Utthita pársvakónászana (kiterjesztett oldalsó szögpóz)
Dristi: hasztágrai (kézujjakra)
Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra és ugorjunk hátra a jobb lábbal hosszú terpeszbe (az álló pózok közül a leghosszabba).
Dvé: Kilégzésre fordítsuk ki a jobb lábat 90 fokkal és a balt be 5 fokkal. Hajlítsuk be a jobb térdet, amíg a térd pontosan a boka fölé nem kerül. Ezáltal a lábszár merőleges lesz a földre (lásd a Vírabhadrászana A leírásánál). Nem meghatározó tényező ennél a póznál az, hogy a combcsontnak is a padlóval párhuzamosan kell lennie, ezt akkor érjük el, amikor a megfelelő hajlékonyság és a támogatásához szükséges erő is kifejlődik. A jobb tenyerünket helyezzük a földre a jobb láb külső oldala mellett, az ujjak mutassanak a lábujjakkal azonos irányba. A nagylábujj tövét tartsuk a földbe nyomva, a jobb térdünket pedig nyomjuk a jobb vállunkhoz. Ez aktiválja a jobb csípőízület távolító izmait. Ugyanakkor vigyük át a bal kart a fejünk fölött úgy, hogy átlós vonal alakuljon ki a bal lábunktól egészen a jobb kezünkig. A kezdőknek esetleg növelniük kell a lábtávolságot ahhoz, hogy az egyenes vonal kialakuljon.
Ebben a pózban fontos, hogy ne essen össze a csípő, hanem alá legyen támasztva. A padlótól távolító felhajtó erőt kell éreznünk a lábakban és a csípőben. A bal láb külső élét nyomjuk a talajba, és használjuk horgonyként ahhoz, hogy kifelé tudjuk forgatni a bal combot, ami visszafelé és a jobb csípő fölé emeli a balt. A jobb csípőt befelé, a bal alá próbáljuk vinni, hogy megnyújtsuk a jobb combközelítő izomcsoportot, a féllótusz és lótuszpózokra való felkészítés gyanánt. A jobb combot befelé fordítjuk, amíg az oldalra forgató hatás, amivel a pózba bekerültünk, nem semlegesítődik. nyújtsunk a behajlított térd és az átellenes csípő között, hogy nyissuk a lágyékot. A bal tenyér a talaj felé néz és a bal hónalj oldalra néz (és nem a plafon felé). Ezt az infraspinatus (lapockatövis alatti izom) aktiválásával érhetjük el, amelyik oldalra forgatja a felkarcsontot.
Ezt a mozdulatot nem kell végeznie annak, akinek a karja természetesen is ebben a helyzetben van. Ezt egy képesített tanár fel tudja mérni. Ha válogatás nélkül kifelé forgatjuk a vállunkat, akkor begyulladhat a rotátor köpeny, és az infraspinatus izom folyamatos görcsös állapotba kerül.
A vállakat tartsuk lent, távol a fülektől, a széles hátizommal szélesítve a vállövet. A vállunkat emeljük el a nyakunktól úgy, hogy az elülső fűrészizom segítségével egymás felé húzzuk a lapockákat. Maradjunk öt légzésig az utthita pársvakónászana helyzetben."
Néhány komment: Én az összes oldalra hajló vagy forduló póznál (vírabhadrászana, trikónászana, pársvakónászana, pársvóttánászana) azt a lábpozíciót használom, hogy a hátul lévő láb 45 fokban van befordítva a merőlegeshez képest. Ettől el lehet térni némileg egyik vagy másik irányba, de a hátsó láb nem fordulhat ki 90 fokra, annál jobban meg semmiképpen. A lényeg az, hogy a teljes talp lent legyen, és a külső talpélet megfelelően bele tudjuk nyomni a talajba. A csípőt nem szabad beleejteni a pózba, vagyis ne ejtsük lejjebb a térdünknél. A talpak távolságának függvényében ilyenkor a térd is előbbre kerül a bokánál. A combok csavarásánál viszont mindkét combot kifelé szoktam forgatni, mert ez segíti elő a csípőnyitást, és a csípők megfelelő helyzetbe kerülését. A vezérelv az, hogy a csípők és a combok kerüljenek egy síkba, a két sarok közötti vonal fölé. A bal csípő nem lesz teljesen a jobb fölött, akármennyira nyújtózkodunk is a bal kezünkkel és a törzzsel. De legalább a fenekünket ne toljuk ki hátra. A vállak is egymás alatt vannak, egy síkban. A hasnak, köldöknek oldalra kell néznie, és nem lefelé. A felsőtest és a gerinc legyen minél egyenesebb, a fejtetővel nyújtózkodjunk a gerinc hosszanti nyújtása érdekében. Nyakban enyhe csavarással forgassuk az arcunkat fölfelé, és a fejet hozzuk be a karunk alá. Törekedjünk arra, hogy a gerinc ne hajoljon el se hátrafelé, se oldalra, hanem legyen minél egyenesebb. Ehhez a bal csípőt meg kell emelni, ami túl széles terpesz esetén nem fog sikerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése