Szóval. Aki minden reggel kilenckor azzal kezdi a napját a munkahelyén, hogy elolvassa a bogomat, és még reklamál is, ha esetleg késve jelenik meg a publikáció, az nyilván talál benne valami értékeset, vagy szórakoztatót, vagy hasznosat, ami miatt erre fordítja az idejét. Mondhatnánk azt is, hogy nem túl sok olvasnivaló van a neten magyar nyelven jógás témában, és főleg astangás témában, úgyhogy én esetlegesen a kényszerbulvár szerepét is betöltöm. Engem ez nem zavar, mert ahogy az órákon is sokféle ember igényeit kell kiszolgálni, a blogom is sokféle emberhez szól.
Szóval nem kell szégyellni, ha valaki remegő kézzel kattint a Hot Ashtanga linkre, mert már góranga-elvonási tünetei vannak. De még ha szégyelled is, nyugodtan tartsd titokban a szenvedélyedet, you're not alone :-). Azt is leszögezem, hogy nekem nincsenek elvárásaim az olvasóimmal szemben, akit érdekel, az olvassa, akit nem, az nem. Punktum. Annak adok, aki vevő rá. Sőt, mivel egy toleráns jóg vagyok, egyesektől még azt is elviselem, ha minden nap idejárnak az oldalamra engem szapulni. Ez kábé olyan, mintha valaki bejárna egy zöldségesbe, és minden nap azzal szórakozna, hogy a boltost kritizálja, hogy milyen az áruja.
Egyébként imádom a kommenteket, de persze ezt sem várom el, mindenki nyugodtan kommentelhet, vagy hallgathat, ahogy jólesik. És azt sem várom el, hogy a kommentek mindig baráti és elismerő hangvételűek lehetnek. Nyugodtan lehet kritizálni, egyet nem érteni, vagy jobban tudni, mint én. Tényleg csak a legszélsőségesebb esetben szoktam moderálni a kommenteket, amikor a (többnyire névtelen) illető lelkesen elkezd személyeskedni, és megalapozatlan vádakkal illet. Amit én írok másokról, az a szubjektív benyomásaimon alapul, nem valami egyetemes igazság. Ha a bejegyzésben szereplő személy helyesbítést vagy törlést kér, azt minden további nélkül megteszem, mert tiszteletben tartom mindenkinek a személyiségi jogait.
Nyilvánvalóan a nevesített kommenteket többre értékelem az álnéven vagy név nélkül odavágott epés megjegyzéseknél. Amikor olyan ember szól hozzá, akit ismerek, akivel személyes kapcsolatban vagyok, azt általában ezerszer komolyabban tudom venni, mint az önmagukat a "nép hangjának" kinevező ismeretlen szónokokat. Meg is mondom, hogy miért. Amikor olyasvalaki szól hozzá, aki önmaga is jógázik, vagy éppenséggel oktató, akkor kapásból az él bennem, hogy ő maga is milyen áldozatos tevékenységet végez a jóga magyarországi terjesztésééért. Abban, hogy ezt miként tesszük, lehetnek vélemény-különbségek, de abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy ezt segítő szándékkal tesszük, és megpróbáljuk kiszolgálni a felmerülő igényeket.
Amikor viszont jönnek a névtelen kommentelők, mindig kigyulladnak bennem a kérdőjelek. Miért nem hajlandó az illető vállalni a nevét, az arcát, a személyisigét? Mitől fél? Ha engem valaki betámad, nem szoktam védekezni, sőt ellentámadásba sem megyek át. Mert nem úgy fogunk előbbre jutni az igazság keresésének útján, ha másokat lehúzunk. Szóval akkor mitől félnek ezek az ismeretlen kommentelők? Lehet, hogy attól, hogy önmagukkal szembenézzenek, vagy esetleg másnak lehetőséget adjanak arra, hogy elmondják róluk a véleményüket, és segítsenek nekik?
Én egy céltábla vagyok, és önként vállaltam ezt a szerepet. Nem kell megköszönni, nem mártírkodni akarok. Valószínűleg tényleg a narcisztikus énemből fakad, hogy még azt is élvezem, ha leköpködnek, de ugyanakkor ez a szerepkör egyrészt egy csomó embernek lehetőséget ad arra, hogy levezesse rajtam a frusztrációját (egészségükre), illetve nekem pedig talán lehetőséget ad arra, hogy változzak, hogy ez a sokféle behatás fokozatosan csiszolgassa a személyiségemet. Én nem félek a változástól, nem félek attól, ha valaki kielemez, és felszínre hozza az elfojtott komplexusaimat. Egészen egyszerűen azért, mert nem vagyok azonos velük, hanem örök lélek vagyok.
