Aranyeső

Mostanában sokan panaszkodnak, hogy recesszió van, meg gazdasági válság, meg hogy drága a jóga, satöbbi. Nekik címezném a következő kis történetet, amit T.K.V Deshikachar könyvében olvastam: "Az a hagyomány, hogy a tanítvány segédkezik a guru és családja fenntartásában a tanulás alatt, de a fizetséget a tanulás befejezése után kell felajánlani. A tanítvány sohasem tudja, milyen árat fog kérni a guru. A Rámájanában van egy történet egy bráhmana papról, aki az Úr Ráma egyik ősét, Raghu királyt kereste fel nagy kétségbeesésében. 


A bráhmana a kor legnagyobb bölcsétől tanulta a szentírásokat. Amikor a tanítvány megkérdezte, hogy milyen adománnyal hálálja meg az oktatást, a bölcs csupán hűséget és szeretetet kért. De a bráhmana csak nem tágított, értékesebb adományt akart adni. Végül a bölcs elvesztette a türelmét, és azt mondta: "Az a tudomány, amit oktattam neked, még tizennégy millió aranypénzért is nehezen kapható meg. Hozd el nekem ezt az összeget!"


Bár Raghu király segíteni akart a kétségbeesett bráhmanának, hogy megfizesse az adósságát, de éppen akkor adományozta el az összes vagyonát a szegényeknek. Mégis eltökélt volt, hogy egyetlen szentet se kelljen elküldenie anélkül, hogy teljesítette volna a kérését. Ragu király úgy döntött, hogy ha kell, erőszakkal veszi el a szükséges összeget Kuvérától, a félistenek kincstárosától. Kuvéra viszont, még mielőtt megkereste volna, az egész palotát és az udvart aranyesővel árasztotta el, úgy, hogy túlcsordult.  


Sokkal több arany volt, mint amennyi kellett, de a király meggyőzte a bráhmanát, hogy vigye ez az összeset a bölcsnek, és fizesse meg az oktatás árát. A bölcs viszont cserébe áldást adott a gyermektelen Raghunak, és lett egy fia, aki olyan kiváló lett, mint maga Raghu, és nem mellesleg az Úr Ráma nagyapja is lett."


Eddig a történet. Ezt csak azért írtam le, hogy egy kicsit jobban értékelni tudjuk azt, amit a guruinktól, a tanárainktól kapunk, mert még ha csak a jóga egészségre gyakorolt aspektusát nézzük, akkor is felbecsülhetetlenül sokat ér. És persze nem kérünk érte milliókat (egyelőre:-)). Szóval aki materialistának nevez egy jógaoktatót csak azért, mert drága a workshopja, az előbb olvassa el a fenti történetet! Persze félreértés ne essék, én sem vagyok az irreálisan magas árak híve, érezni kell a piacot. Kérni sem szeretek túl sokat, meg kifizetni sem. 


Sajnos azonban meg kell állapítani azt, hogy az emberek manapság fukarak, és pont a fontos dolgokra sajnálják a pénzt. Sörre, cigire, diszkóbelépőre simán többet kiadnak, mint az egészségre vagy éppen a lelki fejlődésre. Pedig a történet tanulsága éppen az, hogy a hűség és a szeretet még az anyagiaknál is többet ér. Néha felteszik a kérdést, hogy miért nem oktatunk ingyen, adományért, karma-jógából. Nos, az igazság az, hogy az emberek még kevésbé értékelnék azt, amit kapnak, ha ingyen lenne. És így legalább némi pénzösszeggel viszonozzák a jógaoktató erőfeszítését, ha már a hűség és az odaadás elképzelhetetlen ár a számukra. 


Szóval nem tartom magamat egy nagy jóga-gurunak, de ha valaki úgy gondolja, hogy meg akarja hálálni azt, amit tőlem kapott, akkor csak egyet kérek, hogy jöjjön minden nap az órámra, hogy tovább adhassam azt, amit tudok. A lelkesedés a gyakorlásban az egyetlen ár, amit kérek, mert ugye Guruji is azt mondta: Practice and all is coming!