A gondolat azóta kering bennem, mióta olvastam Astangini bejegyzését, ahol ezt a témát érinti. A nyújtott lábbal vinyászázók egyrészt általában szer- vagy művészi tornász múlttal rendelkeznek, ahol előírás a spiccelő cövekláb, másrészt túl sokat nézték Lino Miele videóit, aki szintén ezt a fajta ELŐREUGRÁST kultiválja, illetve oktatja. Azért emeltem ki, hogy előreugrást, mert egy viszonylag megnyúlt hamstringgel rendelkező ember tulajdonképpen át tudja préselni a két lábát kinyújtott térddel is a karjai között, anélkül, hogy végigsúrolná vele a földet. Példának okáért itt van Petri Raisanen aképen, aki szintén Lino tanítványa.
VISZONT, és ezt lehetőleg ne hagyjuk figyelmen kívül: ki látta már Linót (vagy Petrit) nyújtott térddel hátravinyászázni? Senki, mert ezt a mutatványt csak egy-két elit tornász képes végrehajtani. Lásd a videót a bejegyzés alján. A nyújtott lábbal hátravinyászázáshoz nem csak hosszú hamstringek, de iszonyú bandha-erő is kell, amit pont hogy a nyújtott lábas előreugrás nem fejleszt. Második kérdés: Ki látott már nyújtott lábbal előreugró astangást lassan, kontrolláltan előrehozni a lábait, ahelyett, hogy lendületből előrecsapná, mint egy rugósbicskát?
Ezzel szemben a keresztezett lábas póz egy Jolly Joker, mert mindent lehet belőle csinálni: felmenni kézenállásba, lejönni a kézenállásból szinte bármelyik kartámaszos vagy egyéb jógapózba, sőt, az ügyesebbek az ülő helyzetből történő hátravinyászánál is fel tudnak menni akár kézenállásba is belőle. Nem mondom, hogy nyújtott lábbal ez lehetetlen, de hatványozottan nehezebb, mivel sokkal több a forgatónyomaték. Szóval ne nehezítsük meg a saját dolgunkat azért, mert láttunk egy cuki videót Linótól, amiben bemondta, hogy ez az egyedüli üdvözítő út. Tudtommal az összes tradicionális oktató a keresztezett lábas vinyászát oktatja, mert ez a járható út, és talán tíz év múlva majd gizdázhatsz nyújtott lábbal, ha akarsz.
Én a következő módszert követem: Az előreugrásoknál felemelem a csípőmet a fejem fölé, miközben a lábszárak keresztezve vannak, és a térdem hajlítva (sarok a fenékhez, térd a mellkashoz közelít, lásd a tegnapi blogban publikált képet), és innen lassan, kontrollálva engedem le a lábaimat, majd a csípőmet. Így ki tudom iktatni a lendületet, és erősödik a bandha. Ha kell, az előrehozott térdeimet le sem téve vissza is tudnék ugrani, míg a nyújtott lábas verziónál be kell hajlítanod, keresztezned kell és utána tudsz visszafelé haladni.
A hátraugrásnál szintén keresztezem a lábszárakat magam előtt, kiemelem magamat, és a csípőt a vállak körül hátrafelé és fölfelé forgatva próbálom minél magasabbra lendíteni, hogy legyen időm kinyújtani a lábaimat és leérkezni csaturangába. Ha keresztezett lábbal megy előre-hátra úgy, hogy csak a csaturangában és a végpózban ér le a lábad, az már nagyon jó szint. Szóval én keresztezett lábas vagyok, de ha majd sikerülni fog keresztezett lábbal ötször felmennem kézenállásba a návászanák között, akkor lehet, hogy a hecc kedvéért megnézem a nyújtott lábas hátraugrást is. Addig nézzük ezt a szép tornász-videót.
2 megjegyzés:
Szerintem lehet nyújtott lábbal előreugrani lassan, kontrolláltan, mondjuk én még nem megyek fel kézenállásba így, de ilyet te is láttál biztosan, bár vlszleg erre mondtad hogy majd 10 év múlva próbáljuk. Olyat is láttam már meg te is biztos hogy vki keresztezett lábbal lendületből előrecsapta, bár a lábfejei nem érték a földet, de kontrolláltnak nem neveztem volna a mozdulatot. Én amúgy váltogatva próbálom mindkettőt, többnyire a nyújtott lábas előrehozást persze, de egyre gyakrabban próbálom a keresztezést is most már. Bár tudom hogy van aki azt mondja egységesen kell gyakorolni de én ha majd megy mindkettő akkor is variálni szeretném. Nem akarok csak az egyikre beállni, mert szerintem ha az ember hozzászokik vmkihez akkor az egy idő után könnyű lesz és a másk lesz nehezebb, meg így érdekesebb. Éva
Többé kevésbé osztom, amit írtál, Évi, a következő megjegyzésekkel: Láttam olyanokat, akiknek nyújtott lábbal megy, de keresztezettel egyáltalán nem, és a nyújtottat is lendületből viszik előre. Következésképpen hátra sem tudnak rendesen ugrani. Nekik általában nehéz átszokni a keresztezettre. Nyújtott lábbal kontrolláltan előreugrani, olyat még astangástól nem láttam. Ahhoz a képen látható Petri-féle pózt kellene tudni statikusan kitartani. Good luck :-)! Nekem is csak lendülettel sikerül a nyújtott lábas, ám én is szoktam próbálgatni 2-3-szor az 1. sorozatban. Pl. a návászanák előtt, valamint az ubhaja pádángusthászanánál és az úrdhvamukha-pascsimóttánászanánál. Persze az sem helyes, ha a keresztezett lábát lendületből vágja előre valaki, de szerintem ebben a helyzetben könnyebb megtanulni bandhával tartani, mint nyújtott lábbal. De persze én is azt vallom, hogy nincs egyedüli üdvözítő út mindenki számára, és mysoron meg szoktam engedni az egyéni variációkat.
Megjegyzés küldése