Új év, új célok

Közeledik 2010 vége, ilyenkor az ember összegzi magában az idén elért eredményeket, és új célokat, tűz ki, fogadalmakat tesz stb. Többé-kevésbé rendszeresen sikerült a gyakorlás ebben az évben, és bár visszanézve úgy érzem, hogy tavaly talán jobban ment a 3. sorozat, mint idén, azért sok kis dologban érezhető a fejlődés. A gyakorlás sok apró részletéről tudatosabb vagyok, jobban értem az összefüggéseket. Leírom egy mai felismerésemet, ami óra közben ütött belém. 


Teljes vinyászás Hot Ashtanga órát tartottam ma, 12 résztvevővel. Derekasan állták a sarat, de azért a vége felé többen elfáradtak, már nehezebben mentek a vinyászák. Akkor mondtam, hogy az erőfeszítést és a koncentrációt a végtagok felől a bandha felé kell vinni. Sokféle pózt végzünk az astangában, de fel kell ismerni mindegyik póz kapcsolatát a bandhával, a bandhában részt vevő izmokkal. Ha eleresztjük a bandhát, és csak a külső izmokkal dolgozunk, akkor csak torna az egész, és nem csoda, ha elfáradunk. Ha a koncentrációt mindig a bandhán tartjuk, és megfigyeljük annak kapcsolatát a légzéssel, akkor a légzésünk is tudatos marad. 


Ha sikerül hosszan a légzésen tartani a figyelmünket, akkor lassan elkezdjük érezni a saját elménk rezdüléseit, és fokozatosan másokét is. A jóga egy rendkívül finom dolog, de ezekről a finom aspektusairól azért nehéz beszélni, mert sokkal többen vannak, akik úgy gondolják, hogy értik, vagy úgy tesznek, mintha értenék, mint azok, akik valóban érzik, hogy miről van szó. Egyelőre hasznos lépés az, ha a gyakorlás során meg tudjuk őrizni a bandha-tudatosságot.


A másik esemény, ami ebben az évben történt, az, hogy elkezdtem Thai-boxolni. Érdeklődve figyelem, hogyan dolgozza fel a szervezetem az ilyen jellegű terhelést. A heti egy Thai edzés után azért eltelik 1-2 nap, amíg "kijógázom" az izmaimból azt a kis kötöttséget, amit a box okoz. De határozottan érzem, hogy erősít, így néhány erő-elem talán hamarabb fog menni. Persze azért azt továbbra sem gondolom, hogy a jógához feltétlenül szükséges valamilyen kiegészítő mozgás. A kardiót viszonylag jól bírom, szerintem ez a jógának köszönhető. De azért jövőre is megtartom a 6:1-es arányt (hat Astanga és egy Thai box).


A gyakorlás során általában az 1-2-3 szisztémához igyekeztem ragaszkodni, vagyis hetente kétszer gyakoroltam az 1., 2. és a 3. sorozatot is. A 3. még nagyon nem állt össze, több kar-erő és csípő-nyitottság kellene hozzá, valamint a hátrahajlítást sem ártana fejleszteni.


Az utóbbi két napban valahogy rákaptam a hátrahajlításokra, és a gyakorlás végén rendre megcsinálom a 2.-3. sorozat hátrahajlító gyakorlatait, és van is némi siker. Főleg, ha találok egy-egy jó contortion-videót, akkor nagyon lelkes leszek gyakorolni. Az a véleményem, hogy egy átlagos hajlékonyságú ember is fel tudja tréningenzi magát annyira, hogy a fejét hátrahajlításban letegye a lába között a földre, vagy a talpát a fejére, vagy esetleg a fenekét érintse a fejéhez. De sokat kell hozzá gyakorolni, úgyhogy még rá kell szánnom egy pár évet.


Természetesen az "egy év - egy sorozat" fogadalmam sem hagy nyugodni, és ezért el is határoztam, hogy 2011 közeledtével belekóstolok a 4. sorozat ászanáiba is. Talán ez inspirálólag fog hatni, hogy a 3. sorozat ügyében is előbbre tudjak lépni. Nos, kétszer már belevettem az első hat pózt a gyakorlásomba. Az első póz a múlabandhászana. Ebben a talpakat össze kell zárni, mint a baddhakónászanában, de az elülső talpélet magunk alá kell fordítani. A sarok előre néz, a lábujjak hátra, és így kell ráülni. A bal nagylábujjam némileg sérült, ezért a térd és bokacsavarás mellett ezt is érzem. A következő a Nahusászana A, B és C. Itt ugyanez a lábtartás, csak miután ráültünk, hátradőlünk és letesszük a tenyerünket a földre. A B-ben a hátunk mögött csinálunk egy üdvözlőtartást, a C-ben pedig a térdünkön tartjuk a kezönket gjána-múdrában, és az állunkat a mellkashoz érintjük. Utána egy vinyásza, majd a skorpió jön. Nálam ezt az 1. sorozatosok legtöbbje is tudja, mert a fejenállás végén gyakorolni szoktuk. Utána sajanászana. Ez tulajdonképpen egy alkartámasz nyújtott térddel (pincsha-majúrászana), de a tenyereket az állunk alá tesszük, és a Könyökünkön egyensúlyozunk. Tengap jöttem rá, hogy egy kicsit jobban hátra kell íveltetni a gerincet, és akkor talán nem dőlök ki a könyöktámaszból. 


A következő gyakorlat a 4. sorozatban a Buddhászana, ami abból áll, hogy a lábadat a tarkód mögé rakod, de utána lejjebb tolod, amíg mindkét hónaljad alá be nem kerül. Ez még kicsit odébb van, szóval itt megállok egyelőre, és dolgozok az első három sorozat többi elemén. Egyelőre ez a cél 2011-re, és esetleg ha ezerek rendben vannak, akkor van értelme tovább haladni a 4. sorozatban. Plusz még van két erő-elem, amit szeretnék megtanulni. Az egyik a Bakászanából felemelkedés kézenállásba, a másik pedig a návászanák között a felemelkedés kézenállásba. Nektek mi az újévi fogadalmatok? Remélem az, hogy minden nap jöttök jógázni az Atma Centerbe :-)