Az igaz, hogy aki lelkiismeretesen gyakorolja az ászanákat, az könnyebben, természetesebben képes lemondani ezekről a függőségekről, mivel a rendszeres gyakorlás már eleve egy szabályozott keretet ad az életünknek. de azért ne becsüljük le az elme erejét! Az erkölcsi tiltások és előírások pontosan azért léteznek, hogy szabályok közé tudjuk szorítani az elménket, amely olyan, mint egy kisgyerek - meg kell határozni a számára, hogy mit szabad és mit nem. A büntetéstől való félelem és a bűntudat is pontosan ezt a célt szolgálja. Éppen ezért nem képmutatás és önbecsapás az, ha valaki őszintén és komolyan törekszik arra, hogy a jóga erkölcsi előírásait is kövesse, és ne takarózzon azzal, hogy "az majd úgyis jön magától".
A napokban a Facebook-on és emailben kaptam meghívókat jógás bulikba. Az egyik stúdió megnyitójára sört és bort lehetett vinni a tulajdonos bátorítására (biztos ő maga sajnálta rá a pénzt, de szívesen sommelierkedne), a másik stúdió Mikulás-partyján vízizpipa-sarok várta a sejtelmes ködbe burkolózni vágyó himalájai szádhu-utánzatokat. Amikor felszólamlottam ezek ellen a Facebook-on, egyesek még nekem is estek, hogy hát a party az party, nem?
Nos, engedtessék meg nekem, hogy még egyszer ismertessem az elképzeléseimet arról, hogy mi lenne az ildomos életforma egy jógaoktató számára, és mit kellene képviselnie a tanítványai előtt. nyilván azt, amit ő maga is gyakorol, mert az nem hat túl hitelesnek, ha cigivel a szájában, kitágult pupillával és vodkanaranccsal a kezében bátorítja őket a józan és mértékeltes életre. Nos, akkor lássuk. Az ideális jógaoktató legyen józan, kerülje a alkohol és drogok fogyasztását, valamint a dohányzást. Legyen vegetáriánus, és ne játsszon szerencsejátékot. Érdekes, hogy mostanában pont a Szerencsejáték Zrt folytat reklámhadjáratot a játékfüggőség ellen. Az sem túlzottan szimpatikus, ha a tanár minduntalan randizni hívja a tanítványait. Lehetőleg legyen monogám típus, még jobb, ha házas, vagyis a partnerkapcsolatában a felelősség vállalásával is példát mutat.
Elfogadható, ha valaki nem tudja mindezeket száz százalékban egyből követni De legalább őszintén törekedjen rá, mutasson felfelé ívelő tendenciát, és képviselje ezt az értékrendet. Következésképpen, ha egy ilyen jógaoktató bulit szervez a jógastúdiójában, akkor evidens, hogy ott nem lesz alkohol, fű, vízipipa, állati hulladarabok és pucérkodás. Ez pedig úgy jön ide, hogy voltak már kísérletek a meztelen jóga bevezetésére hazánkban is. Megint csak úgy gondolom, a jógának nem ezt kellene képviselnie. Láttam én már elég pucér pasit meg nyanyát az Omszki-tó partján, nem is viszem arra sétálni a gyereket nyáron.
Az embereknek nem kell mindenáron lehetőséget biztosítani arra, hogy megtalálják a rosszat, mert azt anélkül is megteszik. Alkoholizálni, révülni meg húst zabálni bármilyen buliban tudnak, egy jógás buliban inkább a spirituális rezgéseket kéne kidomborítani. A probléma abban rejlik, hogy azokat az embereket, akik biológiailag elérték a 18 éves kort, automatikusan tudatilag is felnőtt emberként kezeljük, és rájuk bízzuk, hogy mit választanak, a helyes vagy a helytelen dolgokat. Az eredmény azonban az akaratgyenge lúzerek tömkelege, akik mindenki mást hibáztatnak a kudarcaikért és szenvedésükért, mert a világ sohasem tanította meg őket arra, hogy felelősséget vállaljanak a döntéseikért, és sohasem védte meg őket a legnagyobb ellenségüktől a saját kontrollálatlan elméjüktől.
A jóga arról szól, hogyan tudjuk ezt a legnagyobb ellenséget a legjobb barátunkká tenni, de ne felejtsük el, hogy az elme makacs és erős, ezért előbb be kell törni, és csak utána lehet idomítani. Ha az oroszlánidomár nem tartana fegyelmet és nem tartaná félelemben az állatokat, akkor elképzelhető, hogy hamar vége szakadna a pályafutásának.
6 megjegyzés:
„A probléma abban rejlik, hogy azokat az embereket, akik biológiailag elérték a 18 éves kort, automatikusan tudatilag is felnőtt emberként kezeljük, és rájuk bízzuk, hogy mit választanak, a helyes vagy a helytelen dolgokat.”
Még szerencse, hogy itt vagy nekünk egyetlen metsző fénysugárként az „ungarisi jóga” sötét éjszakájában, és tiszta szellemi pelenkát adsz a tévelygő bűnös lelkekre. :D
Amúgy meg hitelesebb lenne ez a moralizálás, ha nem fűződne anyagi érdeked a konkurens stúdiók fikázásához. Mi lenne, ha a jógaceleb pózolás és a védikus győzikesó helyett megpróbálnál a saját emberi és szakmai értékeid alapján érvényesülni? :)
Csodálatos szép komment. Az első dolog, ami szemet szúr, az aláírás hiánya. Kettőnk között az a különbség, hogy én nyíltan, nevesítve vállalom az értékrendemet, és kiállok mellette, akkor is, ha ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését. Te pedig a jól bevált ungarisi "láthatatlan lapos sumák" szerepét játszod. Találgathatnám, hogy milyen érdeked fűződik az ilyen jellegű megjegyzések bepötyögéséhez, de nem fogom, mert nem érdekel. Nekem az egész hozzáfűzésedből az jött le, hogy kénytelen-kelletlen beismerted - igazam van, bármilyen érdekből is kardoskodok az erkölcsi szabályok betartása mellett. Mellesleg ha valaki hajlandó hitelesen képviselni a jógahagyomány értékrendjét, én nagyon szívesen tapsolok is mellé. Nem tudom, nem kerülte-e el a figyelmedet, hogy benne voltam a Jógafesztivál 2010 főszervezői gárdájában, ahol minden stúdiónak igazságosan adtunk esélyt a bemutatkozásra, és rábíztuk a közönségre, hogy értékelje az oktatókat. Szóval nem bántom én a konkurenciát, ha nem érzem úgy, hogy égetik a szakmát és félrevezetik az embereket.
Kedves Gauranga!
Egyetértek Veled abban, hogy egy jógatanár és egy jógastúdió ne propagálja a dohányzás, alkoholfogyasztás, stb bármely formáját és ne is adjon helyszínt ezeknek, illetve ne csináljon úgy, mintha ezekkel nem lenne az égvilágon semmi baj. Hiszen ez azt mutatja, hogy a szóban forgó jógaoktató (stúdió) nem tette magáévá, mélyen és belülről, felismerés szintjén, hogy NINCS SZÜKSÉGE ezekre a függőségekre illetve testet és elmét károsító dolgokra, és hogy NEM KÍVÁNJA rombolni a szervezetét, csakis építeni.
Amíg ez nem belülről jön, amíg ez nem egyértelmű valaki számára, hanem tiltani kell tőle magunkat, addig fennáll az elfojtás veszélye, az pedig előbb-utóbb felszínre tör, és akkor ott kő kövön nem marad.
A jógatanár/stúdió akkor hiteles, ha az elvei nem magára erőltetett tiltások, hanem mélyen beépült erkölcsi normák. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tanítványoknak sem szabályokat akar előírni, hanem arra törekszik, hogy megértsék, MIÉRT nem kéne inni, dohányozni, húst enni, függeni, stb. hogy aztán fel se merüljön bennük, hogy ezeket megtegyék.
Én azt az elvet szeretem követni a jógában, hogy bánj magaddal úgy, ahogy egy gyerekkel bánnál: szeretettel és türelemmel. Szerintem az elme nem betörni való vadló és nem ostorozni való oroszlán, hanem nevelni való gyerek. A félelem/félelemben tartás nem vezet semmi jóra, se emberekkel, se állatokkal, se az elmével. (Egyébként az állatokkal való bánásban is terjednek az erőszakmentes módszerek, pl a lovaknál Monty Roberts erőszakmentes módszere...)
"Névtelen" megjegyzésére nem szeretnék reagálni, mert nem mond semmi érdemlegeset és sajnálom, hogy Neked hivatalból muszáj reagálni rá. Micsoda remek alkalom arra, hogy a türelmet és az elfogadást gyakorold :-) Egyébként azt megmosolyogtam, hogy Névtelen úgy beszél a jógastúdiók egymás közötti "versengéséről", mintha csilliárdos bizniszről lenne itt szó :-) ami csakis azon áll vagy bukik, hogy jól forgatod-e a szavakat a blogodon...
Namaszte,
Varga Judit
Köszi Judit.
Én is jobban értékelem a konstruktív tartalmú és NEVESÍTETT kommenteket. Az midig elismerésre méltó, ha valaki képes letenni valamit az asztalra, valamit adni másoknak. Amúgy nem hiszem, hogy sikerülne az elmét megfélemlíteni :-) Én inkább azért hasonlítottam az oroszlánhoz, mert hihetetlenül erős. Ha megfelelő dolgokkal táplálod és jól kifárasztod, akkor könnyebben eléred a célt, mintha bünteted, mert az előbb-utóbb nagyon frusztrálttá fog tenni. Az elfojtás valóban nem jó, az elmét tisztítani kell a lelki gyakorlatok segítségével.
