A gerinc mozgathatósága

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"A gerinc mozgathatósága

Az ágyéki gerinc-szakasz (L1-L5) strukturálisan alkalmatlan a csavarásra a csigolyatüskék elhelyezkedése miatt. Bár az ágyéki szakaszon korlátozott a csavaró mozgás lehetősége, az előre- és hátrahajlításban nagy mértékben részt tud venni. Ehhez képest a háti gerincszakaszban (T1-T11) a csigolyák közötti ízesülések sok forgatást tesznek lehetővé, de kevés előre- vagy hátrahajlítást. A hajlítást a bordáknak a csigolyatestekhez történő közvetlen kapcsolódása is akadályozza. (A tizenkét pár borda a tizenkét háti csigolyához kapcsolódik)."

A fentiekből két dolgot lehet leszűrni. Az egyik, amit Zsuzska is mondott a Bhaktin, hogy nem jó egyszerre hátrahajítani és csavarni a gerincet. Ez főleg az ágyéki szakasz porckorongjait terheli le szélsőségesen, és nagyon hajlékonynak kell lennie az egész gerincnek, hogy ezt veszélytelenül meg tudd csinálni. Szerencsére nem is ismerek ilyen ászanát a jógában. A másik konklúzió, amivel például a sáskapóznál találkozunk, hogy a két lapocka közé eső háti szakaszt a legnehezebb nyitni a teljes hátrahajlításokhoz. Legalábbis én ezt tapasztalom. A sáskában a derék viszonylag könnyen hátrahajlik, és a nyak is, de a háti szakasszal gondok lehetnek. Itt az egyetlen megoldás, hogy a vállnyitással és a lapockák hátrahúzásával kompenzáljuk a bordakosár kötött struktúrájából fakadó hátrányokat. Emellett a jó hátarahajlító képességűek sokat hozzá tudnak tenni még csípőből is, mivel a csípőízület elülső szalagjai jól nyújthatók. Egy teljes hátrahajlítás jól néz ki, de fontos megértenünk, hogy a fokok eloszlanak a vállízület, a derék, és a csípő között, és amint mondtam, még nyakból és a lapockákból is hozzátehetünk valamennyit.

Csavarásnál a vállakat és a mellkast kell forgatni főleg. A csípőt nem szabad belefordítani, mert akkor a teljes csavarás szöge lecsökken. Éppen ezért például a parivritta trikónászana és parivritta pársvakónászana esetében a csípők vízszintesen kell, hogy elhelyezkedjenek, és merőlegesen a matrac hosszanti középvonalára. Ha leejtjük vagy hátul hagyjuk a hátul lévő lábunk csípőjét, akkor a csavarást nem tudjuk teljesen egyenes gerinccel végrehajtani. Ehhez még hozzájön az, hogy többet tudunk csavarni (vagy éppen hajlítani a hátrahajlító pózoknál), ha közben teljesen meg is nyújtjuk a gerincet vagyis növeljük a távolságot a csigolyák között. Tehát a fejtető irányába is kell nyújtózkodni ezeknél az átfordított pózoknál.

A trikónászanák nevéről és terápiás hatásaikról még nem tettünk említést. A "trikónászana" azt jelenti, hogy háromszög-tartás. Én itt én nem a két láb és a föld között bezárt háromszögre asszociálok elsősorban, hanem inkább a három irányba kifejtett erő ugrik be: A gerincet hosszában nyújtjuk a fejtető és a farokcsont irányába, ez egy tengely. A karokat nyújtjuk két irányba, ez a vállakkal együtt egy másik tengely. És végül a harmadik tengely a talpak által kifejtett nyomásból adódik, mintha egy gerendán állnánk. Ez az utthita ("megnyújtott") és a parviritta ("átfordított") póz esetében is érvényes.

Lino Miele könyvében a következő terápiás hatásokat társítja ezekhez az ászanákhoz: Csökkentik a háj-lerakódást a derék körül, erősítik a hátat, csípőket és a lábakat. Ha a vázrendszerben torzulások (kifózis, lordózis, tyúkmell, szkoliózis, váll- vagy csípőízület torzulása) vannak, segít azokat kijavítani. Javul az emésztés, megszűnik a székrekedés, és megszűnnek a légzési nehézségek és légzőszervi problémák. A torok betegségeit megelőzik és javítják is ezek a pózok. Tonizálják az idegrendszert és megerősítik a gerincvelőt, a gerincoszlopot.