"Jógikus kontextus - intelligens cselekvés"
Egy pózban bármilyen mozdulatot túlerőltethetünk, és a gyakorlat bármelyik pontján képesnek kell lennünk arra, hogy elkezdjük az ellenirányú mozdulatot, vagyis visszájára fordítsuk a cselekvést. Ez az intelligens cselekvés.
A legtöbb izom több, mint egyféle működéssel rendelkezik. Például a széles hátizom elsődlegesen a kar hátrahúzását végzi. Ugyanakkor befelé is forgatja a felkart. A kettő közül az első hatás közvetve a kar behajlítását eredményezi könyökben. Ezt a deltoid izom ellensúlyozza, amelyik a nyújtja (a fej fölé emeli) a felkart. A felkarcsont befelé fordítása aktiválja az infraspinatus izmot. Az egyik hatást az ellenkezőjével kell összeegyeztetni a kívánt egyensúly elérése érdekében."
Eddig az idézet. Az egyensúly mindig egy dinamikus dolog, az ászana és a légzés szempontjából is. A legtöbb pózban egymással ellentétes erőhatásokat érvényesítünk egyszerre, és így a kívülről látszólag passzív, mozdulatlan póz valójában nagyon sok belső aktivitásra ad lehetőséget. Az ellentétes irányú hatások vagy távolítólag hatnak, és ezáltal nyújtanak bizonyos izomcsoportokat, vagy például a gerincet, vagy egymással szemben hatnak, és így közvetve teremtenek teret a szervezet más részein. A parivritta pársvakónászana esetében például a felkar és a váll külső részének, valamint az átellenes térd és comb külső részének egymáshoz feszítése hozza létre a csavaró hatást a gerincben, ezáltal növelve a teret a csigolyák között.
Az intelligens cselekvés, vagy erőfeszítés, vagy gyakorlás az én megértésem szerint is azt jelenti, hogy az arany középutat keressük, vagyis a pózt az adott egészségi, tudati stb állapotunkhoz képest a lehető leghatékonyabban kell végrehajtani. Ha nem teszünk elég erőfeszítést, akkor kevés a hatás, ha viszont túlhúzzuk, akkor megsérülünk. A hatékony zóna tehát valahol középen fekszik, és erre kell rátalálnunk, miközben mentálisan is az egyensúlyi állapot felé törekszünk. Az erőfeszítést meg kell állítani és ellenirányba kell átvinni abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy túlléptünk a hatékonysági zónán. Ez valószínűleg meg fogja haladni a komfortzónánkat, és esetleg a biztonsági zónánkat is (vagy legalábbis azt, amit annak érzünk), de meg kell tanulni érezni azt a pontot, ahol már nincs értelme több erőfeszítést belevinni a pózba, hanem vissza kell fogni magunkat.
Maehle említi, hogy a pársvakónászana nem kezdő póz, és aki még nem rendelkezik a kellő nyitottsággal csípőben, az helyettesítheti egy módosított változattal. Ebben a tenyereket nem a földre tesszük, illetve a fejünk fölött nyújtjuk, hanem üdvözlőtartásban egymáshoz szorítjuk a mellkas előtt, a hüvelykujjakat pontosan a szegycsonthoz érintve. A könyököket és a vállakat nyomjuk szét két irányba, a lapockákat is húzzuk szét. a bal könyökünket nyomjuk neki a jobb comb külső oldalának, és jobbra kifelé, de ugyanakkor fölfelé is nyomjuk a törzset, miközben a fejtetővel nyújtózunk a gerinc tengelye mentén, illetve a csípőt rögzítjük a merőleges helyzetben.
Ez a módosított változat annyiban különbözik az eredeti póztól, hogy itt a törzs bal oldala nem fekszik rá teljesen a jobb combra, hanem miközben felfelé nyomjuk a törzset, jókora rés keletkezik közte és a comb között. Merevebb csípő esetén ez jobban elősegíti a gerinc csavarodását, és a törzs mindkét oldalában könnyebben tudjuk tudatosítani a nyújtást. A pársvakónászanák a következő egészségügyi hatásokkal rendelkeznek: csökkentik a zsírlerakódást a derekunk körül, erősítik a hátat, csípőt és a lábakat. Ha a törzsben és a gerincben vannak torzulások, segítenek a csontváz újrahangolásában. Javítja az emésztést, megszűnteti a székrekedést, a nehéz légzést és a légúti problémákat. Megelőzi a torok problémáit, és javítja a meglévőket. Tonizálja az idegrendszert, és erősíti a gericoszlopot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése