atha mahábandhah:
pársnim vámaszja pádaszja jóni-sztháné nijódzsajét
vámórúpari szamszthápja daksinam csaranam tathá /19/
A bal sarkunkat helyezzük a gáthoz, a jobb lábunkat pedig bal combra.
púrajitvá tató vájum hridajé csibukam dridham
nispídja vájum ákuncsja manó madhjé nijódzsajét /20/
Töltsük meg a tüdőt levegővel, az állunkat nyomjuk a mellkashoz, tartsuk vissza a levegőt és a figyelmünket koncentráljuk a két szemöldök közé, illetve a szusumnára.
dhárajitvá jathá-sakti récsajéd anilam sanaih
szavjángé tu szamabhjaszja daksángé punar abhjaszét /21/
Miután olyan hosszú ideig visszatartottuk, amennyire csak lehet, lassan eresszük ki. Gyakoroljuk a bal oldalon, majd a jobb oldalon is.
Ebben a gyakorlatban a három bandhát kell belső légzésvisszatartással együtt gyakorolni. A féllótuszra emlékeztető lábtartást egy idő múlva cseréljük meg, és úgy is gyakoroljuk a pózt. Az alul lévő sarkunkat a gátba nyomva aktiváljuk a múla bandhát, a hasfalat behúzva pedig az uddíjána-bandha segítségével is belepréseljük a pránát a szusumnába.
matam atra tu késáncsit kantha-bandham vivardzsajét
rádzsa-danta-sztha-dzsihvája bandhah sastó bhavéd iti /22/
Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a torok lezárása nem fontos, mivel a nyelvet a szájpadálshoz nyomva már ki is alakul a bandha.
A nyelv hátratekerése és a szájpadláshoz nyomása a khecsarí-mudrá kezdő változata (lásd később). Ha a torokzárral együtt alkalmazzuk, akkor még hatásosabb a gyakorlat.
ajam tu szarva-nádínám úrdhva-gati-niródhakah
ajam khalu mahá-bandhó mahá-sziddhi-pradájakah /23/
Ezáltal a nádíkban megáll a felfelé irányuló mozgás. A mahábandha valóban nagy sziddhiket [misztikus képességeket] ad.
kála-pasá-mahá-bandha-vimócsana-vicsaksanah
trivéní-szangamam dhatté kédáram prápajén manah /24/
Ez a mahábandha a legjobb módja annak, hogy elvágjuk a halál kötelékeit. Egyesíti a Trivénít [Ídá, Pingalá és Szusumná], és az elmét felemeli a Kedárába [a szemöldökök közötti űrbe, ami Siva lakhelye].
A három energiavezeték két helyen találkozik a testben. A Jukta-trivéní a múládhára (gyökér) csakrában található, innen ered a három fő nádí. Valamint ez a Kundaliní energia nyugvóhelye is. Ha a múdrák gyakorlásával sikerül felébreszteni a Kundalinít, akkor elindul felfelé a szusumnában. Amikor eléri az ágjá (homlok) csakrát, akkor a lálek tudatossága is felébred. Ezárt ezt a pontot mukta (felszabadult) trivénínek nevezik. Mindkét csakrában Siva különböző formáiban van jelen.
rúpa-lávanja-szampanná jathá sztrí purusam viná
mahá-mudrá-mahá-bandhau nisphalau védha-vardzsitau /25/
Mint ahogy a szépség és a kedvesség hiábavaló egy nőben, ha nincs férje, a mahámudrá és a mahábandha is haszontalan a mahávédha nélkül.
atha mahá-védhah:
mahá-bandha-szthitó jógí kritvá púrakam éka-dhíh
vájúnám gatim ávritja nibhritam kantha-mudrajá /26/
A mahábandhában ülve, a jógínak meg kell töltenie a tüdejét, és az elméjét koncentrálnia kell. A torok lezárása által meg kell állítania a prána és apána vájuk mozgását.
szama-haszta-jugó bhúmau szphicsau szantádajécs cshanaih
puta-dvajam atikramja vájuh szphurati madhja-gah /27/
Mindkét kezünket helyezzük a talajra, és emeljük meg magunkat, majd gyengéden verjük oda a fenekünket a talajhoz. A levegő az Ídából és a Pingalából elindul a középső csatornába.
Ezt a gyakorlatot Sakti-csalana múdrának is nevezik, bár Szvátmáráma később más gyakorlatot említ e név alatt. A fent említett gyakorlatot a három bandha behúzásával és belső légzésvisszatartással együtt kell gyakorolni.
szama-szúrjágni-szambandhó dzsájaté csámritája vai
mritávaszthá szamutpanná tató vájum virécsajét /28/
Az Ídá és Pingalá egyesülésének elérésekor érhetjük el a halhatatlanságot. Amikor a levegő áramlása megáll, mintha meghaltunk volna (vagyis amikor elhagyja az Ídát és a Pingalát, és a belső légzésvisszatartás során a Szusumnában tartjuk), akkor lehet kiengedni.
A Pingalá a Nap-vezeték (Szúrja-nádí), az Ídá pedig a Hold-vezeték (Szóma- vagy Csandra-nádí), amely a versben Agni-nádíként van említve. Az Agni tüzet jelent, és amennyiben a Hold-vezeték a sötétséget, a napfény hiányát jelképezi, helyénvaló, hogy ilyenkor tűzzel világítunk. Mindkét hő- és fényofrrás azonban az emésztés, anyag- és emergiacsere során bekövetkező átalakulásokat, és így az elmúlást képviseli. Amikor a prána a Szusumná nádíba hatol, akkor az anyagcsere s az öregedés lelassul, a tudatos lélek érzékeli önnön örök természetét, és a halálfélelem megszűnik. Egyes jógík képesek teljesen megállítani a légzésüket és a szívverésüket, így elérve a mritávaszthát (tetszhalott állapotot), amelyből később képesek visszatérni.
mahávédhó 'jam abhjászán mahásziddhi-pradájakah
valí-palita-vépa-ghnah szévjaté szádhakóttamaih /29/
A Mahávédha gyakorlása, amely nagy sziddhiket ad, megsemmisíti az öregkort, a szürke hajat és a test remegését, ezért a legjobb mesterek gyakorolják.
état tvajam mahá-guhjam dzsará-mritju-vinásanam
vahni-vriddhi-karam csaiva hjanimádi-guna-pradam /30/
Ez a három dolog nagy titok. Megsemmisítik az öregkort és a halált, növelik az étvágyat, és elérhetővé teszik az animát és egyéb tökéletességeket.
astadhá krijaté csaiva jámé jámé diné diné
punja-szambhára-szandháji pápaughabhiduram szadá
szamjak-siksávatám évam szvalpam prathama-szádhanam /31/
Nyolcféle módon kell gyakorolni, naponta és a megfelelő órákban. Ezek a múdrák növelik a jámbor tettek mennyiségét, és csökkentik a bűnös tetteket. Akik megfelelő oktatásban részesültek, apránként elkezdhetik a múdrák gyakorlását.
A huszonnégy órából álló napot nyolc háromórás szakasszal szokták osztani. A mahábandhát és mahávédhát három óránként kell gyakorolni, ha a fenti eredményeket el akarjuk érni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése