Az egyik érdekes megfigyelésem az volt, hogy a jóga egy nagyon természetes mozgásforma, legalábbis szerintem az emberi test pontosan úgy van megtervezve, hogy szépen rá lehet szoktatni az ászanák végzésére. Négy-öt éves gyerekek esetében sokszor megfigyelhető a természetes hajlékonyság, rugalmasság, amit aztán a következő öt-hat év helytelen életmódja, táplálkozása és a mozgásszegény életvitel vagy az egyoldalú terhelés alaposan megtépáz.
Így gimnazista vagy főiskolás korára a legtöbb ember teljesen bemerevedik, rossz lesz a tartása, fáj a háta, kötött a csípője, stb. Nem csoda, ha a legtöbb diák komoly kihívásnak érezte az ászanákat, de őszintén szólva még egy rendes csaturangát is épp hogy mutatóba láttam az órán. Szóval továbbra is az az elméletem, hogy a jóga a legtermészetesebb mozgás, ami a leghatékonyabban javítja az egészségünket, és minden testalkatú ember számára végezhető. Ezért a természetességért azonban a legtöbb embernek, a fent említett okok miatt, komolyan meg kell küzdenie. Vannak, akik azért mozognak, mert le akarnak fogyni, vagy szép izmokat akarnak. De a kötött ízületek, a hajlékonyság feltűnő hiánya, a szövetekben lerakódott méreganyagok igazából csak a jógával kezelhetők hatékonyan, amellett, hogy az előbbi külsődleges célokat is elérjük vele.
Erre egy bizonyíték például az, amikor egyéb sportokat művelők elkezdenek jógázni, és fokozatosan átalakul a saját testükhöz fűződő viszonyuk, és sokan meg is kérdőjelezik, hogy mi értelme volt annak, amit eddig csináltak? Persze azt szoktam mondani, hogy minden mozgás jobb, mintha nincs mozgás, de ha az ember ráérez a jógából fakadó teljes átalakulás ízére, akkor könnyen elképzelhető, hogy elveszíti a lelkesedését például a futás vagy az aerobik iránt.
A kilenc órási első csoport után zsinórban jött a második, az ő oktatójuk, Boró még nem volt nálunk. Úgyhogy a végére ő is szépen lefáradt, de átszellemülten mosolygott, és bevallotta, hogy fél éve műtötték porckorong-sérvvel. Tizenegyre már úgy éreztem magamat, mintha este lenne. Ugyanis minden nap két órát szoktam tartani, plusz a gyakorlás. Tudom, vannak olyan oktatók, akik négy-öt jógaórát lenyomnak zsinórban, de egyrészt nem astangát, és nem melegben, másrészt nem mutatják a pózokat, és nem igazítanak. Reppelni én is tudok hat órán keresztül, viszont itt az összes ászanát és vinyászát velük kellett csinálni, plusz igazítani, ami közben néha nagyokat visítottak, de szerencsére nem sérült meg senki.
Röpke szünet után délután jött négykor az Agni, majd hatkor ismét Hot Ashtanga. Mindkettőn szép számban voltak emberek, összességében majd' nyolcvan embert jógáztattam meg tegnap. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire szükségük van az embereknek a jógára, még a fiataloknak is. Nem tudom, hányan fognak a jövőben komolyabb jóga-gyakorlókká válni azok közül, akik tegnap belekóstoltak az Astangába, de legalább mindenkinek volt egy lehetősége megismerkedni a test-tudatosságnak azzal a mélységével, amit a jóga nyújt. Az jutott eszembe, hogy jó lenne, ha minden iskolában tananyag lenne a jóga, és minden diáknak legalább életében egyszer lehetősége volna arra, hogy részt vegyen egy astanga-órán. Egyrészt szertefoszlana az a tévképzet, hogy a jóga az valami lazulós, heverészős, öregasszonyokank kifejlesztett rehabilitációs rendszer, másrészt aki ezek után elmegy bárhová egy jógaórára, annak legalább van összehasonlítási alapja, hogy tényleges értéket kapott-e a pénzéért, vagy pedig parasztvakítás áldozata lett. Az atmás jógások általában nagyon tudatos vásárlók szoktak lenni, bárhová is keverednek a világban, és pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mennyire voltak elégedettek egy-egy órával, tanárral workshoppal.
Azért, ha lelkiismeretes akarok lenni, és a saját gyakorlásomat sem akarom feláldozni, akkor hosszú távon nem fogok bevállalni napi négy órát, bőven elég a kettő. Ahhoz, hogy adni tudjunk, fel kell töltődni, és pihenni is kell. Ha pedig az oktató nem képes az elméjét koncentrálni óra közben, akkor nem tud 100%-os minőségben oktatni. Remélem, ezt az értékrendet azoknak az oktatóképzősöknek is sikerül a magukévá tenniük, akik nálunk tanulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése