Nagy várakozás előzte meg a workshopot, úgy érzem, talán mert tavaly nyár óta nem tartottam hétvégi workshopot, vagy esetleg az astangára kíváncsi mostanában annyi új ember, hogy ezt nem akarták kihagyni. 28 ember volt összesen a workshopon, alig fértünk el. Ebből két atmás tanár is volt. Úgy látszik, a "Kenyér és víz" blogom nem volt hiábavaló harang-kongatás, és sokan pozitívan vették, ahelyett, hogy megsértődtek volna. A pénteki óráimon is fél tucat tanár és tanár-jelölt gyakorolt már.
A workshop elején bemutattam, hogyan is kellene hátra- és előreugrani a napüdvözletben, és azok számára, akik még nem merik megugrani a teljes kézenállást, köztes opciókat is mutattam. Utána legyakoroltuk a tíz napüdvözletet, majd az álló pózok közül egy párat, bemelegítésképpen. Bár nem volt fűtés, és a szellőzőt is nyomattam derekasan, én valahogy leizzadtam, mint egy Hot Ashtangán szoktam, és a lecsapódó pára miatt alaposan csúszkáltam is, miközben a szőnyegek között lavíroztam.
Kiderült, hogy volt hat-hét ember, aki még életében nem astangázott, persze nekik egy kicsit tömény volt ez a röpködős tananyag. De élvezték azért ők is, bár nem mindent tudtak persze egyből megcsinálni. Én is évek tapasztalatát öntöttem bele ebbe a workshopba, szóval nem csoda, hogy ha még kap is az ember egy pár jó ötletet, és elkezd dolgozni azon, amin kell, pár évig eltart, amíg mindezt ki is tudja fejleszteni.
Végigvettük az egyes sorozat összes vinyászáját, utána dropbackeltünk, majd a befejezőkből egy párat. Közben végeztünk egy csomó rávezető gyakorlatot, részekre bontva az előre- és hátraugrást, hogy könnyebben be lehessen gyakorolni. A kézenállásba való felemelkedés természetesen nem olyan könnyű, és szükséges hozzá, hogy az ember helyesen tudjon felmenni például fejenállásba, és lejönni onnan. Ezt is gyakoroltuk, illetve az utpluthit, ami szintén fontos rávezető póz a vinyászára. A befejező relaxáció után még elhangzott néhány technikai kérdés, majd az izzadságtól csöpögő tömeg eltávozott az öltöző felé.
Lezajlott egy újabb magas intenzitású workshop az Atma névjegyével, ami azt hiszem, jó nyitány volt az idei év jóga-workshopjaihoz. Reggel ébredés után éreztem, hogy van egy kis izomláz a hátizmaimbnan. De azért elmentem a többiekkel gyakorolni vasárnap reggel, ráadásul a 3. sorozatot irányoztam elő önmagamnak.
Egész héten nem sikerült egyben legyakorolnom az egészet, plusz, ha a többiek is ott vannak, akkor a csoport dinamikája azért húz magával, még ha iszonyú nehéz is a 3. sorozat erőnlétileg, és néha-néha meg kell állni egy-egy lélegzetvételre. De azért jó érzés, ha egyben lenyomja az ember, bár ez igazából csak fokozta az izomlázamat, és kiterjesztette a tricepszeimre is. A csuklóm most szerencsére rendben van (lehet, hogy ezt a thai-boxnak köszönhetem). A 3. sorozatban ugyanis elég sok a kartámasz, ami előtt meg után brutál lábat-a-nyakba rakós pózok vannak, majd hátrahajlítások és spárgák.
Most jut eszembe írás közben, hogy a végére még oda akartam biggyeszteni a 4. sorozat kezdő ászanáit is, de ez akkor totálisan kiment a fejemből, örültem, hogy eljutottam a hídig. Kovalamra gondolván, ahová másfél hét múlva indulunk, úgy gondoltam, hogy lenyomok tíz dropbacket, mert ott majd 108-akat akarok csinálni. Utána relax, mire végeztem, a tíz lelkes gyakorlóból már majdnem mindenki befejezte. Azért így szép a vasárnap, és amíg Indiában leszek, akkor is fenntartjuk a tradíciót, lehet jönni gyakorolni minden vasárnap! Az ilyen elkötelezettség nélküli, önkéntes gyakorlásokat szeretem a legjobban, mindenki felkel hatkor és megindul mint a zombik vagy a vérfarkasok. Ez aztán a függőség, mi tagadás, de nem szégyellem, sőt terjesztem. Indiában egy kicsit jobban össze akarom rakni a 3. sorozatomat is, több időm lesz talán gyakorolni. Délután a strandon nyomunk még plusz gyakorlást a reggeli Mysore-hoz. Sokat kell még nyitni a csípőmet, hogy rendesen menjen a 3. meg a 4. sorozat is.
Hétfőn ismét Mysore, amit még két hétig én tartok, aztán István helyettesít három hétig, majd én őt, amikor visszaértem. Kinek a reggeli kávé meg újság, kinek a reggeli astanga. Válassz, melyiktől lesz kevésbé gyűrött az arcod :-)! A kép pedig, amit a maihoz feltettem, totál nem kapcsolódik a témához, ugyanis a workshopra felvittem a gépet, de végül nem fotóztunk. Valaki kérdezett viszont első Rishikesh-i mestereimről, Acharya Kumara Swamiról és Swami Vishvanandáról, úgyhogy ezt a képet felteszem, amelyiken az előbbi igazít, utóbbi pedig mellettünk ül és nézi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése