Az első pont, amit le kell szögezni, hogy a legtöbb esetben a prockorong-sérv kialakulása az ülőmunkára, a mozgásszegény életmódra és a túlsúlyra vezethető vissza. Az egyoldalú terhelés csak ehhez hozzáadódva válthatja ki. Az összes gerincprobléma kilakulása szerintem elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy a csigolyák közötti tér beszűkül. Éppen ezért a legfontosabb terápiás beavatkozás a gerinc hisszanti nyújtása, és ezáltal a sérült porckorongok tehermentesítése. A csigolyatávok csökkenése elsődlegesen a gerinc tartóizmainak (csigolyaközi izmok, hosszanti hátizmok, széles hátizom, trapéz és a törzs elülső-oldalsó izmai) meggyengülése és görcsös állapota miatt következik be. Következésképpen a jógaterápiával az izmok nyújtására és megerősítésére törekszünk.
Ha a porckorong elkezd kitüremkedni, akkor az már kóros elváltozásnak tekinthető. A külső rostos héj megnyúlása miatt a porcorong kiboltosodik. Ezt történhet befelé (a hasüreg felé), oldalra vagy hátrafelé is. Ez utóbbi okoz a leghamarabb panaszt, mivel a kiboltosuló porckorong nyomni kezdi a csigolyatestek között kilépő ideggyököket, és ez fájdalommal jár. Az átszakadt porckorongsérvet általában műtéttel kezelik.
Az én álláspontom szerint addig, amíg nem szakadt át a sérv, lehet jógázni, és regenerálni is lehet a porckorongot. A nyújtásnál eleve a vákuum miatt visszahúzódik a kocsonyás állomány és megszűnik a kiboltosulás. A porcokrong rostjait azonban a legjobban a gyengéd csavaró mozgással lehet megerősíteni. Nálam súlyos porckorong-betegek és műtéten átesettek is csinálják a gerinc-csavarásokat, sőt, még olyanok is, akiknek több csigolyájuk össze van csavarozva. A vizuális mozgathatóságot sok esetben jobban befolyásolja az izmok nyúlékonysága, mint konkrétan a gerinc-csigolyák mobilitása.
A legtöbb beteg tartós javulásról számol be a rendszeres gyakorlás során, amit legfeljebb fizikoterápiával és gyógytornával érdemes kiegészíteni. Az ájurvédában is nagyon sok regeneráló kezelés van, de ezek nem mindenki számára elérhetők. Műtéti beavatkozás csak akkor indokolt, ha a beteg folyamatosan elviselhetetlen fájdalmat érez, és gyakori a lábak zsibbadása, elérzéketlenedése. A műtétet legjobb megelőzni vagy elkerülni, mert utána már csökkenni fog a gerinc mozgathatósága.
Most pedig nézzük meg, hogy milyen ászanákat javasol B.K.S Iyengar a porckorongok rendellenes elhelyezkedésére: Egyrésztaz álló pózókat, másrészt az előrehajlásokat is javasolja. Egy csomó hátrahajlítást is javasol, plusz a fordított pózokat és a parighászanát (oldalra hajlítás). Még a képen látható dvipada-viparíta-dandászanát is javasolja, de szerintem azért ez meggondolandó :-) Gerinc-csavaró gyakorlatot nem ír. Én azért hozzátenném, hogy ezeket a gyakorlatokat is az illető állapotának figyelembe vételével kell módosítani. Némileg más megközelítést képvisel Roger Cole, aki szintén Iyengar-oktató, de modernebb felfogással kezeli a porckorong-sérv ügyét.
Nyilván Iyengar-oktató lévén, egy csomó segédeszköz használatát javasolja, amit szerintem néha túlerőltetnek az Iyengar-jógában. De egy pár közülük hasznos lehet némelyik póznál. Érdekes módon ő éppen a gyengéd csavarást emeli ki, mint terápiás gyakorlatot. Általános tanácsként azt javasolja, hogy ne dőljünk előre 90 foknál élesebb szögben. Kerüljük az ülve végzett előrehajlításokat, ha pedig bármely gyakorlat végzése közben fájdalmat, bizsergést, zsibbadást stb. tapasztalunk, akkor abba kell hagyni.
A következő pózokaz javasolja: Savászana alátámasztott térdekkel, feltámasztott lábakkal. Javasolja a csavarós Marícsjászanát és a Bharadvádzsászanát, az álló pózoknál a Vírabhadrászana B-t, a trikónászanát és a pársvakónászanát, a felfelé néző kutyát, a szúpta-pádángusthászanát és a bálászanát is. Természetesen mindegyiket segédeszközökkel módosítva.
Ezekből nekem az következik, hogy a gerinc összes mozgását végezehtjük óvatosan (hátrahajlítás, oldalra hajlítás, csavarás és legfőképpen hosszanti nyújtás), viszont az előrehajlítás (domoborítás) csak enyhén, blászanában végezhető. A többi előrehajlító póznál a medencét kell billenteni, és a keresztcsont síkjánál lejjebb nem szabad hajlítani a gerincet, mivel ez megterheli az L5 és a keresztcsont közötti porckorongot. A holnapi bejegyzésben arról fogok írni, hogy miképpen kell helyesen gyakorolni az Astanga 1. sorozatot, hogy ne tegyük tönkre a gerincünket.
1 megjegyzés:
Kedves Gauranga!
Ödülök, hogy megtaláltam ezt a bejegyzést.
Egy évig rendszeresen jártam az Atmába agnira és astangára. Már előzőleg voltak alkalmanként derkfájós időszakaim, ami gyorsan el is múlt, de igazából nem jártam utána, hogy mi az és ebből lett a baj. Egy hete kiszakadt gerincssérvvel kórházba kerültem, és azóta teljes dilemmába vagyok.
Nem hiszem, hogy a jóga miatt van, mivel, amikor nyáron megfájtult a derekam (akkor még nem tudtam, hogy ez sérv) hátrahajlításokkal nagyon sokat segítettem rajta, s egy hónap után már tudtam rendesen járni agnira (astangára márnem mertem mert az előrehajlítások nem mentek túl jól).
Viszont egy hétig nem jógáztam, ellenben sokat álltam, és a kiszakadt sérv lett a vége. Mivel 29 éves vagyok az orvosok teljesen meg voltak rökönyödve, hogy hogyan sikerült ezt összehozni, persze senki egy szóval nem mondta, hogy a jóga lenne az oka. Mivel a csigolyák közötti rés (L4-L5) nem szűkebb, és a hátizomzatom is teljesen jól ki van dolgozva az agni miatt ezért gondolom hogy a jógának köszönhetem, hogy végül műtét nélkül megúsztam.
De nem értem hogyan jöhetett ki ilyen súlyos sérv. Egészségesen élek, szinte kizárólag vegánul étkezem, nem dohányzom, nagyon ritkán iszom, rendszeresen jógáztam. Viszont ülő munkát végzem, egy iszonyat stresszes munkahelyen. A sérvnek talán több volt a lelki oka, mint a fizikai ami méginkább megnehezíti számomra a megértését, mert az orvosok is kitárják a kezüket ha kérdezek.
Viszont a problémám, az, hogy hova tovább? Nem szeretném abbahagyni a jógát, viszont nem ismerek olyan rendszert ami kifejezetten a sérveseken segít? Mikortol ajánlott hogy újra elkezdjem az agnit, és tudok-e egyáltalán valaha astangázni? Nagyon megköszönném, ha lenne valamilyen tanácsod!
Köszi!
Zsófi
Megjegyzés küldése