilyen az emberi test is, és a 36 fokos hőmérséklet az ideális a legtöbb ember számára. Én nem fedeztem még fel egyetlen, a melegtől túlnyúlt ízületű jógást sem, mivel nálunk a sérülések eleve sokkal ritkábbak, mint a hidegben astangázó jógások körében. Ezt a finnországi tapasztalataim is alátámasztják. De persze vannak mazochisták, akik szeretnek folyamatos sérülésekkel küszködni, és nem szeretném elvenni az ő örömüket sem. 


2. A melegben természetellenes hajlékonyság fejlődik ki, ami önbecsapás.


Ilyenkor az szokott következni, hogy az ember melegben milyen jól meg tudja csinálni az ászanákat, aztán meg hidegben fele annyira sem. Nos, ezt is már kifejtettem, hogy nem igaz. Amikor például jógabemutatókat tartunk szabad téren, vagy nagy tornacsarnokokban, nem a legkönnyebb gyakorlatokat szoktuk elővenni, és némi bemelegítés után mégis szinte minden menni szokott, ami a meleg teremben megy. Egyszóval ha melegben gyakorolsz, felgyorsul a fejlődésed, de az elért hajlékonyság nem hőfok-függő, inkább csak könnyebben és sérülésmentesebben lehet gyakorolni a melegben. Minden törik a hidegben, és hajlik a melegben, még a vas és az üveg is!


3. A melegben szétesik a légzés


Nos, erről is beszéltem már. Tény, hogy ha elkezdesz rendesen izzadni, akkor több terhelés hárul a szívre, ezt viszont egyesek éppenséggel hogy üdvözlik, mert egy jógaóra alatt több kalóriát égetnek el, több aerob mozgást végeznek, a pulzusszámuk és az alapanyagcseréjük magasabb, mintha ugyanazt a terhelést normál hőmérsékleten adnák le. Van, akinek ez sok, és van, aki hozzászokik, és így még erősebb a szíve és az erei. Nem hiszem, hogy a feladat megkönnyítése célravezető, inkább a terhelés fokozatos emelése ajánlott. Tehát bizonyos gyakorlás után fogod tudni tartani az uddzsájí légzést, és közben a bőséges izzadás során a sejtjeid belső zuhanyban részesülnek. 


4. Nem kell meleg az izzadáshoz


Jelentem, számos jógaórán és workshopon voltam, ahol nem volt befűtve, és az emberek 70%-a nem, vagy csak alig izzadt meg! Ha pedig nem izzadsz, akkor nem végeztél igazán munkát, csak jó könnyen megúsztad a gyakorlást. Én magam izzadékony típus vagyok, és amióta melegben jógázom, kiváltképp sokat izzadok. Persze nyáron, ha nincs fizikai terhelés, akkor kevésbé, mint korábban, csak bizonyos hőfok felett indul be a feltételes reflex. De mondjuk egy normál hőmérsékeltes órán, ha megizzadok is egy kicsit, a befejezőknél már mindaz az izzadság kezd rámfagyni, és ez nem olyan kellemes érzés, még meg is lehet fázni tőle. A gyakorlás végén pedig úgy állok fel, hogy éppen csak hogy megbüdösödtem, ahelyett, hogy megtisztultam volna. Jellemző módon a legtöbb astanga-stúdióban nem is zuhanyoznak az emberek óra után, csak átöltöznek és mennek. Vagy esetleg nincs is zuhanyzó, mert minek, úgyse fog senkiről folyni a víz! Ehhez is van filozófia, mert a Hatha-jóga Pradípika szerint az gyakorlás közben keletkező izzadságot bele kell masszírozni a bőrbe, és így a testünk megerősödik. Én azért inkább a lefolyónak adom! A megfelelő hőfok mellett a páratartalom is nagyon fontos, mert ha az magas, akkor tényleg könnyen elkezd izzadni az ember, még akár 28-30 fokban is. 


5. A jógát nem melegben gyakorolják


Nos, erről már beszéltem tegnap, hogy de igen, Dél-Indiában melegben gyakorolják. Igaz, ott nem fűtenek, és ablakok sincsenek, de minek is, amikor az egész szubkontinens be van fűtve kellemes 36 fokra, a levegő meg jó párás. Az rendben van, hogy nem délben, és nem a tűző napon nyomják, mert ott van ötven fok is, hanem reggel és fedett helyen, de az izzadás azért az garantált. Én megfordítanám a dolgot: Ha a gyakorlás végére a matracod környékén tocsog a víz, akkor nem kell a termosztáthoz nyúlni, meg semmihez. De ha totál száraz még a Mysore szőnyeged is, akkor érdemes elgondolkodni, hogy tudok-e annyi tumó-hőt csiholni az uddzsájímmal, hogy csöpögjön a verejték, vagy pedig változtatni kell-e esetleg a mikroklímán. Olyan, hogy száraz astanga, nincs, ezt tessék megjegyezni! Van száraz Sivananda, száraz Iyengar, meg miegymás, de az Astanga, az igenis egy izzadós jógairányzat!


Holnap akkor öt érv a Hot Ashtanga mellett, addig is, békesség, testvéreim, vagyis peace, brothers!