Mindannyian örök, tökéletes és transzcendentális lelki lények vagyunk, amelyek boldogsággal teliek és mentesek a szenvedéstől. Amikor azonban a lélek az anyagi világba kerül, akkor a karma törvénye kezd el hatni rá. Ez azt jelenti, hogy minden egyes döntésééért, tettéért felelősséggel tartozik. A karma törvénye adott, azon nem tudunk változtatni, viszont szabad akarattal rendelkezünk, vagyis mi dönthetjük el, hogy milyen tetteket követünk el, és milyen visszahatást kapunk meg a döntésünk következtében.
A Bhagavad-gítá meghatározása szerint háromféle tett létezik: a karma, az akarma és a vikarma. Az első a Védák előírásaival összhangban végzett tettekre utal, ezeknek általában kedvező, pozitív visszahatásuk van. A második a lelki tettekre utal, amikor is a munkánk eredményét felajánljuk a Legfelsőbbnek. Az ilyen cselekvésnek nincs visszahatása, sőt, ha eleget gyakoroljuk, akkor az anyagi tetteink visszahatásától is megszabadít. A harmadik kategória a vikarma, vagyis olyan tettek, amelyeket nem szankcionálnak a Védák. Ezeket általában bűnös tetteknek tekinthetjük, és a visszahatásuk szenvedés, például betegség.
A jógát a tettek művészetének is nevezzük, mert azon kívül, hogy a testünkkel kapcsolatos tudatosságunk fejlődni fog, miközben gyakoroljuk, fokozatosan elsajátíthatjuk azt az életmódot, mentalitást, amivel jelentősen csökkenthetjük a saját szenvedésünket. Nyilván az életmód, a szokások, a táplálkozás és a személyes kapcsolataink mind hozzájárulhatnak a betegségeink kialakulásához, és az egészségünk fejlődéséhez is. tehát nem elég az, hogy lelkesen jógázunk, hanem az életünk többi aspektusát is tudatosítani.
Szóval a szenvedés oka nem a Punisher, hanem a saját bűnös tetteink :-) Az a szenvedés, amit a jógaórán átélünk, csupán a vezeklés, az emlékeztető arra, hogy mit toltunk el az életünkben! Ha nem lennének bűnös visszahatásaink, akkor fájdalom és szenvedés nélkül simán meg tudnánk csinálni az összes ászanát és közben az elménk olyan nyugodt és hűs lenne, mint a Mana-sarovara tó Tibetben :-)
A gyakorlás közben átélt szenvedés tehát szolgáljon emlékeztetőül arra, hogyan is kéne élnünk, és inspirációul ahhoz, hogy változtassunk az életünkön! Mindig a kevesebb szenvedés és a több boldogság irányába kell haladni, de természetesen a lustaságot könyörtelenül száműzni kell az életünkből, mert minden más szenvedésnek az a kútforrása! A gyakorlás sohasem lesz könnyű, de mindig egyre több és több örömmel és sikerélménnyel fog szolgálni, és a matracunkon egybeolvadva a légzéssel érezni fogjuk az univerzum összes lényének szívét egyszerre dobbanni a miénkkel.
Én csak segíteni tudok ebben a folyamatban, de akarnia mindenkinek magának kell. Akit büntetünk óra közben, az csak az egó és az elme. Ez utóbbit is inkább szelídítjük, mert ha sikerül, akkor a legjobb barátunk lesz. A test és a lélek pedig igazán hálásak minden egyes gyakorlásért, már amikor a partizás helyett a jógaórát választjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése