Az álom legyőzése

A Bhagavad-gítá 1.24-es versében Ardzsúnát Gudákésának nevezik, ami úgy fordítható: "az álom legyőzője". Az elme háromféle tudatállapotban képes lenni: ébrenlét, álom és mélyalvás. Elméletileg az ébrenlét a legtudatosabb a három közül, de egyrészt ebben az állapotban is sok olyan mentális folyamat zajlik, amit nem tudatosítunk (tudatalatti, vagy tudattalan folyamatok), másrészt az elme és az érzékek aktivitása miatt nehezebb befelé fordítani a figyelmünket. Ugyanebben a versben Krisnát Hrisikésának, vagyis az érzékek urának nevezik. A jóga nyolcfokú folyamatának segítségével az érzékeink és az életlevegő működésének tudatosítására, majd tudatos irányítására törekszünk. Mivel az érzékek működése kézzel foghatóbb, mint az elme működése (a cselekvés erőteljesebb, mint a puszta gondolkodás), a jógában sokat foglalkozunk az érzékek és a prána áramlásának irányításával, és csak utána jön az elme irányítása a meditációban, ami már nehezebb feladat. 


Amikor megtanuljuk irányítani az érzékeinket, akkor megismerhetjük Hrisíkésát, az érzékek urát. A jógafolyamatok közül a legtermészetesebb a bhakti-jóga, amikor az érzékeinket közvetlenül Krisna szolgálatában foglaljuk le, például a szent nevei éneklése által, és így az elménk is kapcsolatban kerül Vele. Mindenesetre térjünk vissza az álom legyőzéséhez. Az álom az a tudatállapot, amikor álmodunk, vagyis belsőleg tudatos élményeket élünk át, miközben az érzékeink tétlenek. Az álmok tartalmát, az álom állapotában bekövetkező tudati folyamatokat is tudjuk valamennyire szabályozni, főleg, ha gyakoroljuk. Mindazonáltal az alvás és az álom természeténél fogva az az állapot, amikor az intelligencia pihen, és a tudatalatti folyamatok előtérbe kerülnek. Az álmok analízise önmagában segíthet számos tudatalatti folyamat feltárásában. A hipnózis is hasonló irányított "álmodás", vagy akár egy vizualizációs gyakorlatra is mondhatjuk ugyanezt.


A Bhagavad-gítá versben egy másik értelmezése is van a Gudákésa kifejezésnek, éspedig a tudatlanság legyőzésére utal. A tudatlanság is jógikus szempontból a tudatosság hiányát jelenti, hiszen a lélek önragyogó és teljes tudással teli, csupán felszínre kell hoznunk a bennünk rejlő potenciált a jóga gyakorlása által. A tudatlanság legyőzése tehát nem kifejezetten egy olyan tanulási folyamatra utal, ami által kívülről visszük be a tudást a tudatunkba, hanem egy belső "megvilágosodási" folyamatról van szó, amelynek persze része lehet például a szentírások tanulmányozása. 


Az elme harmadik állapota a mélyalvás, vagyis az az állapot, amikor a tudatos működés tulajdonképpen megszűnik, és se külső, se belső élményünk nincs arról az időszakról, amit ebben a tudatállapotban töltünk. Ez az éjszaka nagy részére igaz. A totális tudatlanság állapota nagyon közel áll ehhez, viszont a szamádhi állapota is egy szempontból hasonlít rá. Ugyanakkor a szamádhit, vagy az önmegvalósított tudatállapotot turíjának, vagyis "negyedik"-nek nevezzük, mivel ebben a tudatállapotban az előző háromra érvényes korlátozottság, lokalizáció megszűnik, a jógi a teljes univerzális tudatosságot tapasztalja, és szerves kapcsolatot érez minden lény forrásával, Hrisíkésával.


Valójában a jógi, ha elérte a szamádhi állapotát, képes fenntartani ezt a magasabb rendű tudatosságot a három másik tudatállapotban is. Egyelőre a számunkra azonban még ez nagyon messze lehet. Addig is érdemes egy kicsit foglalkozni az alvás fiziológiás hatásaival. Amellett, hogy relaxálja az elmét (és ezt a  relaxáció tudatos gyakorlásával még jobban elősegíthetjük), a testet is pihenteti, amire intenzív ászana-gyakorlásnál igencsak szükség van. A testmozgás és a megfelelő táplálkozás biztosítja a jó alapanyagcserét, viszont ahhoz, hogy a tápanyagok be tudjanak épülni a szövetekbe, megfelelő éjszakai pihenésre van szükség, ugyanis eközben történik a másodlagos, sejtszintű anyagcsere. 


Az évek előrehaladtával az alvásigény természetesen lecsökken, és míg egy gyerek vagy serdülő esetében napi nyolc óra fölött lehet, 60-70 éves korban 4-5 óra alvás is elegendőnek bizonyul. Azt is hallottam, hogy a jóga lecsökkenti az alvásigényt, mivel hamarabb regenerálódnak a sejtek. Ezt mg nem tapasztaltam annyira közvetlenül saját magamon. Bizonyára azért, mert az alvás akkor a legpihentetőbb, ha megfelelő, rendszeres napirenddel hangoljuk össze. Ha minden nap máskor fekszünk és kelünk, és az alvással töltött órák száma is állandóan változik, akkor nem csak a felkelés fog gondot okozni, hanem egy idő múlva az elalvás is. Néhány tipp a pihentető alváshoz:


1. Feküdjünk minden nap ugyanakkor, lehetőleg minél korábban éjfél előtt, ugyanis az éjfél előtti órák sokkal hasznosabbak, mint a hajnaliak. 
2. Keljünk minél korábban, és ha lehet, jógázzunk inkább reggel, mint este. Egy intenzív esti astanga gyakorlás megnehezítheti az elalvást. 
3. Éljünk minél rendszeresebb életmódot az étkezés, munka, pihenés, gyakorlás stb. tekintetében, kerüljük a késő éjszakai partizást.
4. Késő este ne együnk nagy mennyiségű ételt, még ha éhséget is érzünk jóga után. 
5. Háton vagy oldalt fekve aludjunk, ne a hasunkon.
6. Elalvás előtt végezzünk egy savászana-relaxációt vagy jóganidrát.