"Praszárita Pádóttánászana B:
(Előrehajlítás terpesztett lábbal B)
Dristi: Orrhegy
Ékam: Belégzésre emeljük a karjainkat vállmagasságban oldalra, szélesítsük a mellkast és a vállakat.
Dvé: Kilégzésre helyezzük a karokat vissza a csípőre. Belégzésre emeljük a mellkast magasra, és nyújtsuk meg a derekunkat.
Tríni: Kilégzésre hajoljunk előre csípőből, a kezeinket a csípőkön tartva, és az ujjainkkal enyhén a hasunkba nyomva, hogy életben tartsuk az uddíjána bandhát. A lágyékot jól húzzuk be, és a pszoászt tartsuk megnyújtva, hogy fenn tudjuk tartani a torzó nyúlását, amit a kettes vinyászában elértünk. Tartsuk a pózt öt légzésig.
Csatvári: Belégzésre egyenesedjünk fel és lélegezzünk ki."
Megjegyzések: Én a négy praszárita-pádóttánászanát egybe szoktam számolni, és a lélegzetvételeket meg a mozdulatokat logikai sorrendben kapcsolom össze. Amikor az A változat 5. vinyászájánál belégzésre feljövünk, teljesen fölöslegesnek tartom azt, hogy még egy belégzés-kilégzés alatt felemeljük és csípőre tegyük a kezünket. Egyszerűen kilégzésre menjünk vissza a pózba, a kezünk már úgyis a derekunkon van. Mind a négy változatban fontos a gerinc nyújtása, és a keresztcsont lefelé billentése, mint minden előrehajlító pózban. Általában nem érdemes annál lejjebb hajolni, ahol még a gerinc egy síkban tud maradni a keresztcsonttal, mert különben elkezdjük domborítani, és összetorlódnak a csigolyák. A farokcsontra azt szokták mondani, hogy simítsuk be az ülőcsontok közé, de ha aktív a múla bandhánk, akkor szerintem erre nem kell külön figyelni, mert automatikusan bekövetkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése