"Anatómiai fókusz: a térdízület egy módosított zsanérízület. Ez azt jelenti, hogy csak egy síkban tud elmozdulni, de a térd lehetővé tesz némi csavarodást. A láb kinyújtását elsődlegesen a négyfejű (elülső) combizom hajtja végre, míg az elsődleges térdhajlító izmok, a hamstringek (hátsó combizmok), a sarkat a fenekünk felé emelik. De hogyha egy széken ülünk és megfeszítve tartjuk a combunkat, akkor észrevehetjük, hogy jobbra-balra tudjuk lengetni a lábunkat, és a sípcsontok követik a mozdulatot.
A térdízület összetett, mivel a sípcsont és a combcsont nem kapcsolódik össze olyan tökéletesen. A lábszárcsont alsó vége két, csontbütyöknek nevezett, lekerekített domborulatból áll, ami két kerékhez hasonlít, amelyek a sípcsont felső végén gördülnek és csúsznak. Ennek a mozdulatnak a kipárnázása és biztosítása érdekében a két csont között két félhold alakú porc (a mediális és laterális meniszkusz) fekszik. Ezeknek a funkciója hasonló a vonat síneihez, ahol a combcsont a vonat és a csontbütykök a kerekek. A különbség az, hogy a igazából követik a combcsont mozgását a gurulás és csúszás lehetővé tétele érdekében.
Ha nyomás alatt hirtelen kiegyenesítjük a lábunkat, akkor a meniszkuszok nem biztos, hogy elég hamar vissza tudnak húzódni, és összetörhetnek. Ha megpróbáljuk csavarni a térdízületet, és ugyanakkor ellenállás alatt kiegyenesíteni a lábunkat, akkor komoly károsodást okozhatunk, ami gyakran megtörténik egyes sportokban. A térdízületet sohasem szabad csavarni, miközben nyomás alatt van, vagy súlyt hordoz.
A szétszakadt meniszkusz nagyon lassan gyógyul, és az orvosok általában sebészi beavatkozást javasolnak, de sok esetben a meniszkusz-sérüléseket jógával is ki lehet kezelni 6-18 hónap alatt. A porcban nagyon kevés a véredény és ezért a tápanyag-ellátás is, ami szükséges a gyógyulási folyamathoz. A jóga gyorsítja a gyógyulást, mert a pózok és az átvezető mozdulatok, ha precízen hajtjuk végre őket, stimulálják a tápanyag-ellátást. Egy sérült térd meggyógyítása sok kitartást és türelmet igényel, és különösen figyelmes precizitást. Aki már dolgozott meniszkusz-sérüléssel, az tudja, hogy akár két fokos változás is a lábak pozíciójában az álló pózokban már elmozdíthatja a hatást a kényelem és gyógyulás felől a fájdalom és rosszabbodás felé.
A legtöbb térdprobléma azonban nem a porc-sérüléssel, hanem a keresztszalagok húzódásával kezdődik. A hátsó keresztszalag a megakadályozza, hogy a combcsont túlzottan előrecsússzon a sípcsonton, miközben az elülső keresztszalag a hátrafelé csúszást akadályozza meg. A sípcsonthoz való kötődésük alapján nevezték el őket elülső és hátsó keresztszalagnak. Ha a keresztszalagokat meghúzzuk, a térd túlzottan lazává és instabillá válik. Amikor a combcsont nem precízen csúszik a sípcsonton, akkor az a meniszkuszok kopásához vezet.
A keresztcsontok húzódása a térdek hiperextenziója következtében történik meg, vagyis amikor a térdet 180 fokon túl nyújtjuk. Az első és hátsó keresztszalag, valamint a térdvápa-izom gátolják a hiperextenziót, de megfelelő nyomás esetén mégis megtörténik. A térd folyamatos hiperextenziója fokozatosan meggyengíti és megterheli a keresztszalagokat.
A térd hiperextenzióját gyakran megfigyelhetjük a trikónászanában, különösen az arra hajlamos gyakorlók fogják ellazítani az izmaikat. Ha a térdet távolítjuk a padlótól, és izometrikusan feszítjük a hamstringet, akkor ellensúlyozni tudjuk ezt a hajlamot. A hamstringeket azáltal tudjuk megfeszíteni, hogy az elől lévő lábat a hátsó felé "vonszoljuk", húzzuk a földön. Persze a láb nem fog elmozdulni, mert rá vagyunk nehezedve, de az izmok, amelyeket arra használnánk - a hamstringek - meg fognak feszülni. Ezt a lényeges lépést minden pózban meg kell tenni, amelyben az elülső láb egyenes. Ha még mindig fájdalmat érzünk a térdben, akkor enyhén be kell hajlítani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése