"A "jóga" egy szanszkrit szó, ami India eredeti irodalmi és filozófiai nyelve. A szó a "yuj" tőből ered, aminek két hagyományos, kiegészítő jelentése ismert. Az első: "összehozni két dolgot, hogy találkozhassanak, egyesülhessenek." A második jelentés: "összhangba hozni az elmét". A legegyszerűbb példa a hétköznapi életből az autóvezetés. Nyomjuk a gázpedált, tekerjük a kormányt, miközben (remélhetőleg) a forgalomra és a körülöttünk lévő gyalogosokra koncentrálunk. Különböző mozdulatok találkoznak és összhangba hozzuk őket a figyelmünkkel. A világbajnok autóversenyzők valószínűleg azok között vannak, akiknek ismerősek a "jógában levés" pillanatai, még ha esetleg nem is így hívják.
Egy másik jelentés mág fontosabb lehet: "elérni egy pontot, ahol még nem voltunk korábban." Az, ami jelen pillanatban lehetetlennek tűnik, lehetségessé válik a jóga által. Ma a földön ülve alig tudom kinyújtani a lábaimat magam előtt. Néhány hét gyakorlás után nem csak arra leszek képes, hogy egyenesen üljek, hanem arra is, könnyedén előre tudjak hajolni, és egyenes térdekkel elérjem a lábujjaimat. Fokozatosan a lehetetlen dolgok is lehetségessé válnak.
A legmélyebb szinten mindezek a jelentések önmaguk is összetalálkoznak. Az apám tanításainak forrását, és a jóga lényegét a nagy indiai bölcs, Patandzsali több, mint kétezer éve ebben a velős definícióban határozta meg:
A jóga az a képesség, hogy az elmét kizárólagosan ráirányítsuk egy tárgyra és minden eltérülés nélkül fenntartsuk ezt az irányt.
A "tárgy" lehet valami kézzel fogható dolog, mint egy műalkotás, vagy olyan dinamikus, mint a futó versenye, vagy absztrakt, mint egy matematikai képlet. vagy lehet olyan személyes és bensőséges is valaki számára, mint annak a kérdésnek a felvetése, hogy "ki vagyok én?", vagy pedig olyan transzcendens, mint "az Úrral való egyesülés", tekintsük Őt akár egy névvel rendelkező Istennek, akár a név nélküli igazságnak."
Eddig az idézet, most néhány saját gondolat. Sok vita van arról, hogy lehet-e az ászanák végzése közben, főleg egy dinamikus gyakorlás közben meditálni. Véleményem szerint lehet, és az astanga rendszernek éppen ez a lényege, a "mozgó meditáció" Ráadásul az egymás utáni sorozatok újabb és újabb kihívásokkal bombázzák a gyakorlót, ha esetleg az egyes-kettesben már kezdené "profin" érezni magát az ember, és az elmének lehetősége lenne elkalandozni. Szerintem, ha valaki megtanul a legnehezebb ászanák végzése közepette is a jóga állapotában lenni, akkor bármilyen más élethelyzetben is könnyebben fog menni, sőt, a halál pillanatában is. Szóval érdemes odafigyelni, hogy mennyire vándorol az elménk gyakorlás közben, és arra is figyelni egy kicsit, nem csak az ászanára és a légzésre, bár e kettő automatikusan segíti az elme kontrollálását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése