Térdelő hősök

Egyik kedvenc pózom a második sorozatból a vátájanászana (ugró ló póz). Ebben a pózban az ember az egyik lábát féllótuszba teszi, és féltérdre ereszkedve a másik sarkához helyezi. A karjait átfonja, mint a saspózban, és nyújtózkodik fölfelé. A póz midig egy sor asszociációt indít el bennem. Gondolom, a póz szimbolikájában nem csak a földtől elrugaszkodó ló, hanem a lovas is benne van, kívülről egészen úgy néz ki, mint egy vágtató lovasszobor.


A középkorban a lovagokat is féltérdre ereszkedve avatták fel, és mindegyiknek hűséget kellett esküdnie a királyának és az egyháznak. Más szóval hősök voltak, de nem voltak függetlenek, engedelmességgel tartoztak a feletteseiknek. A térd, és a térdelés mindig is az alázattal kapcsolódott össze, régen még a keresztény templomokban is térdre ereszkedve imádkoztak az emberek. A mohamedán és hindu templomokról nem is beszélve, ahol az imádkozás során mindenki térdre borul, majd a fejét is a földre teszi.


A tegnapi, a térd anatómiájával kapcsolatos bejegyzés nyomán gondolkodtam el, illetve kerestem utána a térd-sérülések, térdfájdalom lelki okaira. Természetesen az alázat jött ki. Néhány foszlány egy internetes fórumról, ami megragadta a figyelmemet:


"A térd az alázattal van összefüggésben, nem véletlen van az, hogy az emberek térdre borulnak, ha imádkoznak. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen életterület az, ahol nincs Benned kellő mennyiségű alázat. Valakivel kapcsolatban? (...) Az alázat amiatt nincs meg bennünk, mert vagy alul, vagy túl értékeljük magunkat a valós értékeinkhez képest. Ha olyat vállalsz be, amire nem vagy képes, akkor túl értékelted a képességeidet, erődet, teherbírásodat, tehát nem jól értékeled magadat. (...) Alázatosnak lenni azt jelenti, hogy tudod a helyed, helyesen értékeled magad és elfogadod azt, ami vagy. (...) Az alázat azt jelenti hogy senki fölé nem helyezed magad és képes vagy bárki előtt meghajolni aki megérdemli."


Azt is szokták mondani, hogy akinek nehezen megy az előrehajlás, az nem eléggé alázatos, illetve, hogy a könnyen hátrahajló embereknek általában nagy az egójuk. A gerinccel kapcsolatban őszintén szólva nem vettem észre ilyen összefüggéseket, de még azt sem, hogy akinek hajlékony a gerince, az "gerinctelen" lenne. Azt viszont igen, hogy akinek általában minden ízülete merev, annak a mentalitása is merev szokott lenni, nehezen tud alkalmazkodni másokhoz, és az alázattal, elfogadással is gondjai vannak. A világ sokszor tükröt tart nekünk, és ha túlzottan felháborodunk azon, amit látunk, vagy bele se akarunk nézni, akkor agresszióval válaszolunk, össze akarjuk törni a tükröt. Vagyis arra a személyre támadunk, aki építő szándékkal mond rólunk kritikát. Természetesen az elismerést könnyebb befogadni, mint a javító szándékú kritikát, de azt is szokták mondani, hogy aki dicsér, az valójában az ellenséged,  mert könnyen büszkévé válhatsz tőle, míg aki kritizál, az a barátod, mert segít abban, hogy ráébredj a saját hiányosságaidra, és elkezdj dolgozni rajtuk.


Visszakanyarodva a térdhez, érdekes dolog az, hogy azokból lesznek a legnagyobb hősök, akik képesek meghódolni a felsőbb hatalom előtt, és szolgaként cselekedni. A hős alalt ebben az esetben azt értem, aki segíteni tud másokon, miközben önmaga is fejlődik (superhero). Az önmegvalósításból származik a képesség, hogy másokat tanítsunk s előbbre vigyünk, ezért nagyon fontos, hogy lelkiismeretesen gyakoroljuk is azt, amit tanítunk, és példát mutassunk másoknak. Valaki más megvalósítása lehetetlen az önmegvalósítás nélkül, mert nem tudsz valakit elvezetni oda, ahová saját magad nem tudsz vagy nem akarsz megérkezni. Éppen ezért a térdre boruló ember sok esetben sokkal gyorsabban és könnyebben halad előre, mint az, aki elefántléptekkel csörtet, másokon átgázolva és a fejükre lépve. Csak alázattal tud az elefánt átjutni a tű fokán.