Rinocérosz-vadászat

A 2011-es év a kihívások éve lesz, úgy érzem. Lesznek sikerek, de keményen meg kell dolgozni értük, és nem szabad visszarettenni a kezdeti kudarcoktól, az olyan helyzetektől, amikor rajtad kívül álló okok miatt hiúsul meg valami. Újra neki kell veselkedni, meg kell oldani a problémákat, és csak akkor fogjuk elérni a sikert. Közben persze egy csomó lúzer fel fogja adni, mert meghátrálnak a nehézségektől, és valaki mást fognak okolni a saját sikertelenségükért. Ez a legkézenfekvőbb és a legkényelmesebb, de annál szembetűnőbb azoknak a diadala, akik nem adják fel, és nem fogadják el, hogy a problémákat túl nehéz megoldani.


Ezt hívják úgy, hogy rinocérosz-vadászat. Ha bejelented, hogy most kimész rinocéroszt lőni, akkor persze senki sem vesz komolyan. Ha nem sikerül, az nem ciki, mert úgysem hitt benne senki, hogy sikerülni fog elejteni egy ekkora állatot. De ha nem adod fel, és véletlenül sikerül, akkor viszont annál nagyobb a dicsőség. Szóval, ha sikeresek akarunk lenni az új évben, akkor tűzzünk ki komoly célokat, és utána ne riadjunk meg attól, ha esetleg tűzön-vízen keresztül kell menni azért, hogy megvalósítsuk őket. Biztos, hogy nem sok vetélytársunk fog akadni, a kritizáló kíbicek meg kit érdekelnek? Én ilyenkor mindig azt kérdezem, hogy az, aki az én munkámat becsmérli, saját maga mit tett le az asztalra? Mert ha semmi jelentőset, akkor nem hiszem, hogy az irigységen kívül sok alapja lenne arra, hogy belekössön más erőfeszítésébe.


Szombati nappal kezdődött ugye az újév, ami kapásból pihenőnap. Egy kis kori azért belefért, de amúgy sok aktivitás nem volt. Vasárnap reggel készültem bemenni az Atmába gyakorolni, de az Apple szoftveres csapatának jóvoltából hiába állítottam be az ébresztőt az ájfónomon, önkényesen megtagadta a csörgést. Szerencsére a többieknek nem ájfónja volt, így oda is értek öten fél nyolcra az Atma Budába. De mivel én Steve Jobs áldásos tevékenységének köszönhetően még mindig az igazak álmát aludtam, nem tudtak bemenni. Végül kivágták magukat a szituációból, és átmentek gyakorolni az Anahitába. Én meg egész nap búslakodtam az elszalasztott lehetőség miatt.


Hétfő reggel csak ketten jelentek meg a Mysore órán, mintegy visszahatásképpen a vasárnapi bealvásomra, amiről végül is nem csak én tehettem. De azért már az óratartás is csillapította némileg a jóga-elvonási tüneteimet. Délután nekiálltam gyakorolni. Hát a 3. sorozat, amit már vasárnapra terveztem, igencsak hasonlított a rinocérosz-vadászatra. Minden egyes ászanával úgy kellett megküzdenem, de nem adom fel, még akkor se, ha a legtöbbször, amikor a 3. sorozatot gyakorlom, azt  érzem, hogy egyre csapnivalóbban megy. Talán egyszer átlendülök a holtponton, és akkor már menni fog a 3. és a 4. is, aminek elkezdtem az elejét. Ha egy kicsit feljavul a formám, talán előbbre is tudok haladni a 4.-ben is. 


Szóval lassan indul az év, de innen szép nyerni! Az a lényeg, hogy nem szabad feladni a céljainkat, bármilyen nehéznek is tűnik az elérésük, vagy bármennyi akadály is hárul elé. Törekedni kell, erőfeszítést tenni, és az utolsó pillanatban, amikor már-már feladnánk, el fog jönni a siker. Holnap folytatom a gyakorlást, aztán majd csak lesz valahogy :-)