Gábor, Ön miért ilyen érzékeny? A csípős és provokatív kritikát csak akkor szereti, ha Ön adhatja? Visszafelé már nem olyan jó dolog? :)
Ami meg a névtelenséget illeti: hol volt ez az igazságérzete akkor, amikor az egyik lelki társa többször is névtelenül letrollozta egy volt vitapartnerét? Akinek szerintem semmi kivetnivaló nem volt a stílusában, az egyedüli bűne az volt, hogy nem értett egyet önnel?
Hol van a lapos sumákság elleni igazságérzete akkor, amikor Ön utólag szerkesztgeti a blog- és facebookos bejegyzéseket, mindenféle jelzés vagy bocsánatkérés nélkül (lásd például a homoszexuálisokról írt gyöngyszemét)? Vagy a Vy elleni Facebookos (utólag szintén manipulált) thread? Meddig tartana ilyenkor leírnia annyit, hogy bocs, gyerekek, emberből vagyunk, elszabadultak az indulatok, elnézést, ha megbántottunk valakit, töröltük stb.?
Ki is égeti akkor a jógát és a Krisna-tudatot?
Ami pedig a konkrét témát illeti: nem hiszem, hogy Ön egyszemélyben kompetens lenne önjelölt messiásként kinyilatkoztatni, hogy mi a helyes, helytelen, bűn stb. Az, hogy ki milyen tanítót, irányzatot, előírásokat követ, azt leginkább úgy nevezik, hogy HIT, mivel erre vonatkozóan nincsenek objektív törvények. Épp ezért a konstruktivitás jegyében csak Manoráma gondolatait tudom megismételni, és kérem, hogy legalább a legalapvetőbb etikai/társadalmi normákat tartsa be, és tartsa tiszteletben mások véleményét és meggyőződését.
Ghettoblaster
Kedves Ghettoblaster! Bárkit is takarjon ez a név, mert úgy érzem, hogy egy nickname publikálása arc nélkül, személyiség nélkül nem sokkal több, mint amit Vajrayogi felvállalt önmagával kapcsolatban. Én nem sértődöm meg az ilyen jellegű megnyilvánulásokon, de azokat tényleg törlöm, amik SZERINTEM kulturálatlan formában történnek.
Nyilván azért írok blogot, mert van mondanivalóm, azokkal ellentétben, akiknek nincs. Ugyanis mindeki megteheti, hogy megírja a véleményét rólam a saját blogjában, még csak tiltakozni sem fogok, nemhogy azt követelni, hogy törölje. De ebben a blogban én vagyok a házigazda, és az arculatát én határozom meg. Ha észreveszed, sok megnyilvánulást megengedek, de azért nem mindent.
Az se nagyon érdekel, hogy ki mit kezd a véleményemmel, amit mellesleg hiteles forrásokra alapozok, és nem gyártok filozófiát például ahhoz, hogy a marihuána használata miképpen visz közelebb a szamádhihoz. Engedtessék ez meg nekem, ha lehet, legalább a saját blogomban.
Ha pedig valakinek csak arra futja az ékesszólásából, hogy rámpirítson: "Ejnye, ejnye, Gauranga, már megint olyan témát böködsz, ami másokat zavar, miért nem fogod inkább be?" Akkor engedtessék meg nekem, hogy tegyek a véleményére. Ebben az országban az emberekbe bele van nevelve az, hogy kussolni kell, és ha valaki ezt nem tartja be, akkor az már rendbontó, mert félelmet kelt másokban. Szóval aki felháborodik a témákon, amiket előhozok, annak érdemes először önmagába pillantania, hogy miért is fogja el a pánikroham, és miért akarja mindenáron belém fojtani a szót?
Nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül szentírás és Abszolút Igazság minden egyes szó, amit elmondok, de jelen pillanatban ez a megértésem, a meggyőződésem. Sok mindenből fakadhat, a hitemből, a tapasztalataimból, a benyomásokból, amik érnek nap mint nap. Ahhoz, hogy valaki hasznot kapjon abból, amit írok, nyilván az olvasónak is érettnek kell lennie. Egy régi bengáli közmondás szerint ha egy ostoba embert oktatni próbálsz, az felháborodik és neked megy. Úgyhogy néha ilyenkor szerintem a kommentátorok minősítik le eleve magukat a megnyilvánulásaikkal, dehát ezt minden kedves olvasónak a maga joga eldönteni, hogy kivel ért egyet, kit szeret, kit nem. Én mindenkit szeretek, és mindenkit el tudok fogadni olynnak, amilyen lenni akar, ám ez nem azt jelenti, hogy mindenki goldolataival és megnyilvánulásaival egyetértek.
És természetesen emberből vagyok, és tévedni is szoktam, néha ezt be is ismerem talán. Ha valakinek túl paprikás a blogom, nem kötelező olvasni, gyertek vissza tíz év múlva, akkor talán már letisztultabb lesz a stílusom. Addig is elnézést kérek azoktól, akiknek sót hintettem a nyílt sebeikbe, amiket maguknak okoztak. De a só összehúzza és fertőtleníti a sebet, hiába sziszegünk.
Megjegyzés küldése