Persze nem árt, ha az embernek megmutatják, hogy mások minek látják, és még ha ő maga nem is azonosítja magát a körülötte kialakult helyzettel, de azért tehet valamit az ügy érdekében, ha úgy látja, hogy ez már zavart okoz, vagy nem visz előbbre másokat. Ez például nagyon tetszett: "Ne bántsuk hát Gaurangát, törődjünk bele, hogy ő a magyar jógaceleb-botrányhős Bikramunk: kicsi, kopasz, de a MIÉNK! :))" Hehehe, és köszönöm :-)))).
Szóval a világért sem szeretném belefojtani a szót a névtelen kommentátorokba, egy dolgot viszont bárkinek megígérhetek: Én nem fogok odamenni senkinek a blogjára névtelenül kommentálgatni, mert ha van véleményem, azt vállalom, és megpróbálom elfogadható formában kommunikálni, bár a lelki tanítómesterem szerint, ha egyszer sikerül úriemberré válnom, akkor már elértem az életem tökéletességét. Hát ezen még dolgoznom kell, azt hiszem.
Nem akarom most elővenni azt a cirádát, amit már amúgy is a fejemhez vágtak, vagyis hogy perfekcionista vagyok, és másoktól is azt várom el. Kézenfekvő volna ugyanis azt kérdezni, hogy a kedves névtelen kommentátoroknak hol van a blogja, amiben 650 bejegyzésen keresztül használható információk vannak a jógáról, hol van a stúdiója, amelyikben tíz kiemelkedő kvalitású oktató tanít, hol van az oktatóképzése, amiről a résztvevő tanulók azt mondják, hogy egy nap alatt többet tanultak, mint más akkreditált képzésen három hónap alatt, hány jógafesztivált szervezett, hány külföldi vendégoktatónak szervezett workshopot Magyarországra stb.
Jó, itt most nem az volt a célom, hogy magamat fényezzem, mert akár azt is mondhatja valaki, hogy ez mind semmi, és Gauranga nem tett semmit a magyar jógáért, csak lejáratta. De az ilyen beszólások nem túl szavahihetőek azoknak a lelkes jógásoknak a százaival szemben, akik minden héten eljönnek az Atma Centerbe jógázni, akik türelmetlenül várják a workshopokat, a nyári táborokat és az indiai kirándulásokat. Mondhatnám azt is, hogy pénz beszél, kutya ugat, ezzel ismét a lovat adva azok alá, akik szerint Gauranga egy pénzéhes kapzsi fráter. De! Én minőséget adok a pénzért, és mindenkinek megígérhetem, hogy sohasem leszünk a legdrágább stúdió Magyarországon, ugyanakkor mindig is törekedni fogunk arra, hogy tovább fejlesszük a szakmai felkészültségünket, és a szolgáltatásaink színvonalát.
Lezárásképpen szeretnék közzétenni egy felhívást, amely mind a névtelen kommentátoraimhoz, mind a blogot olvasó egyéb közönségemhez szól. Ha bármi ötletetek van, amivel előbbre lehet vinni a magyar jógás életet, és szeretnétek valamit le is tenni az asztalra, ahelyett, hogy felettem akartok mindenáron pálcát törni (úgysem fogom befogni, amíg van ujjam, addig gépelek, utána meg diktálok:-)), akkor én ígérem, hogy minden, az együttműködésre irányuló törekvésben benne leszek, nem csak a szavak, de a tettek mezején is. Sajnos első kézből vannak már tapasztalataim a magyar jógás életen belül uralkodó hangulatról, de mivel én egy hívő lélek vagyok, még mindig azt mondom, hogy van jövő!
Igazi csoda lenne, ha parányi országunk oktatói az egymásra való morgás helyett egyszer valami közös lépésre is elszánnák magukat, például tízezer ember napüdvözöl a Felvonulási téren, vagy valami ilyesmi. De én még nem adtam fel, hiszek ebben a csodában, és ennek egy szép megnyilvánulása volt szerintem a tavaly őszi jógafesztivál, ami remélhetőleg egy hagyomány és egy folyamat kezdete volt. Maradjunk a szlogennél: "One Love!" Lehet, hogy néha egy kicsit nehéz lenyelni a szeretetemet, de nem nyomom le senkinek a torkán, ha elkezdesz fuldokolni, akkor miért nyitottad ki a szád? További kellemes és sikeres gyakorlást kívánok mindenkinek, és aki szeretne velünk gyakorolni, azt pedig várjuk az Atma Centerben, korra, nemre, vallásra, jógairányzatra, meggyőződésre és előítéletre való tekintet nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése