Tökéletes világ

Még egy részlet Gregor Maehle könyvéből. A tegnapi részben arról beszélt, hogy ha tökéletesen hajtunk végre egy ászanát, akkor az abban a pillanatban halottá válik, mert megszűnik benne a továbbfejlődés lehetősége. Nos, abban egyetértek, hogy az ászana fiziológiailag és anatómiailag is egy dinamikus állapot, már csak a légzőizmok mozgása miatt is. Tehát igazából nincs olyan, hogy tökéletes ászana-végrehajtás, de olyan van, hogy helyes vagy helytelen végrehajtás. Az ászana külső formája és a belül megélt harmónia vagy diszharmónia érzése egyénről egyénre változik, és a saját gyakorlásunkban napról napra is változhat. Azt azonban nem gondolom, hogy a tökéletesség valóban egy statikus állapot, aminek az elérése ezért nem is kívánatos. De először lássuk a történetet, amit ezzel kapcsolatban idéz:


"Mitológiai háttér: Tökéletes világ


Az Úr Szubrahmaniam, az Úr Siva második fia, akit Skandaként, a háború félelmetes uraként is ismernek, egyszer elment meglátogatni az Úr Sivát és panaszkodott neki, hogy ez a világ, amelyet az Úr Brahmá alkotott, tökéletlen, mert tele van korrupcióval, bűnnel, és igazságtalansággal. Siva azt ajánlotta, hogy akkor ő teremtsen egy tökéletesebbet. Szubrahmaniam ekkor legyőzte és fogságba ejtette Brahmát, és megsemmisítette az általa teremtett világot. Utána megteremtette a saját, tökéletesebb világát.


Kis idő elteltével az Úr Siva meglátogatta Szubrahmaniamot, és megnézte a tökéletes világát. Semmi sem mozgott vagy változott benne, mivel minden megdermedt a tökéletesség statikus állapotában. Mág érző lények sem voltak, mivel az élőlények alaptermészete az, hogy tökéletességre törekszenek, és hogyha elérték a tökéletességet, akkor vége az életnek. A felszabadult lények nem születnek újjá. Buddha, miután elérte a Parinirvánát, sohasem tért vissza. Ezért kerülik a bóddhiszattvák a tökéletességet, mert így képesek folytatni a másoknak végzett szolgálatot. Az indiai gondolkodás szerint a tökéletesség csak a tudat formájában létezik, amit purusának vagy átmannak neveznek, és ami a tudatosság központja. Ami változik, az a megnyilvánulások átmeneti világa, amibe beletartozik a test, az elme, az egó, és az összes objektum, ami a durva vagy finomfizikai elemekből áll. 


Siva megmagyarázta Szubrahmaniamnak, hogy az ő világa egyáltalán nem is volt világ, hanem csak a tökéletesség megdermedt képe. A megnyilvánult világ célja az, hogy az élőlényeknek biztosítsa az öröm és fájdalom megfelelő keverékét, ami végső soron az önvalóról szóló tudáshoz vezet. Ehhez folyamatos mozgásban kell lennie, és ezért tökéletlen. Látva a hibát a világában, Szubrahmaniam kiszabadította Brahmát, hogy újreteremtse az ő régi, tökéletlen világát."


Hát szerintem ez eléggé korlátolt és tökéletlen elképzelés, hogy a tökéletesség statikus. Igenis dinamikus, és változatos, és korlátlan, és vannak benne személyek, és a személyek között szeretetteljes kapcsolat van, és mindnek a középpontjában Krisna van, aki a legtökéletesebb személy, de mégis örökké változik. Ez az egész mizéria a személyiséggel meg a személytelen Brahmannal szerintem abból ered, hogy az emberek rájöttek: két dudás nem fér meg egy csárdában. Ha az anyagi világban képtelenek vagyunk arra, hogy két személy között tökéletesen boldog, harmonikus kapcsolatot hozzunk létre, akkor nyilván a személyiséggel van a baj. 


A következtetés tehát az, hogy a lelki világban nem lehetnek személyek, mert az potenciális konfliktus-forrás. Kinek az érdeke fog érvényesülni? Szóval a tökéletes lelki világban ne legyenek személyek, legyen minden egy, és nyugodtan gondolhassam azt, hogy az egész csakis és kizárólag rólam fog szólni. Na egy ilyen világ valóban statikus és unalmas lenne, és igazából senki sem akarna odamenni. 


Szóval az a tapasztalatom, hogy a nagy Advaita-hívőknek általában ebben a világban is gondjaik vannak az alkalmazkodással, a szolgálattal, és mások önzetlen szeretetével. Nyilván nem fér bele az Abszolútról alkotott képükbe az, hogy valaki előtt meg kell hódolni, és át kell adni az irányítást. Szóval azzal az állítással, hogy az indiai gondolkodás szerint a tökéletesség a statikus tudat állapota, én nem értek egyet. Krisna sem azt ajánlotta Ardzsúnának, hogy zuhanjon bele a nagy semmibe, hanem inkább azt, hogy gondoljon mindig őrá, fogja az íját és harcoljon. A bódhiszattvás történet pedig a hinduizmusban is megjelenik, csak itt az örökké felszabadult lelkeket Isten küldi el közénk, hogy felemeljenek bennünket, és az általuk elért tökéletesség nem akadályozza őket abban, hogy másokat szolgáljanak.