atha bhrámarí:
végád ghósam púrakam bhringanádam
bhringínádam récsakam manda-mandam
jógíndránám évam abhjásza-jógács
csitté dzsátá kácsid ánanda-lílá /68/
Ha erőteljesen szívjuk be a levegőt, és a méh zümmögéséhez hasonló hangot adunk ki, és lassan kilélegezve szintén ugyanezt a hangot, akkor ez a gyakorlás eksztázist eredményez a legkiválóbb jógik elméjében.
atha múrccshá:
púrakánté gádhataram bahdvá dzsálandharam sanaih
récsajén múrccshanákhjéjam manó-múrccshá szukha-pradá /69/
A belégzés után szilárdan zárjuk le a légcsövet a dzsálandhára-bandha segítségével, és lassan engedjük ki a levegőt. ezt a pránájámát múrccshának nevezzük, mert az elme ájulását és örömöt okoz.
A légzésvissztartást és a kilégzést hátrahajtott fejjel kell csinálni ahhoz, hogy a kívánt hatást tapasztalni tudjuk.
atha pláviní:
antah-pravartitódára-márutá-púritódarah
pajaszja-gádhé 'pi szukhát plavaté padmapatravat /70/
Amikor a gyomrot megtöltjük levegővel, és így a test belsejét minél jobban megtöltjük levegővel, akkor a test a legmélyebb vízben is lebeg, mint egy lótuszvirág szirma.
A pláviní pránajámában belégzésnél kitoljuk a hasfalat, hogy a rekeszizom maximálisan elmozdulhasson lefelé. Ekkor a tüdő vitálkapacitását maximálisan kihasználva visszatartjuk a levegőt, és a levegő felhajtóereje miatt a vízben hanyatt fekve lebegni tudunk.
pránájámasz tridhá próktó récsaka-púraka-kumbhakaih
szahitah kévalas cséti kumbhakó dvividhó matah /71/
Ha a púrakát (belégzést), récsakát (kilégzést), és kumbhakát (légzésvisszatartást) vesszük figyelembe, akkor háromféle pránájáma létezik, de ha a belégzést és a kilégzést, valamint ezek hiányát vesszük figyelembe, akkor igazából csak kétféle pránájáma létezik: szahita (kilégzéssel és belégzéssel együtt végzett) és kévala (egymagában álló).
A pránájámák között a következő kategóriákat különíthetjük el: légzésszünet nélküli pránájáma és légzésszünettel végzett pránájáma. Az utóbbin belül létezik szamavritti és viszamavritti pránájáma is. Az elsőben a belégzés, a kilégzés és a visszatartás azonos hosszúságú, míg az utóbbiban a kilégzés, illetve a légzésvisszatartás hosszabb, mint a belégzés. Mindezek a szahita pránájámába tartoznak, amelyben van belégzés és kilégzés. A kévala kumbhaka pránájáma viszont mindezek fölött áll, mivel ebben nincs belégzés és kilégzés, csak légzésvisszatartás.
jávat kévala-sziddhih szját szahitam távad abhjaszét
récsakam púrakam muktvá szukham jad váju-dháranam /72/
Addig kell folytatni a szahita gyakorlását, amíg a kévalában el nem érjük a sikert. Ez utóbbi azt jelenti, hogy természetesen tartjuk vissza a levegőt, récska és púraka nélkül.
A kévala pránájáma egy spontán folyamat, amely a belégzés és kilégzés kontrollálásának eredményeképpen jön létre. Nem az a lényege, hogy erőnek erejével visszatartjuk a levegőt, hanem az, hogy a kilégzések és belégzések közötti szünetek természetes módon megnyúlnak.
pránájámó 'jam itjuktah sza vai kévala-kumbhakah
kumbhaké kévalé sziddhé récsaka-púraka-vardzsité /73/
Amikor a pránájáma gyakorlásában eljutunk oda, hogy sikeresen tudjuk végezni récsaka és púraka nélkül, akkor nevezzük kévala kumbhakának.
na taszja durlabham kincsit trísu lókésu vidjaté
saktah kévala-kumbhéna jathéstam váju-dháranát /74/
Semmi sincs a három világban amit nehezen tudna elérni az, aki képes visszatartani a levegőt, ahogy és amikor akarja, a kévala kumbhaka segítségével.
rádzsa-jóga-padam csápi labhaté nátra szamsajah
kumbhakát kundalí-bódhah kundalí-bódható bhavét /75/
Kétségtelenül eléri a rádzsa-jóga állapotát. A kumbhaka által felébred a Kundaliní, és amikor felébred, a szusumná megtisztul a szennyeződésektől.
anargalá szusumná csa hatha-sziddhis csa dzsájaté
hatham viná rádzsa-jógó rádzsajógam viná hathah
na sziddhjati tató jugmam ánispattéh szamabhjaszét /76/
Nem lehet sikert elérni a rádzsa-jógában a hatha-jóga nélkül; és nem lehet sikert elérni a hatha-jógában a rádzsa-jóga nélkül. Ezért mindkettőt alaposan kell gyakorolni, amíg a sikert el nem érjük.
kumbhaka-prána-ródhánté kurjács csittam nirásrajam
évam abhjásza-jógéna rádzsa-jóga-padam vradzsét /77/
A kumbhaka befejeztével az elmét nyugalomba kell helyezni. Ha ilyen módon gyakorolunk, akkor elérjük a rádzsa-jóga helyzetét.
vapuh krisatvam vadané praszannatá náda-szphutatvam najané szunirmalé
arógatá bindu-dzsajó 'gnidípanam nádí-visuddhir hatha-jóga-laksanam /78/
Amikor a test karcsú, az arc elégedettséget sugároz, megnyilvánul a belső hang, a szemek tiszták, a test egészséges és képesek vagyunk uralkodni a magunk fölött, és az étvágy növekszik, akkor tudnunk kell, hogy a nádík megtisztultak, és elértük a sikert a hatha-jógában.
Vége a második fejezetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése