A tiltott gyümölcs

Köztudott, legalábbis jógás körökben, hogy a jóga függőséget okoz. Szerény véleményem szerint a függőségek közül ez azon kevesek egyike, amelyiket csak üdvözölni tudom, és még egyszer hangsúlyozom, nem jól felfogott üzleti érdekemből, hanem azért, mert igenis szívemen viselem az emberiség jólétét. 


Azt se felejtsük el, hogy természetesen a jógát is túlzásba lehet vinni, illetve lehet helytelenül gyakorolni, és akkor valóban egészségre káros hatásai is lehetnek. Mind mindenben, itt is észnél kell lenni, és ha a határainkat akarjuk feszegetni, akkor azt inkább egy tapasztalt oktató irányítása alatt tegyük, mint otthon, a saját szakállunkra, vagy egy olyan jógaórán, ahol az oktató nem ért eléggé a dolgokhoz, vagy nem elég rutinos, vagy esetleg nem érdekli, hogy milyen egyéni adottságaink és egészségi problémáink vannak. 


Gondolatmenetemmel pedig oda szeretnék kilyukadni, hogy nem szeretem az ijesztgető alapállású szakértőket, akik ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentésekkel riogatják a laikusokat: "Ha jógázni merészelsz, porckorong-sérved lesz". A jóga és porckorong-sérv kapcsolatáról szóló eszmefuttatásunk a múlt héten kezdődött Bene Mátéval, a Gerinc-szerviz vezetőjével, illetve Németh Gergőt, a Gerincjóga-rendszer megalkotóját is belevontuk a fészbúkos eszmecserébe. Nos, röviden én kifejtettem, hogy szerintem gerincsérvvel is lehet jógázni, sőt, kifejezetten hasznos a dolog, ha helyesen csináljuk. Gergőék porckorong-sérves emberekkel nem foglalkoznak, csak prevencióval és (gondolom) rehabilitációval. Máté pedig egy egész blogbejegyzést írt válaszképpen, amelyikben kifejti, hogy a jóga mennyire veszélyes dolog a porckorong-sérves betegek számára. 


Nézzük akkor át Máté bejegyzését. Azzal kezdi, hogy négy ember is megjelent nála porckorong-panaszokkal, akik rendszeresen jógáztak. 1. Négy ember nem is olyan sok. Gondolom a többi száz meg olyan, aki nem jógázott :-) Én a saját vendégeim körében legalább egy tucatról tudok, akiknek nagyon sokat javított a jóga a porckorongjai állapotán, és most is lelkesen jógáznak műtét helyett vagy után. 2. Elképzelhető, hogy nem helyesen végezték a gyakorlatokat. Amikor a gerinc és a hátizomzat már a porckorongsérv kialakulását elősegítő elváltozásokat mutat, esélyes, hogy a korlátozott mozgathatóság miatt az illető eleve nem megfelelően kezd el gyakorolni, és a tanár, ha nem rutinos, lehet, hogy nem veszi ezt észre. Mondjuk az ilyen tanárnak én nem adtam volna diplomát, mert egy jógaoktatónak legalább annyira kell értenie a gerinc-patológiához, mint egy gyógytornásznak vagy klinikai szakasszisztensnek. 3. Még egy nagyon rendszeresen gyakorló jógás is napi másfél-két órát gyakorol heti 3-6 alkalommal. Viszont a gerinc állapotán megmutatkozik a többi 22 óra is! Hogyan fekszik, hogyan ül, hogyan jár, milyen munkát végez, hány kiló, és milyen a gerinc-izmai állapota, ezeket a tényezőket nem szabad kihagyni az állapot-felmérésből, ezért nem igazságos csak a jóga számlájára írni mindent!


Van egy csomó ember, aki nem jógázik, és pontosan, hogy a tévé előtt tespedéstől megy tönkre a gerince. Nekik mint mondunk? Nem jól ült a tévé előtt, netán nem jól nyomta a távirányítót? Máté lesújtónak nevezi az állásfoglalását, és én egyetértek vele, főleg a mondat folytatásának fényében: "hobbiból én is jógaoktató vagyok". Hát én úgy gondolom, hogy hobbiból ne legyen senki jógaoktató. Vagy komolyan csinálja, vagy sehogy se. Pontosan arról van szó, hogy ha valaki nincs megfelelően tisztában az egyes ászanák helyes végrehajtásának technikájával, illetve annak fiziológiás hatásával, akkor esetenként többet árt, mint használ, és akkor jobb, ha inkább elmegy pincérnek vagy valami hasonlónak. Persze gondolom, Máté nem így értette, mert ha gerincbetegekkel foglalkozik, azért tudnia kell, hogy mit lehet és mit nem. De azért a véleménye lesújt, mert egy csomó embert el fog rettenteni a jógától, akiknek amúgy semmi bajuk, de félni fognak, hátha a jógától tönkremegy a gerincük.


Plusz azokat is sajnálom, akik esetleg ezért abbahagyják a jógát, mert egy dolog biztos, hogy nem lesz utána jobb a gerincük. Szerintem éppen hogy a jóga az, ami a leginkább mozgékonyan és fiatalosan képes tartani a gerincet, és a porckorongok anyagcseréjét is a leghatékonyabban regenerálja. 


Máté azzal folytatja, hogy a jóga azok körében alakult ki, akiknek "nem voltak anatómiai ismeretei", és akik értelmiségiek voltak, vagyis mozgáshiányos életmódot éltek. Ezt meg pláne nem szeretem, amikor az indiai brahminokat törzsi sámánoknak nézik, a jógát pedig valami kultikus termékenységi táncnak. Igenis, hogy Patandzsali, a jóga megalkotója részletes orvosi ismeretekkel rendelkezett, és egy olyan tudományt hagyott ránk, ami Istentől szállt alá, és nem az enervált papok és szerzetesek reggeli tornájából alakult ki. 


Máté azzal folytatja, hogy az indiai jóga rendszere nem való az európai embernek, mert széken üli le az egész életét, és ezért a csípője nem nyitott, mint az indiaiaknak. Elmondanám, hogy az angol gyarmatosítás óta az indiaiak java része is széken üldögél, főleg a városi emberek, és ugyanolyan civilizációs ártalmakkal küszködnek, mint mi európaiak. Akkor mi van? Magyar ember ne jógázzon, mert az indiainak való, indiai meg szintén, mert neki se való? Máté csak azt a jópár tízmillió (de lehet, hogy már százmillió is) embert hagyta figyelmen kívül, akik nap mint nap jógaórára járnak. Helyette mit csináljanak? Menjenek Máté dekompresszós tréningjére, mert az jobb, mint a jóga! 


Egyetértek avval, hogy a széken ülés miatt nagyon sok embernek kötött a csípője. Azt se felejtsük el azonban, hogy a jóga számtalan csípőnyitó gyakorlatot is tartalmaz, pontosan ennek a problémának a leküzdése végett. Amint korábban emlegettem, az Astanga első sorozatában jobbára csípőnyitó és előrehajlító gyakorlatok vannak. Ez utóbbiak a hamstringeket hivatottak nyújtani, amelyek szintén megrövidültek a széken üléstől, és akadályozzák a megfelelő előrehajlítást. Máténak tökéletesen igaza van abban, hogy ez a két jelenség akadályozza a helyes tartást, nem csak jóga közben, de a hétköznapi életben is. De azért, ha lehet, ne öntsük ki a gyereket is fürdővizestül! Pontosan, hogy a jóga az egyetlen olyan mozgási rendszer, amely nagy figyelmet fordít e kettő területre, és így visszaadja az embereknek az esélyt az egészséges tartás kifejlesztésére. 


A gerinchajlító gyakorlatok plusz az erőgyakorlatok is megerősítik a mélyizmokat, amire szintén nem ismerek a jógánál jobb rendszert (talán még a Pilates szolgálja ezt a célt valamennyire). Gyenge törzs-izomzat esetén megint csak sanszos a csigolyatestek összecsúszása. 


Máté szerint az előrehajlítások hangsúlyozása túlterheli a porckorongokat, és sokkal több hátrahajlítást kéne csinálni, mint előrehajlítást. Nos, az Agni-jóga sorozat tulajdonképpen így van összeállítva, és sok  olyan hátrahajlítás is van benne, amit a gravitáció ellenében végzünk, ami szerintem a legjobb terápiás hatással bír. Abban is talán osztanám Máté véleményét, hogy ha valaki például csak az astanga egyes sorozatát gyakorolja, és az ágyéki porckorongjai már amúgy is némileg degeneráltak, valóban kifejlesztheti a sérvet, ezt már elemeztem korábban. Szóval érdemes minél előbb hozzátenni a kettes sorozatot, vagy legalább a hátrahajlítókat belőle, ahogy például Balázs is szokta gyakorolni. 


Persze egy porckorong-sérvesnek, aki még nem jógázott, nem biztos, hogy azt mondanám, hogy egyból az Astangának vágjon neki. Az Agni nagyon jó előkészítő, mind egészséges, mind gerincproblémás emberek számára. 


Természetesen én is alapvető hangsúlyt fektetek a hosszanti nyújtásra, minden gerinc-pozícióban, de leginkább a csavarások közben. Ez a legnagyobb ajándék, amit a jóga adhat nekünk. A jógán kívül csak a gravitációs állvány és a súlyfürdő képes a gerinc nyújtására, ám mindkettő passzívan teszi ezt, míg a jóga erősíti és nyújtja a csigolyákat összekötő izmokat, és így a kedvező hatást a hétköznapokba is magunkkal vihetjük. És ennek a folyamatnak az egyik jelentős részét alkotják a csavaró gyakorlatok. Máté írásából úgy érzem, mintha a gerincet egy Ikeás harmonika-lámpaként kezelné, elfelejtve, hogy körös-körül van véve izmokkal, és pontosan ezeknek az izmoknak a helytelen működése húzza össze és csúsztatja el a csigolyákat, ezáltal kiváltva a porckorong-deformációkat. Az oki kezeléshez tehát (az érzelmeken, életmódon, táplálkozáson stb. kívül) pontosan a rendellenesen működő, legyengült, degenerálódott izmok megerősítésére és tudatos irányításuk elsajátítására van szükség. Erre megint csak tapasztalataim szerint kizárólag a jóga képes. 


Szóval a cikk végén Máté is belátja, hogy azért jógázhatnak még a porckorong-sérvesek is, bizonyos dolgok figyelembe vételével. Természetesen abban én is egyetértek, hogy ha valami fáj, akkor nem szabad erőltetni, főleg a gerinc esetében. Mindazonáltal Máté honlapja és blogja nagyon hasznos információkat tartalmaz, és bizonyára a dekompressziós terápia is nagyon hasznos. Csak azt nem szeretem, ha valaki alaptalanul riogatja az embereket.