"A fejünket a felemelt kar felé fordítjuk, a kar mentén a tenyérre emelve a tekintetet, anélkül, hogy kitekernénk a nyakunkat. Ha az eddigi összes utasítást betartottuk, akkor az arcunk nyugodt örömöt fog sugározni. Ha az arcunkon erőlködés, feszültség, vagy igyekvés látszik, akkor elképzelhető, hogy beleestünk a póz valamely szélsőségébe, és ideje visszavonulót fújni.
Ha elértük a finom egyensúlyt az összes résztvevő izomban, az szabadságot, könnyedséget és belső csendet fog teremteni. Ez a jóga. A pársvakónászana remek taneszköz arra, hogy megtanuljuk elfogadni és kiegyensúlyozni az ellentéteket, mint ahogy sok más póz is. Az álló pózok összetettsége különösen igényli az egyidejű figyelmet minden irányba. Ahogy Sankara mondja: "A valódi ászana a Brahmanon történő spontán meditációhoz vezet."
Csak azután, miután az erőfeszítést, amely a helyes pózba juttatott bennünket 8és nem a tökéletes pózba, mert minden, ami tökéletes, az statikus, és ezért halott) természetében üresnek tekintjük, tapasztalható meg a csend és könnyedség pillanata, ami maga a póz.
Tríni: Belégzésre emelkedjünk vissza a középső helyzetbe.
Csatvári: Kilégzésre ismételjük meg a pózt a bal oldalra is.
Pancsa: belégzésre térjünk vissza középre.
Serratus anterior: Az elülső fűrészizom a bordák elülső oldalán ered és hátul a lapockák alatt végződik. A lapockák belső, gerinchez közelebb eső oldalához kapcsolódik. Amikor összehúzódik, kifelé, oldalra húzza a lapockákat, és így kiszélesíti a szív mögötti területet. Ez a hatás kiemelt fontosságú. A fűrészizom a sírsászana, úrdhva-dhanurászana és a kézenállás alatt is erőteljesen összehúzódik. A csaturanga dandászanával a kis mellizommal működik együtt, de a vállöv elsődleges mozgatója a lefelé néző kutya póz felvételénél, illetve az ülő pózokból történő hátraugrás esetén is. A mellkas kiemelése az álló pózokban gyakran azáltal történik, hogy a szívünk mögötti területet összehúzzuk. Ezt a tevékenységet a romboid izom végzi. Energetikailag lezárást és megkeményedést képvisel, és az elülső fűrészizom aktiválásával ellensúlyozhatjuk."
Kommentek tőlem: Ez a kis elmélkedés a póz belső lényegéről nagyon helytálló, hiszen a jóga a fizikai síkról elindulva (amit Maehle nagyon részletes anatómiai elemzéssel is megvilágít), a Brahman, a lélek síkja felé tart. A helyes póz végrehajtása valójában egy kulcs, ami kinyitja ezt a tudatállapotot az elménkben. ha az elején nem fordítunk megfelelő figyelmet a póz anatómialag helyes végrehajtására, akkor a gyakorlásunk olyan lesz, mint a klimpírozás egy félrehangolt zongorán. Ha nem tartjuk a légzés ütemét, és nem koncentrálunk az uddzsájíra, az olyan, mintha összevissza kalapálnánk a zongora billentyűit. Ha nem tartjuk a bandhát, az olyan, mintha leszakadtak volna a zongora pedáljai. Ha pedig össze-vissza végezzük a pózokat és a vinyászákat, akkor a zenemű helyett csak kaotikus hangok fognak kijönni a zongorából. A lelket felszabadító élmény érdekében a gyakorlás minden aspektusára oda kell figyelni. Ekkor van csak esély arra, hogy megtapasztalhatjuk a belső csendet, a könnyedséget és a Brahmanon történő természetes meditációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése