No, akkor néhány hasznos tipp, ha már egyszer sikerült, bár egyelőre ez szerencsés esetnek tekintendő, mert például ma egyes sorozat közben nem jött össze, kicsit fáradtnak éreztem magamat már így a közepére. De azért már gurunak érezhetem magam, mivel kétszer összejött, nem?
Nos, akkor a tippek: Először is meg kell tanulni a bakászanát rendesen, úgy, hogy a súlypontod minél följebb legyen, mert ebből kell majd kinyomnod magadat a kézenállásba. Remek gyakorlat egyébként a bandha tudatosítására. Tehát a medencét emeld fel minél jobban, a karokkal nyomd az egész testet előre és fölfelé. Ezek után arra koncentrálj, hogy a felkarokon nyugvó lábak minél kevesebb súllyal nehezedjenek a karjaidra. A lefelé néző kutyából történő beleugrás a pózba szintén jó rávezető gyakorlat.
A következő lépés a kézenállás kifejlesztése, ha még nem megy fal nélkül. Először persze falnál kell gyakorolni, amíg a karok és a vállak nem bírják a súlyt. Utána, amikor már fal nélkül sem dőlsz el, és a tenyered előre-hátra nyomásával, a csukló mozgásával kontrollálni tudod a súlypont-áthelyezést egy kicsit, el kell kezdeni gyakorolni azt, hogy kézenállásból le tudj ereszkedni a bakászanába.
Balázs adott egy tippet ahhoz, hogy ez jól sikerüljön. Először is be kell hajlítani a térdedet, a súlypontot mindvégig a tenyereid fölött tartva, majd csípőben a combot kell ereszteni lefelé. Fontos, hogy a karokkal nyomj ellen erősen, és a medencét told fölfelé és egy kicsit hátrafelé. Itt jön az alsó hát görbítése, amivel a térdedet szépen be tudod húzni a hónod alá. Amikor a térded a karodhoz ér, próbálj nem belehuppanni, hanem tartani egy kicsit, és kontrolláltan leereszteni. A gravitáció ellenében (fölfelé) végrehajtott mozdulatra mindig az a rávezető, amit a gravitáció mentén, ellentartva végzünk.
Ezekkel már nagyjából megvoltam hónapok óta, és előrehajlításból, lefelé néző kutyából már régóta felmegyek kézenállásba, igaz, némi lendülettel. Viszont bakászanából csak nem akart sikerülni! Mit tettem tehát? Először is megnéztem a Youtube-on az összes videót, amelyiken ezt csinálták, és elolvastam a kommenteket hozzá. Így már elméletileg értettem, hogy mire kellene figyelni, de csak nem akart felrepülni az a gólya!
Először azt próbáltam, hogy jó szűk tittibhászanából megyek bele a bakászanába, és onnan továbbvíve egy kis lendüllettel próbálok felemelkedni. Egyszer-kétszer sikerült is, de mindig eldőltem hátra. Végül, amikor összejött, nem lendítgettem. Beálltam egy jó magas bakászanába, és elkezdtem emelni a medencémet, pontosan a kezeim fölé. Itt is igaz az alaptétel, hogy a medence vezeti a mozdulatot, és a többi megy utána. A karokra kell még odafigyelni. Minél nyújtottabb helyzetből indulsz, annál jobb. Amikor a tested súlya rájön a karjaidra, akkor be akarnak rogyni, de nyomni kell, nem csak fölfelé, hanem hátra is, ami egy kicsit félelmetes, de különben eldőlsz csaturangába. Az első pár centi a legnehezebb, amikor elkezd lebegni a lábad a karod fölött. Utána már repülsz fölfelé és rózsaszínben látod a világot :-) Szóval igazából ez nem is repülő gólya, hanem inkább flamingó-póz.
Úgy éreztem, hogy már túl sok fotót raktam fel magamról a blogban, ezért ez alkalommal inkább Kathryn Budigról került fel egy fotó. Ő is meg tudja csinálni ezt a figurát, a Yotube-on meg lehet tekinteni. Én viszont most inkább egy másik videót ágyazok be ide. Miután megint megnéztem az elérhető bakászana-kézenállás videókat, kezdtem egészen elégedetten hátradőlni, hogy az enyém mennyire jó, mígnem rábukkantam erre, ahol egy hatéves kislány halál lazán megcsinálja. Úgy látszik, mégsem vagyok akkora szám? A következő challenge: alkartámaszból kézenállásba és vissza! Ez már egészen brékes, de azért megpróbáljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése